A vagyonmegosztás

Házastársi osztatlan közös tulajdonnak számít minden olyan ingó és ingatlan vagyon, melyet a felek az esküvő pillanatától számított közös élet alatt együtt szereztek. Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a párok a fizetés mértéke szerint szeretnék szétosztani a szerzett vagyont. Bármennyi volt a két fél jövedelme, a közösen szerzett vagyon egyenlő arányban illeti a házastársakat. A javak felbecsülésekor a tárgyalás időpontjában meglévő értéket kell számítani, nem a beszerzési árat. A bíróság az ingatlanok értékesítésére igazságügyi szakértőt rendel ki. Előfordulhat, hogy a házastársak már a válás előtt külön élnek, és néhány közös vagyontárgy az egyikük kizárólagos birtokában marad. Ilyen helyzetben a fent említett javak értékében a különválás időpontja lesz a meghatározó.

u Az összes megtakarítást – például a befektetési jegyeket, a lakás-takarékpénztári megtakarítást, a nyugdíjbiztosítást, a lekötött betéteket stb. egyenlő arányban osztják el. A gyakorlatban ez általában úgy szokott kinézni, hogy az adott megtakarítás azé marad, akinek a nevére szól, és kifizeti a másik partnert. Hasonló módon osztják el az adósságokat is. Ezt elkerülendő a felek köthetnek házassági előszerződést, melyben előre rögzítik, válás esetén hogyan fognak eljárni.

u Az életbiztosítás nem képezi a vagyonmegosztás tárgyát, mert nem számít megtakarításnak.

u Ha a felek még a válóper elindítása előtt megállapodnak, hogyan osztják el a közös vagyont, és a gyerek elhelyezéséről is megegyeznek, a bíróság „5 perc alatt” kimondja a válást, és az egész csak 66 euróba fog kerülni. Ha tényfeltáró eljárásra, külön vagyonmegosztási és gyermekelhelyezési perre van szükség, az évekig elhúzódhat, közben szakértőket vonnak be – ez mind külön pénzbe kerül. A bíróság igazságosan elosztja a vagyont, ám a jogerős határozattal megítélt vagyon értékének két százalékát ki kell fizetni a bíróságnak.

u Amikor a válás már elkerülhetetlenné válik, célszerű egy részletes listát készíteni a lakásban található ingóságokról. Ideális esetben ezt közösen készítik. Az értékesebb darabokat érdemes lefényképezni, a számlákat félretenni – jól jön majd, ha hirtelen, rejtélyes körülmények között eltűnik valami egy nagyobb vita után. Előfordulhat az is, hogy a társa váratlanul elköltözik, és minden mozdíthatót magával visz. Ezenkívül készítse elő a közös hitelkártya- és bankszámlák lezárását, nyisson saját számlát!

u A vagyonmegosztás során az egyik legfontosabb kérdés az szokott lenni, hogy ki maradjon a közösen vett házban, lakásban. Tanácsos nem kiköltözni, mert nagyobb az esélye, hogy annak ítélik az ingatlant, aki benne lakik – aki elköltözött, meg tudja oldani a lakásproblémáját, így nem feltétlenül szorul rá, hogy az ingatlan az övé legyen. A megegyezés eredménye lehet az is, hogy kompenzálja az elköltözőt az a fél, akié a lakás lesz, segít neki új lakás finanszírozásában stb. De az is lehet, hogy az egyik fél önként lemond az ingatlanról.

u Míg a házastársi osztatlan közös tulajdont egyenlő arányban osztják el a felek között, addig a különvagyonhoz nem lehet nyúlni. Különvagyonnak számít az, ami már egyértelműen megvolt a házasság előtt, valamint az ennek az értékén szerzett vagyon (pl. az egyik fél vagyonának értékesítéséből szerzett összegen vásárolt további vagyon). Ugyancsak különvagyon az örökség, ha csak az egyik fél örökölte – ez érvényes az ajándékra és a restitúcióból származó vagyonra is. Különvagyonnak számítanak a személyes használati tárgyak, valamint a felek munkavégzéséhez szükséges eszközök is.