A szépség és a belső kisugárzás

A szépség alatt nem minden esetben a „testi“ szépséget vagy a jellegzetes arcvonásokat értjük. Szépnek lenni jóval több ennél. Ahhoz, hogy az ember szép legyen, összhangban kell lennie önmagával. De még ez sem elég. Nem elég kívülről ragyogni, ha tényleg azt akarod, hogy szépnek tartsanak, szert kell tenned egy bizonyos külső kisugárzásra, ami egyáltalán nem olyan egyszerű, mint elmenni kozmetikushoz vagy fodrászhoz.

Nem minden ember rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, nem mindenki képes magára vonni a társaság figyelmét személyes varázsával. Az ilyen embereknek kiforrott jellemük van, amit csak hosszú évek során lehet megszerezni. Ahhoz, hogy ezt elérd, meg kell tanulnod mindig kiállni a saját véleményed mellett. Legyen mindenről saját nézeted! Cselekedj mindig úgy, ahogy azt helyesnek érzed! Alakíts ki magadnak egy olyan viselkedési formát, ami csak rád jellemző! Akik már rendelkeznek személyes varázzsal, összhangban vannak saját egyéniségükkel és megpróbálják érvényesíteni önmagukat, ők már lelki erőt és nyugalmat tudnak magukból meríteni. Tudatosítják saját hibáikat és meg is tudják mutatni gyengéiket anélkül, hogy elvesztenék méltóságukat.

Az ilyen emberből nagyon kevés van. Sajnos a mai világban nincs időnk önmagunkra, s jellemünket társadalmi elvárásoktól függően alakítjuk ki ahelyett, hogy saját jellemünkön dolgoznánk. Mintha valamilyen receptet követnének a fiúk, lányok egyaránt. A fiúknak erősnek, jóképűnek, viccesnek vagy épp komolynak, intelligensnek kell lenniük. A lányoknak karcsúaknak, jól öltözetteknek, mosolygósaknak, s azt hisszük, így minden rendben van.

De hamar rá fog ébreszteni bennünket az élet, hogy ez így nem jó. Lassan megöregszünk, a szépség elmúlik. Ha az ember belülről üres, vége a szép álmoknak. Ezért most szeretném, ha elgondolkoznátok ezen, hisz személyiségünkkel nem a véletlen ajándékoz meg minket, mindennap meg kell dolgoznunk érte, kortól, nemtől függetlenül. Csak az önállóan megélt élet érlel személyiségeket. Nem a szépség elérése a megerőltető, hanem az, hogy mit kezdünk vele.