Apám, Glegyák Jenő egy éve még nem oltathatta be magát

„Dr. Glegyák Jenő” neve kint van a Bisinger-sétány társasházának folyosóján, s mellette dr. Glegyák Eszteré, ő most költözött be az ismert irodába. A könyvek, a tárgyak némán tisztelegnek tovább gazdájuknak, aki a Buddha, a Széchenyi és a Lenin szobrok pukkasztó összevisszaságával szórakoztatta magát és környezetét.  

Így halt meg Keszthelyen, december 1-jén  

„Apám tavaly november 28-án szombaton került be a keszthelyi kórházba. Fulladt és olyan gyenge volt, hogy a mentőbe is alig bírt beszállni. A szülőfalujában, Balatongyörökön lakott már tavasz óta az Anyuval, éppen a Covid elől utaztak le. Elkapta a vírust, de elmúlt néhány nap enyhébb tünetekkel, Eszter húga, Katalin szerint a hatodik nap után vért köhögött, s a szaturációja 90 alá esett, fulladt, a 8. napon már rendelték neki lányai az oxigént.  

„Két héttel december előtt halt meg régi barátja és ügyvédtársa, dr. Menyhárt József. Apám sms-t írt, ez ma is benne van a telefonomban: »meghalt a Menyus«. Rá két hétre ő sem élt” - emlékszik Eszter. Katalin szerint az egész család összefogott, anyjuk unszolta kórházba, Katalin a kapcsolatokat mozgatta meg, ő maga pedig büszkén dacolt, hogy ezt is legyűri.  

„Nem telik el úgy három óra - vallja Katalin -, hogy ne gondolnék rá. Amikor utoljára beszéltem vele, a kórházban a párás maszk mögül figyelt rám. Még el tudtam mondani, hogy mennyire szeretjük. Hangtalanul bólintott. Méltóságteljesen viselte a betegséget. Méltatlanul ment el, nem lehetett mellette senki.” 

„Amikor bevitte a mentő - idézi felé Eszter - azt mondta a telefonban: innen már nem jön ki. „Mondom, apa, ez csak egy hülye Covid. Aznap délelőtt hazaengedték, de délután már vissza is kellett vinni. Anyu szombat este még beszélt vele, alig bírt megszólalni, nem kapott levegőt. Aztán hiába hívtuk, nem értük el, ez valami iszonyú volt, bemenni meg nem lehetett a Covid miatt. Később tudtuk meg, hogy vasárnap kivitette szobájából a telefont” - idézi fel az utolsó napokat. „Az orvos közben biztatni kezdett, mert a szaturációs érték javult, kilencven felett volt hétfőn is. A doktor remélte, hogy a vérplazma segít, és nekem sikerült aznap este szereznem, apám kedden kapta volna meg. De kedden reggel hét-negyvenkor hívott anyu, hogy meghalt.”  

A halotti jegyzőkönyv szerint a keringése omlott össze. A járvány miatt a búcsúztatót is csak július 31-én tudták megtartani, mivel az ügyvéd másik lánya, Katalin addig nem jöhetett haza Angliából.  

Nagyot köszönt neki a rendőr és a bűnöző 

„Az apám nagylelkű volt az emberekkel, de nagyon összetett személyiség, és nem segít, ha idealizálni kezdjük. Borzasztó határozott volt. De például érdekes módon nem emlékszem, hogy életében bárkire is irigy lett volna. Irritálták az irigy emberek, s úgy vélte, hogy az ilyeneknek inkább csak rá kell tenni még egy lapáttal, hadd pukkadjanak meg. Ehhez tartotta is magát: ha valakin észrevette, hogy irigy, akkor dicsekedni kezdett.” 

De Glegyáknak egész tárházra való mondása volt. Ha nagyképűnek tartották, Napóleont idézte: „csak azt nézem le, ami alul van.” Ha tárgyalásra ment, „győzelem vagy halál” jelmondattal távozott, ha pedig nem látta esélyesnek a nála kopogtató ügyfél győzelmét, finoman közölte vele: „annyi esélye van, mint Szálasinak a népbíróságon”. Egyáltalán nem volt szerény, de elég intelligens és kíváncsi ahhoz, hogy mindenkinek megadja a tiszteletet, s ne csak magáról meséljen, hanem őszintén érdeklődjön a másik iránt. Mindenhol voltak barátai: a színházban, a vállalkozói szférában, a rendőrségen.  

„Mentünk az utcán és félelmetes, tetovált fejű emberek köszöntek neki alázatosan. Azt is bírtam, amikor jött szembe valaki, láthatóan rendben volt vele minden, de apám tudta róla, hogy simlis. Jó hangosan odakiáltott neki: »na, mi van, szabadlábon?« 

Donászi is felkérte, de ő nem vállalta 

Azokat a bűnügyeket szerette, amikben okos embereket védhetett, az úri, fehérgalléros bűnözőket. Szenvedéllyel ásta bele magát a büntetőjogon felül az adó- vagy vámjogi szabályokba is. Ő védte a kapuvári volt szépségkirálynőt, N. Évát vagy az egyházmegyei sikkasztás vádlottját 2012-ben. 

„Erőszakos bűncselekményt nem vállalt. Megtehette - fűzi ehhez Eszter. „A rajkai kettős gyilkosság például azért volt ez alól kivétel, mert meg volt győződve a gyanúsított férj ártatlanságáról. Nem véletlenül, mert maga az áldozat édesapja kérte fel apámat, ő maga is hitt a veje ártatlanságában, s az ügyet le is zárták. A Donászi-féle rablógyilkosságoknál a harmadrendű vádlottat védte, aki a gyilkosságokban nem volt érintett. De Donászi Aladár - aki megölte Ősz Zsigmond rendőralhadnagyot - az első fokú ítélet után apámat szerette volna megbízni, s az ő védelmét már nem vállalta.” 

„A klasszikus, aranykori ügyvéd volt. Amit elkezdett, azt mi tovább visszük a kollégáimmal, mert az ügyvédi hivatásban apám tényleg követendő értéket, fontos elvárásokat rakott le, és irányt mutatott mindannyiunknak, akik a keze alól kikerültünk” - vallja dr. Glegyák Eszter. 

Szigorú, igazságos bíró volt 

Egy megkésett nekrológban helyet kapna a humora is. Elválaszthatatlan volt tőle, s csípett és szúrt is vele. Bírónak szigorú, de igazságos volt, tárgyalásain nem fagyott meg a levegő. Egy vádlott lezserül könyökölt rá a pulpitusra, mire Glegyák megkérdezte: „egy sört ne hozzak?” 

Ha hazament egy nehéz nap után, családja hagyta, hogy leeresszen. Operát hallgatott, főként Puccinit. „Annyira karakán jelenség volt, hogy nem kellett megszólalnia, tudtuk, hogy otthon van” - mondja Katalin. Rengeteget adott másnak és nem hálát várt, csak tiszteletet, korrektséget. 

A györöki gyökerek 

Mélyszegénységből jött, saját apját nem ismerte. Alacsony iskolázottságú édesanyja egyedül nevelte őt, s a balatongyöröki plébános volt az, aki pártfogásába vette gyermekként Glegyák Jenőt. Ő meg halálig mondogatta, hogy számára a „Györök az örök.”  

„A györöki pajtában találtam egy verses füzetet, amiben ő is írt, »dr. Nagy Nihilként« írta alá, tizenhárom éves lehetett. Hatalmas műveltsége volt, már gyerekként is sorban nyerte az irodalmi vetélkedőket, tizennyolc évesen szellemi szabad sportvetélkedőn lett első, meg kellett válaszolnia, hogy ki volt Kronberger Lily. Több ezer könyve volt, és a hasznos információk mellett a haszontalanokat is megjegyezte, majd belénk diktálta őket életünk során. Ma is tudom, hogy Hamburger Jenő írta a Latinka-balladát. A vasárnapi ebédek vizsgáztatással értek fel, megkérdezte: milyen számban volt olimpiai bajnok dr. Mező Ferenc. Mondom, fogalmam sincs. Akkor felállsz, és megnézed. Internet még nem létezett. 

Kézzel írta le a perbeszédeit 

„Miután összeházasodtak anyával, és én megszülettem, félévre rá kiváló minősítéssel tette le a szakvizsgáját. Csak így kaphatott bírói állást, s ez mindössze két embernek sikerült abban az évben Magyarországon. Utána azt mesélte: nem volt választása, mert én már épp megszülettem, s másként nem éltünk volna meg - meséli Eszter, akinek húga három évvel ő utána született.  

„Apám saját magától is maximumot követelte, neki ez volt az egyetlen út kitörni a nyomorból. Mindig hazahozta a munkát, a perbeszédeit soha nem gépelte le, szépen kézzel leírta itthon az egészet, azt vitte be a titkárnőjének tisztázni. Kemény volt, nem érzelgős. A szeretetről nem beszélt, de a maga módján folyamatosan törődött velünk. Aztán jöttek az unokák és akkor kijelentette, hogy a feladatát velünk teljesítette, irányba rakott, az unokákat már nyugodtan kényeztetheti” - meséli Glegyák Eszter.  

„Egyszerre volt zord és biztonságot adó” - fűzi ehhez Katalin. „Leginkább akkor fejezte ki a szeretetét, amikor mi nem voltunk jelen. Mindig számíthattunk rá. Lehet, hogy előbb úgy leteremtett, hogy megemlegettük, de ha arra volt szükség, hajnalban is felhívhattuk. Ritkán ölelt, de emlékezetesen. Anyával negyvenöt évig tartottak ki egymás mellett. Mindene volt a család, az unokái, és a kutyái. Az utolsó két évben szinte mindennap beszéltünk.” 

Öt éve már majdnem meghalt 

„A lelke sérült azáltal, hogy már öt évvel ezelőtt szembenézett a halál lehetőségével, amikor egy nagyon súlyos betegségből gyógyult ki. Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem volt többé az a kőkemény természet. És csak még inkább feldolgozhatatlan számomra - ahogy az egész család számára -, hogy nincs, mert olyan sok dolgunk lett volna még egymással. Épp az utolsó években, ahogy idősödött - kezdett lágyulni. Egyszer - amikor születésnapján nagyon megleptem - még könny is szökött a szemébe, korábban sose láttam meghatódni. Ő puhulni kezdett, én keményedni, így közeledtünk egymáshoz. S talán épp középúton találkozhattunk volna, hogy kibeszéljük mindazt, amit nem sikerült tisztázni.”  

 „Arról kellene beszélni, hogy mindenki értse meg: a COVID nem egy megfázásos betegség, amit végig köhögünk, és három nap múlva véget ér. Felfoghatatlan marad, mert találkozunk és beszélünk a másikkal, minden a régi, s a következő pillanatban lerobban a szervezete és meghal, akit szerettél. Apa beoltatta volna magát, de akkor még nem volt oltás. Ő is úgy gondolta, ahogy én, hogy a halálnál nincs drámaibb következmény. S ha azt mondod, hogy nem tudjuk pontosan, mit okozhat az oltás, akkor az apám azt kérdezné: okozhat-e rosszabbat a halálnál?”  

Névjegy: Dr. Glegyák Jenő 

Balatongyörökön született 1953-ban, Keszthelyen tanult, s az ELTE jogi karán diplomázott. Ott ismerte meg feleségét, aki miatt Győrbe költözött. Ráckevén és Dabason volt fogalmazó, s a Győri Járásbíróságra került. Megszületett Eszter lánya, majd három évvel később Katalin, aki az idegenforgalom területén dolgozik. Összesen három lányunokával ajándékozták meg.  

Bíróból jogtanácsos lett jóval a rendszerváltás előtt, majd ügyvédi praxisba kezdett. Bonyolult gazdasasági büntetőügyekben vállalt védelmet, és az első cégalapításokat - néhány ügyvéddel együtt - ő ellenjegyezte. Maga is alapítója volt a Bank of Nyúlnak, amelynek nevét adta. Számos intézményben, szervezetnél vállalt jogi képviseletet: a színháznál, a rendőrségnél, a Pannon Víznél vagy a legtöbb autókereskedésnél.  

Balatongyörökön nyugszik, prof. Rechnitzer János mondta a búcsúbeszédet.