Dézsi Csaba András karácsonyi üzente: Ne ellenséget keressünk a másikban!

 A csodákat mindig izgatottan vizsgálják a tudósok. Keresik benne az értelmet, a mozgatórugókat. Azt mondják a csillagászok, hogy a Jupiter és a Szaturnus ritka együtt állása váltotta ki a látványos égi jelenséget. A nyelvtudósok pedig a karácsony szó eredetét vizsgálják. Szerintük valószínűleg a karácsony latin eredetű szó, a teremtés vagy a megtestesülés kifejezésekből eredeztethető. 

A tudománynak ez a feladata, az érzékelhető dolgok értelmezése, de sok olyan értéke van a világnak, ami csak a tudomány logikájával nehezen magyarázható. A szeretet és a hit eszköztára sem a tudományban rejlik, hanem bennünk, emberekben. 

A karácsony nemcsak a vallásos emberek ünnepe. A karácsony érzete, áhítata senkit nem zár ki a közös ünneplésből. Ne azt keressük egymásban, ami különböző, hanem azt, ami azonos bennünk. 

A hívő ember átadja magát Isten hatalmának. Ezzel nem mond le önmagáról, ellenkezőleg: erősíti a saját szabadságát azzal, hogy hisz egy felsőbb rendű, tisztességes és erkölcsös világban, és annak értékeihez tartja magát. Az ember azonban gyarló, tele irigységgel, önzéssel, bizonytalansággal. Sokszor nem tarja be választott értékeit sem. 

A karácsony csendje, áhítata – mely megérinti a vallásos és a nem vallásos embert egyaránt – arra biztat, hogy önmagunkba nézzünk. Leltározzuk a lelkünket. Csendesedjünk el, találjuk meg önmagunkat. Érezzük át és gyakoroljuk a szeretetet. Gondoljuk át, hányszor sértettük meg vagy nélkülöztük ezt az érzést. Egymás hibáit kerestük, feltételeztük a másikról a rosszakaratot. Nem volt empátiánk, hogy mások helyébe képzeljük magunkat. 

Mi, akik itt élünk az országnak ezen a vidékén, és sokan közvetlenül is ismerjük egymást, találkozunk nap mint nap, ne ellenséget keressünk a másikban. Ne azt gúnyoljuk, aki tenni akar valamit, ne vonjuk kétségbe a szándékok tisztaságát. Fogjunk össze, segítsük egymást a bajban, mert most baj van. A járvány nem különböztet meg vallás, világnézet vagy pártállás szerint senkit sem. 

Egyformák lenni persze nem tudunk, nem is volna jó, ha mindenki mindenről ugyanazt gondolná. De legalább tételezzük fel a jót. Ne ítélkezzünk, ne gáncsoskodjunk, nyújtsunk inkább segítő kezet. Adjuk meg önmagunknak és másoknak ezt az ajándékot, mert higgyék el, az acsarkodó ember hosszú távon nem érzi jól magát, megkeseredik, és nem találja meg személyes boldogságát sem. 

Karácsonykor éljük meg az ünnephez méltó szeretettel közösségi, családi énünket. Örüljünk egymásnak, az életnek, örüljünk annak, hogy itt és együtt vagyunk. Legyen vigasztalás drámáinkra, bajainkra, veszteségeinkre is a karácsony. 

Feszültségekkel teli hónapok jönnek. A politika sokszor, de nem törvényszerűen szembefordítja az embereket. Szálljunk akár kemény vitába is a tőlünk idegen, szélsőséges nézetekkel, de őrizzük meg az emberi méltóságot. 

Jézus megszületett, példája és tanítása Istentől származóan is megkerülhetetlenül emberi. Érkezzen hát meg a béke minden házba. Őszintén kívánom minden győri embernek, legyen áldott és békés a karácsonya, és maradjon meg látásunk az égi fényre, fülünk a tanítások szavára. Nyissuk meg a lelkünket azoknak, akik rászorulnak, és köszönjük meg minden embernek, akik segítő szeretetben éli meg az életét. 

Maradjon valamennyiünknek Győr a szívügyünk, otthont és munkát adó, szeretett városunk. 

Áldott karácsonyt, Győr! 

Dr. Dézsi Csaba András 

polgármester