Nem az üzletláncok az ellenség

„Egyáltalán nem érvényes az állítás, miszerint a hazai termelőket az üzletláncok nem fogadják el partnereknek, beszállítóknak. Igaz ugyan, hogy kemény partnerekről van szó, de nem lehetetlen bejutni az egyes termékekkel az üzletláncok polcaira” – nyilatkozta lapunknak Szalay Mihály magyarbéli magángazda, aki 980 hektárnyi területen gazdálkodik, fő terményei pedig a burgonya és a vöröshagyma. Persze, ő is hozzáteszi, hogy a siker érdekében minden egyes részletre ügyelni kell. Az első szerinte a minőség: az üzletláncok ugyanis szigorúan megkövetelik a minőségi bizonylatot. A következő fontos elem pedig a pontosság, a precíz beszállítás. „A burgonya esetében megkövetelik tőlem a mosott és korszerűen csomagolt árut. Ha épp 2 kilogrammos csomagolásban kérik a terméket, azt szállítok, ha pedig az egykilós kell, azt adom. De nagyobb csomagolásban ugyanúgy meg tudok egyezni a partnerekkel” – magyarázza a rugalmasság előnyeit a magángazda, aki a nagy üzletláncokkal is partneri viszonyban van. Szalay szerint épp a nagy üzletláncok azok, amelyek szinte napra pontosan fizetnek a beszállított áruért. „Ebből a szempontból egyáltalán nem panaszkodhatok. A megjelölt határidőn belül mindig küldik a pénzt, ami végképp nem mondható el több nagyraktárról. Egyáltalán nem mindegy, hogy a terményemért megkapom-e harminc napon belül az anyagiakat, vagy pedig akár fél évet is várnom kell” – nyilatkozta a magyarbéli termelő, akinek értékesítési gondjai nincsenek, bár természetesen ő is jobban örülne a magasabb felvásárlási áraknak. „Főként az értékesítési árak ingadozásától függ gazdálkodásunk eredményessége” – véli Szalay. Szerinte idén ezek 35–40 százalékkal alacsonyabbak, mint tavaly. „Az ok egyszerű, szinte mindenütt nagyon jól megtermett a burgonya, mi így a 25 kilogrammos kiszerelésű csomagolásnál kilónként 17–18 centet kapunk érte. Ami a hozamokat illeti, kezdhetném a hektáronkénti 15 tonnával, azt a burgonyát már május utolsó hetében szedtük” – mondta lapunknak az agrártermelő. A korai szedést azzal magyarázza, hogy gyakran kockázatos, nem mindig kifizetődő a kivárás, mert sosem lehet tudni, hogyan alakulnak az értékesítési árak. Példaként Franciaország említhető, ahol az elmúlt évben felettébb gazdag volt a termés. „Tavaly a franciák 30–35 centes kilogrammonkénti áron kezdték az értékesítést, majd kivártak, hogyan alakulnak az árak. Az lett a vége, hogy még idén júliusban is volt tavalyi burgonya Franciaországban, lényegében ingyen adták a felvásárlóknak” – teszi hozzá a magyarbéli gazda, magyarázatot adva arra, miért szedte már májusban az új termését. Persze, az említettnél sokkal gazdagabban termő földjei is vannak, amelyeken akár 55 tonna is megterem, így aztán a hektáronkénti átlagot mintegy 40 tonnára becsüli. A jelentős hozamokat részben a modern öntözőgazdálkodásnak köszönheti. Az általa művelt csaknem ezer hektárból 560–570 hektárt tud öntözni. „Az állandó, hatékony öntözés a mai eredményes mezőgazdasági termelés egyik alapfeltétele” – vallja Szalay. Susla Béla