A pályakezdő diplomások helyzete Németországban

A németországi eredményeknek van némi itthoni áthallása is, ezért készült e felmérés tanulságairól az alábbi összefoglaló. A felsőoktatási szakválasztás Németországban életre szóló döntés, az egész életet meghatározza. Ez még akkor is így van, ha a diploma még mindig az egyik legjobb védelem a munkanélküliség ellen: a diplomások munkanélküliségi rátája fele a nem diplomásokénak, és az előbbiek életjövedelme átlagban 50 százalékkal meghaladja a diplomával nem rendelkezőkét. A diplomás táboron belül az elvégzett szakok szerint ugyanis jelentős különbség mutatkozik a jövedelmekben, így az életesélyekben is.

A mérnökök, üzemgazdászok, informatikusok bruttó 3 ezer euró felett, a germanisták, történészek, a médiatudományok hallgatói, de még az építészek is jellemzően bruttó 2 ezer euró alatt keresnek. És ez még nem minden: az előző csoport sokkal kevesebb időt tölt álláskereséssel, és körükben jóval magasabb a teljes munkaidőben, és határozatlan idejű jogviszonyban foglalkoztatottak aránya.

Hatalmas a különbség

Általánosságban az is elmondható, hogy a kereset szempontjából nem bír túlzott relevanciával az, hogy valaki főiskolát vagy egyetemet végzett-e: az utóbbiak fizetési előnye 5–10 százaléknyira tehető. De hogy konkrétan melyik felsőoktatási intézményben tanult, az egy-egy szak esetén nagyon jelentős jövedelemkülönbségeket okozott. ĺgy például a közgazdászoknál, ahol 2300 és 4200 euró közötti spektrumon szóródtak a keresetek az intézmények szerinti bontásban, vagyis az adott helyen folyó képzés minőségéről ily módon állít ki bizonyítványt a munkaerőpiac. Más szakoknál más mutató okozott szignifikáns különbséget: a jogászok legjobb tanulmányi- és vizsgaeredményeket felmutató felső negyede 3250 eurós jövedelmet tudhat magáénak, a leggyengébben teljesítő negyede viszont kénytelen 1250 eurós havi apanázzsal beérni.

Legnépszerűbb szakok listája

A cikk természetesen összeveti e munkaerő-piaci visszajelzést a legnépszerűbb szakok listájával, s az eredmény elgondolkodtató. Egy-egy szak esetében van ugyan átfedés, pl. az üzemgazdász és informatikus mindkét listában előkelő helyen szerepel, de ezek mellett jókora divergenciák is megfigyelhetők: pl. míg a germanisztika szak a továbbtanulási szándék listájának élmezőnyében helyezkedik el, a kereseti listának pedig a végén kullog, addig a gazdasági informatikus szak hátul van a népszerűségi, de elől a kereseti listában. Mindez egy másik, az érettségizők motivációját fürkésző felmérés adatainak ismeretében még érdekesebb: ott a továbbtanulni vágyók háromnegyede állította magáról, hogy a szakválasztásnál fontos szempont a munkaerő-piaci helyzet.

Ennek ellenére a műszaki és természettudományi területeken stagnál, sőt csökken a jelentkezések száma, a bölcsész- és társadalomtudományi utánpótlásból viszont nincs hiány. Pedig a mérnökkérdés – a szakmai szervezetek és a politikusok szerint – az ország jólétének kérdése. De a vágyak ellen, hívják fel a figyelmet a szakemberek, nem lehet tanulni, az sikertelenséghez vezet. Az lehet tehát a sikeres stratégia, ha az ember a választott szakját más diszciplínákból speciális, „piacos“ ismeretekkel felturbózza.

Gyakran szakmai dinasztiákról beszélhetünk

Egyes kutatók szerint a családi háttér, a család életstílusa a döntő a pályaválasztásban. Míg bizonyos bölcsész szakoknál, valamint jogászok és orvosok esetében gyakran dinasztiákról lehet beszélni, addig a mérnöké pl. egy tipikus feltörekvő szakma: köztük a legalacsonyabb az értelmiségi szülők aránya, s sokuk nem gimnáziumon keresztül jut be a felsőoktatásba.

A mérnöki és a természettudományos szakmáknak tehát leginkább azok lennének megnyerhetők, akik nincsenek a fent leírt módon szakmailag predesztinálva. Csakhogy épp e rétegeknek nagy a biztonság iránti igénye, ezért a most prosperáló mérnöktudományok valószínűleg csak jóval később éreztetik majd hatásukat a továbbtanulási szándékokban, akkor, mikor már esetleg épp nem lesz annyi mérnökre szükség. (csekei, felvi.hu)

A felmérésről

A Der Spiegel című hamburgi hetilap és a McKinsey & Company vállalati tanácsadó cég 2006 májusa és augusztusa között végezte azt a nagyszabású, online felmrst, melyben 25 ezer, öt évnél nem régebben végzett fiatal diplomás vett részt. A kérdések az elvégzett szakra, intézményre, az érettségi és az egyetemi vizsgák eredményeire, megelőző tanulmányokra (pl. szakma meglétére), szakmai gyakorlatra, külföldi tartózkodásra, nyelvtudásra, az álláskeresés időtartamára, módjára, a munkába állás körülményeire, az első munkahely jellegére, a munkáltató elvárásaira és a jövedelemre terjedtek ki.

Kötelező angolnyelv-tudás

A munka világában a használható angolnyelv-tudás kötelező, további nyelvek ismeretének nincs nagy szerepe, nincs kihatása a fizetésre (a résztvevők 93 százaléka állította, hogy megfelelő az angolja, 40–50 százalékuk egy második, s egyes szakok esetében további harmaduk egy harmadik nyelven is kommunikáció-képes). A külföldi tartózkodás (részképzés, gyakorlat) 5–10 százalékkal magasabb fizetést eredményez: ezt nem elsősorban a stabil nyelvismeret, hanem a külföldi tartózkodáshoz kapcsolódó személyiségjegyek (nyitottság, helytállási képesség stb.) miatt kedvelik. Ha a fiatalnak a diploma mellett van szakmája, azt a legtöbb esetben szintén többletpénzzel honorálja a munkaerőpiac.