Amerikai körhinta „fast – food” módra

Gyakran elképedek, milyen magabiztosak az amerikaiak, mennyi bátorság szorult beléjük. Ráadásul pancsolnak az ötletekben és rafináltak, ugyanis minden alkalmat megragadnak arra, hogy pénzt csikarjanak ki valakiből. Ezt bizonyítja az a hír is, miszerint Caesar Barbar beperelte a McDonald’s, Burger King, KFC és Wendy’s gyorsétterem-láncolatot New Yorkban. Szerinte ők a felelősek azért, amiért százhuszonöt kilót nyom. Természetesen a többi dundi és pufók társa sem tétlenkedett, és csatlakozott a felháborodott úrhoz.

A McDonald’s nem először fizet: már kárpótolta azokat a megkárosított vegetáriánusokat, akik a szalmakrumpli olajában marhahús adalékot találtak. A Pizza Hut vendégei is találtak már a vegetáriánus pizzában marhahúst, így a Pizza Hut is kénytelen volt mélyen a zsebébe nyúlni. A Pirates Booty popcorn termékeinek pedig háromszáznegyven százalékkal nagyobb volt a zsírtartalma, mint ahogy azt a csomagolópapír hirdette, tehát ők is perkálhatták a pénzt.

A „fast food” éttermek nálunk, Közép-Európában is szép számban megszaporodtak, és manapság az a menő, hogy a szülő a gyerekét a jó viselkedéséért cserébe vagy ünnepnapokon gyorsétterembe viszi. Ezáltal a szülők gondoskodnak arról, hogy az azonosíthatatlan összetételű és bizonytalan eredetű, kalóriadús, majonézes-kecsapos ételeket szolgáltató gyorsétterem hálózatnak legyen utánpótlása. Ezzel a tettükkel a hálózat potenciális ügyfeleit, ám egyben beperlőinek táborát is gyarapítják. A gyerekek pedig gyorsan rászoknak a reklámokból és a társaik elbeszéléséből ismert, étvágygerjesztő hamburgerekre.

Caesar cukorbeteg és két infarktust tudhat maga mögött. Tönkretették az életét a „fast food”-ok. Kétség kívül azok a felelősek rossz egészségügyi állapotáért, azok okozzák rosszulléteit, jelenthetjük ki gúnyosan. Ne csodálkozzon, ha sosem nézte meg az ételek-italok kalóriatartalmát, ha nem vigyázott a vonalaira, ha nem tartott gyümölcs- és zöldségnapokat, tehát semmiben sem próbált hasonlítani korunk ultramodern emberére – csupán abban, hogy ritkán gyakorolja a gondolkodás műveleletét. Mert bizonyára nem ült be minden étkezéskor a MCDonald’s-ba, hanem olykor-olykor otthon is bekapott néhány olyan falatot, ami megárthatott az egészségének, és ilyen alapon saját magát, anyukáját vagy barátnőjét is perelhetné.

Gyakran elcsodálkozom és megdöbbenek, hogy Amerikában meg is nyernek ilyen pereket a perlők. A dohányzók ilyen alapon beperelhetnék a dohánygyárakat, az alkoholisták a szeszes italok gyártóit. Talán ők is megnyernék a pert, pénzt kapnának, mert mérget szolgáltatnak nekik, sőt, amiért a sok márkás méreg közül még választhatnak is.

Ilyen hírek hallatán egy kis gondolkodás után mindig rájövök, hogy az amerikaiakra nemcsak magabiztosak és rafináltak. Tájékozatlanok és buták, mondja ki helyettem a főbűnös John Doyle, a láncolat alapítója, ha még az ételüket sem tudják megválasztani.