Kinek jár az özvegyi nyugdíj?

Az özvegyi nyugdíj olyan járan- dóság, melyet az öregségi- vagy rokkantságinyugdíj-biz-tosítási rendszerből folyósí-tanak az elhunyt személy házastársának.

„Az özvegyi nyugdíj rendszere eredetileg csak a saját jogon nyugdíjjogosultságot nem szerző, háztartásbeliként a közös gyermekeket nevelő anya részére kívánt ellátást biztosítani a családfenntartó férj halála esetére akkor, ha a korábban eltartott özvegytől a saját jövedelem megszerzése társadalmilag egyáltalán nem volt elvárható, mert a saját munkaképessége – a gyereknevelésre, az egészségi állapotára vagy a saját életkorára tekintettel – jelentősen korlátozott volt” – magyarázza Farkas András nyugdíj-biztosítási szakértő.

Nem jár automatikusan

A baleset- vagy életbiztosításhoz hasonlóan ennek is több címzettje lehet, s eszerint a nyugellátást két nagy csoportra oszthatjuk: saját jogúra és hozzátartozóira. Az előbbi kategóriába tartozik az öregségi, a korengedményes és a rokkantsági nyugdíj – ez esetben azonos a jogszerző és a kedvezményezett. A másik kategóriát az özvegyi és az árvasági ellátás alkotja – ez esetben a jogszerző és a kedvezményezett nem azonos, hanem a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt az elhunyt személy szerzi meg, és az általa elért jogosultság alapján halála után a túlélő hozzátartozók mint kedvezményezettek részesülhetnek a nyugdíjban.

A hozzátartozói nyugdíj nem jár automatikusan, kérni kell a Szociális Biztosítótól. A kérvényt a lakhely szerint illetékes kirendeltségben kell benyújtani. Özvegyi járandóságot csak házastárs kaphat, élettársnak nem hagyják jóvá. A biztosító a meghatározott összeget 1 évig folyósítja, utána felülbírálják a jogosultságot. 1 év után csak az az özvegy kaphatja továbbra is a házastársa utáni özvegyi nyugdíjat, aki eltartott gyermek(ek)ről gondoskodik, rokkantnyugdíjas (munkaképessége több mint 70%-kal csökkent), betöltötte a nyugdíjkorhatárt, felnevelt legalább 3 gyereket, illetve még csak 52 éves, de felnevelt 2 gyereket. Azonnal elveszíti jogosultságát, és leállítják az összeg folyósítását, ha a hozzátartozó ismét összeházasodik valakivel, illetve bírósági ítélet születik arról, hogy szándékos bűncselekménnyel okozta férje/felesége halálát. Egyébként az özvegyi nyugdíjhoz való jogosultság nem szűnik meg, nem is évülhet el, esetleg csak ideiglenesen a kifizetés feltételei nem teljesülnek, ha viszont a hozzátartozó később ismét megfelel a kritériumoknak (például közben eléri a nyugdíjkorhatárt, megrokkan), újból jóváhagyhatják számára az özvegyi járandóságot.

Egyszerű és összetett

A hozzátartozói ellátás a legegyszerűbben akkor intézhető, ha olyan ember hunyt el, akinek az SP már folyósított öregségi, korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjat. Kissé bonyolultabb, de viszonylag egyszerű ügyintézésre lehet számítani abban az esetben, ha az elhunyt személynek halála előtt ugyan még nem folyósítottak semmilyen járandóságot, de már megszerezte rá a jogosultságot, csak még nem kérte, mert például a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább dolgozott. (Ez utóbbi esetben a nyugdíjkérvényhez mellékelni kell a munkahelyen kiállított nyugdíj-biztosítási nyilvántartólapot is.) A legbonyolultabb helyzetek azok, ha sem az elhunyt személy, sem a hozzátartozója nem érte még el a nyugdíjkorhatárt, s korengedményes nyugdíjra sem jogosult. Ilyen esetben a halált úgy veszik, mint tragikus kimenetelű megrokkanást, és kiszámítják, hogy az elhunyt személy milyen rokkantsági nyugdíjra lenne jogosult, a hátramaradt házastársa pedig megkaphatja ennek az összegnek a 60 százalékát. Az özvegyi nyugdíj ugyanis mindig 60 %-a annak az öregségi, korengedményes vagy rokkantsági járandóságnak, melyet az elhunyt házastársnak a haláláig folyósítottak, illetve amelyikre addig jogosultságot szerzett.