Hová milyen szőlőfajtát érdemes telepíteni?

Ha az időjárás jobbra fordul, a fagy felenged, haladéktalanul végezzük el az ősszel elmaradt szőlőültetést. Annak, aki csak most gondolkodik azon, hogy milyen fajtájú szőlőoltványt vásároljon és ültessen, íme néhány tanács Melecsky Tibortól és Sütő Zsolttól. Mindketten a kürti borászok fiatal generációjához tartoznak, s jó úton haladnak afelé, hogy nevüket a legjobb hazai borászok és borszakértők között emlegessék.

Ahogy egy alaktalan kődarabban formát lát a szobrász, úgy vezeti világra a bort a „szőlőműves”. A kiváló borok készítéséhez a legfontosabb a jó minőségű szőlő termelése. A bor ugyanis a szőlőben terem.

Minden szőlőfajta más és más tulajdonságokkal (terméshozam, cukor- és savtartalom, íz- és ásványianyag-tartalom) rendelkezik, tehát a szőlő telepítésénél kulcskérdés a fajtaválasztás. A borok karakterét, jellegét viszont elsősorban a talaj minősége, összetétele határozza meg. Ez faluról falura, sőt, még dűlőről dűlőre is változhat. Ezt a két dolgot az öregek így fogalmazták meg: A szőlő fajtája a bor apja a termőtáj pedig a bor anyja.

Szőlőt lehetőleg csak olyan területre telepítsünk, ahol termesztésének, hagyománya van. Oda, ahol a helyi fajtákat már évtizedek vagy évszázadok óta termesztik, és a gazdák ismerik a hely adottságait. ĺgy mérsékelhetjük az esetleges szőlészeti problémákat, mint amilyen pl. az új telepítések száradása, fagykárok, állatok által okozott károk, a borászatban pedig akár teljesen elkerülhetjük a durva beavatkozásokat (savpótlás, mesterséges savlebontás, enzimkezelés vagy élelmiszeripari színezők és aromák használata).

A táj és a termőtalaj adottságainak, a termelő keze munkájának és a szőlőfajta jellegzetességeinek a borban harmonikus egységben kell megjelennie. Az ún. nagy borok legfőbb értéke a „terroire” íze, amely alatt a tájat, termőtalajt, mikroklímát stb. értjük. Ahhoz, hogy a táj a borban igazán érvényesüljön, a szőlőültetvénynek legalább 15–20 éveseknek kell lenniük. Ekkor a gyökérzet már nemcsak a talaj felső rétegeiből táplálkozik (itt a talaj struktúrája részben meg van bontva), hanem 3–4 méteres mélységig is nyúlik. Itt vannak elrejtve azok a „finomságok”, ásványi anyagok, amelyektől a bor komplexitást, karaktert és tájjellegét nyeri. Ez viszont már a szakma csúcsát jelenti, ahol a szőlőtermelés és a borászat már művészet.

Aki új illatokra és ízekre vágyik, keresse az újonnan nemesített szőlőfajtákat. Hasznos útmutatóként szolgálhat Korpás András és Dorota Pospíšilová szlovákiai szőlőnemesítéssel foglalkozó szakkönyve (Nové šľachtenie viniča na Slovensku).

A szőlő telepítésekor gondoljunk arra is, hogy munkánk gyümölcse teljes szépségében csak évek, sőt évtizedek múlva mutatkozik majd meg. A tökéletesség felé vezető út pedig rögös. Bátran állítjuk, hogy nálunk is készülhetnek szép borok, s ezeket meg is mutathatjuk a világnak. Ám az igazi célt soha ne tévesszük szemünk elöl...