A bűncselekmények elévüléséről

Már a rómaiak is foglalkoztak az idő múlásának a jogok kikényszeríthetőségére gyakorolt hatásával, hiszen a római jog is ismerte az elévülést (praescriptio), amely része a legtöbb mai jogrendszernek, így a miénknek is (de pl. az USA-énak nem). A büntetőjogi elévülés lényegének megértéséhez a büntetés céljából kell kiindulnunk. A büntetés célja az egyéni, ill. a társadalmi megelőzés, a jövőben elkövetendő bűncselekmények megakadályozása. A büntetés viszont annál hatékonyabb, minél közelebb esik időben a bűncselekmény elkövetéséhez, az idő előrehaladtával ugyanis a büntetés egyre kevésbé tudja betölteni az említett célját.

Ugyanakkor, tekintettel a méltányosság és a jogbiztonság elvére, a felelősségre vonás kérdésében az elkövetőt és a társadalmat sem lehet hosszú ideig bizonytalanságban tartani. Az idő teltével csökken az elkövető veszélyessége a társadalomra. Még akkor is, ha a bűn nem maradhat büntetlenül, az idő múlását gyakorlati szempontból is figyelembe kell venni, hisz nehezedik pl. a bizonyítékok beszerzése és a bizonyítás is, hiszen a tanúk emlékezetét is befolyásolja az idő múlása. Ráadásul, ahogy telik az idő, maga az elkövető és életkörülményei is változhatnak. A fiatal elkövetők idővel megkomolyodhatnak, rendezetlen élettérből elkerülhetnek stb., így a(z akár évtizedekkel) későbbi büntetés több negatív, mint pozitív hatással is járhat.

Tény viszont, hogy az elévülés az idő múlásához kötött kedvezmény az elkövető javára. A bűncselekmény elkövetése és a büntetőeljárás megindítása között pl. a késői felderítés miatt hosszabb-rövidebb idő telik el. A törvényben meghatározott idő elteltével megszűnik az államnak az a lehetősége, hogy az elkövetőt büntetőjogilag felelősségre vonja, megbüntesse.

A még hatályos Büntető Törvénykönyv az elévülés idejét a bűncselekmény súlyához mérten szabályozza, miközben a bűncselekményeket vétségre (prečin) és bűntettre (zločin) osztja. A vétségek a gondatlanságból okozott bűncselekmények és azok a szándékos bűncselekmények, amelyek büntethetőségi felső határa nem haladja meg az 5 évet. Ha a büntethetőség felső határa meghaladja az 5 évet, a cselekmény bűntettnek minősül. 30 év után évülnek el azok a bűntettek, amelyek életfogytiglani szabadságvesztéssel büntethetők, 20 év után pedig azok, amelyeknél a büntetési tétel felső határa legalább 10 év. A többi bűntett elévülési ideje 10 év, a vétségeké pedig 5, ill. 3 év.

Nem évülnek el azonban pl. a háborús, ill. az emberiség ellen elkövetett bűntettek, a gyilkosság és egyéb legsúlyosabb bűntettek, így csakis a törvényhozón múlna, hogy akár a nemi erőszak minősített (legsúlyosabb) cselekményeit is ide sorolja, úgy, ahogy azt olvasónk látná igazságosnak. Ám minden jel szerint ez most esélytelen, hiszen a törvényhozó, épp ellenkezőleg, igyekszik drasztikusan csökkenteni a legtöbb bűncselekmény elévülési idejét.