Pénzhegyek villámgyors cseréje

Jövőre már euróban fizetünk az Európai UnióbanFotó: Reuters Az új közösségi valutát, az eurót a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának életbelépésekor vezették be az Európai Unió (EU) 11 tagállamában 1999. január 1-jén – ám egyelőre csupán számlapénzként. Ekkortól visszavonhatatlanul rögzítették a résztvevő nemzeti valuták és az euró közötti átváltási arányokat. 2001. január elsején egy további EU-tagállam, Görögország belépésével a résztvevő tagállamok száma 12-re emelkedett. Ennek alapján 2001. január elsejétől a monetáris unióban részt vevő tagállamok a következők: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, ĺrország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. A monetáris unióban részt vevő 12 állam alkotja együttesen az euróövezetet. Jelenleg három EU tagállam (Egyesült Királyság, Dánia és Svédország) nem vezeti be az eurót.

Az euró előnyei

Az euró bevezetése következtében egy olyan egységes gazdasági térség alakult ki, ahol az euró és a résztvevő nemzeti valuták közötti átváltási arányok végérvényes rögzítésével és a közös valuta bevezetésével megszűntek az addigi nemzeti valuták közötti valutaingadozások – és az ebből fakadó kockázatok. Egy másik jelentős előny, hogy a termelők és a fogyasztók immár közvetlenül össze tudják hasonlítani az egymással versengő termékek árát az egyes tagállamokban, elősegítve ezzel az árak kiegyenlítődését, ami a nemzetközi piacon is versenyképesebbé teszi termékeiket és szolgáltatásaikat. Emellett a továbbiakban már nem merülnek fel a különböző valuták egymásra történő átváltásával kapcsolatos költségek, ami révén komoly megtakarítások érhetők el. Ezek a tényezők hozzájárulnak a térség gazdasági növekedésének gyorsulásához, valamint világgazdasági súlyának növekedéséhez.

2002-től már készpénz

Míg 1999. január elsejétől az euró az euróövezet tagállamaiban a lakosság számára csupán „láthatatlan” számlapénzként került bevezetésre (azaz kizárólag csekkek, átutalások vagy elektronikus fizetések alkalmával lehet használni) a folyamatban lévő három éves átmeneti időszak lejártával, 2002. január 1-től az új közösségi valuta immár készpénzként, „látható” és „tapintható” formában is bevezetésre kerül. Ezzel a lépéssel zárul az euró bevezetésének a harmadik és egyben végső fázisa. Az időbeli eltolódásnak a célja a gazdasági szereplők fokozatos felkészítése az euróra: elsőként a pénzpiacok tértek át, amelyek már 1999. január elsejétől euróban működnek, utolsóként következik a készpénzforgalom euróra történő átállítása. A készpénzfizetést illetően, 2002. január elsejét követően – az egyes euróövezeti tagállamokban részben eltérő határidővel – lesz egy legfeljebb két hónapos átállási időtartam, amikor az újonnan bevezetett euróbankjegyek és -érmék mellett készpénzfizetés céljából használható a nemzeti valuta is. Legkésőbb 2002. február 28-i határidővel a pénzcsere minden tagállamban lezárul és a nemzeti valuták végleg kikerülnek a forgalomból.

Bevonják a régi bankjegyeket

Az euróövezeti tagállamok jegybankjainál korlátlan ideig vagy legalább 10 évig az adott ország nemzeti valutájában kibocsátott bankjegyeket euróra lehet váltani. Ami az egyéb euróövezeti valuták átváltását illeti (azaz pl. Németországban a líra átváltását), 2002. március 31-ig az euróövezeti tagállamok jegybankjai ingyenesen beváltanak minden euróövezeti valutát euróra. A nemzeti átállási tervek három, egymástól elkülönülő szakaszra osztják az átállás folyamatát: 2001. december 31-ig tart az előkészítés időszaka; a 2002. január 1-február 28-ig terjedő időszak, amikor mind az euró, mind a nemzeti valuták forgalomban lesznek, és végül a 2002. március 1-jét követő időszak, amikortól kizárólag az euró lesz törvényes fizetőeszköz és amikor az addig be nem váltott nemzeti valuták átváltására kerül sor.

Rendkívüli erőfeszítés

Az euró készpénzformában történő bevezetése, valamint a nemzeti valuták forgalomból történő kivonása az eurózóna 12 tagországában rendkívüli logisztikai feladat. A bankjegyek előállítása és forgalomba hozatala az eurózónához tartozó tagállamok jegybankjainak és az Európai Központi Banknak a feladata, míg az érmék legyártásáról a tagországok kormányainak kell gondoskodniuk, a jegybankok pedig aktívan közreműködnek forgalomba hozatalukban. A nagyságrendek érzékeltetésére néhány adat: 648 milliárd euró értékben 14,5 milliárd darab euró bankjegyet (ebből 4,5 milliárd darab tartalékként szolgál, hogy a nemzeti jegybankok bármikor ki tudják elégíteni a készpénzigényt) és 15,7 milliárd euró értékben mintegy 50 milliárd euró érmét kell legyártani, majd forgalomba hozni oly módon, hogy 300 millió ember számára biztosítva legyenek az átállás optimális feltételei. A nagyságrendek érzékeltetésére néhány adat: a forgalomba kerülő érmék összsúlya 239 157 tonna, ami az Eiffel-torony súlyának 24-szerese. Ha az érméket egymásra raknánk, az elért magasság 78 870 km lenne. A 14,5 milliárd darab euró bankjegyet egymás után helyezve 1,9 millió km hosszúságú „pénzutat” kapnánk, ami a Föld–Hold távolság ötszöröse. (ú, MNB)