A jövő pedagógiája

A társadalom joggal elvárja, hogy a felnövekvő nemzedék olyan műveltséggel rendelkezzék, amellyel képessé teszi őt a hallhatatlanul növekvő információtömeg befogadására, amelyeknek révén magáévá teheti a társadalom eszméit és együttélési szabályait, amelynek segítségével felkészülhet eljövendő hivatásának betöltésére.

Vajon kinek a feladata a magasabb műveltség igényének megteremtése? Nem vitás, hogy a társadalom egészének, a sajtónak (általában a tömegkommunikációs eszközöknek…), a társadalmi és egyéb közösségeknek.

Az oktatás színvonala

S ha megvan az igény, hogyan kell ezt a társadalmi követelményekhez igazítva kielégíteni? Ennek az ezerarcú kérdésnek most csak egy összefüggését szeretném felvetni. A család – iskola – társadalom egységes nevelési ráhatása nem csupán az iskolai tevékenység tárgya és a pedagógiai befolyás eredménye – ennek jelentősége nyilván elvitathatatlan –, hanem a szélesebb társadalmi-családi tényezők következménye is. A társadalmi struktúra, a társadalmi mikrokörnyezet hatásait tehát a pedagógiai folyamatok szerves elemének kell tekintenünk. Éppen ezért az iskola eredményei vagy kudarcai sem csupán a tanári (tanítói… stb.) tevékenység színvonalában lelik magyarázatukat, hanem szervesen kapcsolódnak a társadalmi fejlődés mechanizmusaihoz. Ez az egyik szál, mely összekötői az iskolát a családdal és a társadalommal. A művelődési esélyek egyenlőségének megteremtését az objektív létviszonyok fokozatos átalakulásától, a társadalmi rétegek anyagi és művelődési viszonyaiban meglevő lényeges különbségek, egyenlőtlenségek fokozatos megszüntetésétől, a kedvezőtlenebb helyzetben levő társadalmi felzárkózásától várja a pedagógia.

E téren az elmúlt több mint tíz évben óriásit léptünk előre. Tettük mindez az „automatizmus” határozott elutasításával, érzékelve és hangsúlyozva a szubjektív tényezők – például a család és az iskola és a társadalom között kapcsolatot teremteni tudó jó tanító tevékenysége – rendkívüli jelentőségét. Az azonos életfeltételeket biztosító társadalmi viszonyok megteremtése. Ide tartoznak a jól felszerelt iskolák (számítógépek, színvonalas tankönyvek, könyvtárak, internet stb.) Ilyen környezetben az iskola oktató-nevelő tevékenysége, valamint a pedagógusok pozitív irányultsága a tanításhoz csak növelheti az érintett iskolák tanulóinak eredményességét és a felvételi vizsgák sikerességét.

A tanulói tudás

ĺme egy példa: a tanulói tudás- és nevelés szintmérések és ellenőrzések igazolják, hogy a szlovákiai magyar tanítási nyelvű alapiskolák és gimnáziumok minden téren felzárkóznak az országos szinthez és így a történelmi örökségként ránk hagyott alapvető művelődési egyenlőtlenségeket már korrigáltuk. Ide tartoznak a jól felszerelt iskolák (számítógépekkel, színvonalas tankönyvek, könyvtárak, internet stb.). Ilyen környezetben a iskola oktató-nevelő tevékenysége, valamint a pedagógusok pozitív irányultsága a tanításhoz csak növelheti az érintett iskolák tanulóinak eredményességét; és a felvételi vizsgák sikerességét. Csak példaként említem, hogy az objektív tudásszint vizsgálat eredménye egyértelműen megállapította, hogy a szlovák és a magyar tanítási nyelvű iskolák (alapiskola, gimnáziumok, ipariskolák és egyéb iskolák…) tanulóinak tudásszintjében nincs lényeges különbség. Ezt ékesen igazolják a magyar diákok kiváló sikerei, és eredményei a különböző nemzetközi vetélkedőkön (matematika, fizika, történelem stb.) Egy kisnyomaték kedvéért, hadd írjam le a Komáromi Selye János Gimnázium IV. B osztályos tanulóinak nevét – megérdemlik – (felkészítő tanáruk Szabó Endre – Bagócsi Szilvia és Rakyta Péter. A két tehetséges diák ugyanis tagja annak az öttagú szlovákiai csapatnak, amely júliusban Szlovákiát képviseli a Dél-Koreában megrendezendő 35. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián. Mindezeket alátámasztja az a tény, hogy a magyar tannyelvű alapiskolákban és középiskolában magas szintű oktatás folyik. Tehát elmondható, hogy ezek az iskolák eleget tesznek a támasztott követelményeknek, és megfelelő módon készítik fel a diákjaikat. Egyáltalán nem indokolt az az állítás, hogy a magyar iskolák tanulói később nehezebben érvényesülnek. E témával kapcsolatban idézem Szigeti Lászlót, az oktatási minisztérium államtitkárának szavait: „A csaknem 20 felvidéki magyar gimnázium és szakközépiskolák diákjai közül sokan tanulnak tovább. Elsősorban a gimnáziumokra vonatkozó adatokat ismerem. Vannak olyan gimnáziumaink, amelyekben az érettségizők 90%-a adja be felvételi kérelmét valamely felsőoktatási intézménybe, és a jelentkezőknek mintegy 70%-át fel is veszik. Országos viszonylatban a magyar diákok 70%-a jelzi a továbbtanulás szándékát, az egyetemekre és főiskolákra felvettek aránya pedig 60% fölötti.” Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár!

Eredményes tanári tevékenység

Az iskola nem csupán egyszerűen tudomásul veszi a társadalmi-művelődési viszonyok hatását, hanem aktívan formálja azokat. S ez a minden iskolára vonatkozó követelmény hatványozottan érvényes a magyar anyanyelvű iskolák pedagógusaira. Hiszen jó, eredményes tanári tevékenység jelentősen meggyorsítja a művelődési egyenlőtlenségek felszámolásának folyamatát. Sőt, az elmúlt évek tapasztalatai – tapasztalataim – igazolják, hogy a szülők segítségével az iskola jó oktató-nevelő tevékenysége az egész társadalom tudatára is kihat. A szélesebb társadalmi összefüggésekben ágyazódott pedagógiai folyamat mindkét irányban, az iskolán belül, a tanárok és a tanulók, és az iskolán kívül, a közművelődés irányába is hat.

Ezért, ahol a pedagógusok mindennapi apró munkával, jól értelmezett pedagógiai propagandával cáfolták az evolúciónak a „gombnyomásra minden megoldódik” – szerűségét, ott tudatosították: káros a nevelés korlátlan lehetőségeit deklaráló pedagógiai illuzionizmus is, és ennél csak a céltudatos pedagógiai cselekvés társadalomformáló lehetőségeinek lebecsülése károsabb. Ahol a pedagógusok minden társadalomformáló tevékenységet maradéktalanul elvégeztek, csak ott fejtettek ki eredményes eszmei munkát. A fokozott aktivitás ugyanis elképzelhetetlen csupán az „iskola négy fala között” végzett eszmei neveléssel. S ezért mondhatjuk el, hogy mindenütt, ahol formalitás nélkül jól végzeték a minden irányú meggyőző oktató-nevelő munkát az iskolában, a tanulók tudásszintjének emelésében és a szülőknek a magyar anyanyelvű oktatás iránti bizalma elnyerése terén is jelentős eredményeket értek el. És ez így van rendjén, mert az igazán jól értelmezett eszmei oktató-nevelő munka elválaszthatatlan a jó pedagógiai-didaktikai tevékenységtől, hiszen az annak során realizálódik, és így eredményezheti a mélyebb értelmű oktatási folyamatot. Az elkövetkező évek a tudatosodás évei legyenek. Az iskola tevékenységének korszerűsítését, a formai megalkuvás nélküli elvetését kell eredményeznie. Mert a jövő pedagógiája: a permanens önképzés igénnyé tétele. A szándék tisztes és egyszerű: iskoláinkban tömegeket vonzó színvonalas, tudatos ifjúságot nevelő iskola kialakításán kell továbbra is fáradoznunk. Ez az iskola küldetése és hivatásának lényege.