Öt éve nyögjük a válság terhét

A 2008. szeptember 15-én bejelentett csődeljárás óta 5 év telt el. Mennyire viselte meg Szlovákiát az utóbbi évtizedek legmakacsabb világválsága? Szlovákia a világválságot megelőzően gazdasági szempontból kirobbanó formában volt: 2007-ben 10% feletti gazdasági növekedést produkált, a munkanélküliek aránya történelmi mélypontra, 7% környékére süllyedt, a fizetések érezhetően emelkedtek, mint ahogyan az ingatlanárak is. Bár a kezdetben pénzügyiként indult világválság a Lehman Brothers 2008. szeptember 15-i összeomlásával vált egyértelművé. Sorra dőltek be a bankok, a biztosítók, jöttek a mentőövek, miközben az első Fico-kormány még mindig rózsaszín szemüveget felvéve készítette elő a 2009-es állami költségvetést. Pedig a válság nagyon gyorsan begyűrűzött – az év első fele lendületének köszönhetően ugyan még 6,7%-kal nőtt a gazdaság, azonban 2009-ben már 4,9%-kal zuhant vissza. Mivel a költségvetés ezzel nem számolt, hirtelenjében elszabadult a hiány, meglódult az államadósság, ráadásul az euró bevezetése drága hellyé változtatta az országot. A krízis miatt gyengülő cseh korona és a forint elképesztő bevásárlóturizmust generált, ami miatt a hazai kiskereskedelmi forgalom látványosan zsugorodni kezdett. Jöttek a kétségbeesett intézkedések: a költségvetési kiadások rögtönzött visszavágása, továbbá az ún. roncsprémium, aminek egyetlen előnye, hogy rövid idő leforgása alatt rengeteg öreg autót vontak ki a forgalomból. A munkanélküliek száma meglódult, és 2008 ősze óta vagy nő, vagy jó esetben stagnál – még napjainkban is közel 400 ezren vannak állás nélkül, miközben Schengennek köszönhetően minden korábbinál többen dolgoznak külföldön, számuk már 140 ezerhez közelít. Említsük meg Szlovákia előnyeit is: a hazai pénzpiac nem roggyant meg, egyetlen bankot sem kellett megmenteni, továbbá az euró átvétele is zökkenőmentesen zajlott le. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a kőkemény euró és a válság kombinációja a művileg felfuttatott, az uniós dotációkra támaszkodó államokat padlóra küldte: ide tartozik Görögország, Ciprus és Portugália, az elszabadult ingatlanárak, a torz gazdasági szerkezet pedig Spanyolországot és Írországot tépázta meg alaposan. A krízisnek van néhány jótékony hatása is. Pozsonyt leszámítva nem került sor az ingatlanlufi vészes felfúvódására, a lakásárak napjainkban a 2006-os szintre estek vissza, az utóbbi években józanabbul veszünk fel banki hiteleket, továbbá újra megtanultunk takarékoskodni. A jelzáloghitelek kamatai 6%-ról 4% környékére mérséklődtek. Végezetül a kisebb kereslet, az üzletláncok nagyobb árharca következtében 2009 óta alacsony szinten mozog az infláció. A jótékony mellékhatások ellenére természetesen negatív a válság mérlege. Sajnos, még idén sem lábalunk ki belőle, mert az állástalanok száma csak az évi 2,5% feletti gazdasági növekedés hatására mérséklődhet igazán, az érdemi bérnövekedés terén ugyanez a helyzet.