Lényeges az SPP magánosítása

Brigita Schmögnerová nem volt rossz pénzügyminiszter. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy távolról sem volt egy Bokros vagy Balczerowicz formátumú reformátor. Ameddig csak lehetett, húzta-halasztotta a gazdasági gyógyintézkedéseket. Emlékezzünk csak vissza 1999 májusára, amikor pénzügyi összeomlásnak kellett fenyegetnie Szlovákiát, hogy végre, félévnyi huzavona után rászánja magát a reformlépésekre. Ami ezután következett, az sem érdemel sok dícséretet. A sokkterápia helyett, minden téren a politikailag jobban eladható, de alacsonyabb hatékonyságú lépcsőzetes liberalizációt alkalmazta. A vállalkozókban ellenséges réteget vélt felfedezni és a költségvetési kiadások vagy az adóterhek csökkentéséről hallani sem akart. Fenntartotta, sőt tovább bővítette a minisztérium óriási és működésképtelen apparátusát. Nyilvánvaló, hogy a bankszektor rendbetétele és a közpénzek kezelésében elért arasznyi előrelépések mind erős nemzetközi, elsősorban a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank részéről alkalmazott nyomás eredményeként történtek. Mindezek ellenére nagyon fontos politikai szerep jutott neki. Ő volt az a kapocs, aki ezen reformlépések szükségességéről a még tőle is baloldalibb pártvezetőket viszonylag hosszú ideig meg tudta győzni és féken tartotta az eltúlzott követelésekkel előhozakodó más SDĽ-es tárcák minisztereit. Végső soron tehát neki köszönhetjük, hogy a gazdaság terén egyáltalán valami előremozdulás történhetett. A miniszterasszony távozásával a szlovák politikai paletta szegényebb lett, eltűnt róla a szociáldemokrata eszmei vonal.

A miniszterasszony leváltása azonban csak az első felvonás volt a „kemény vonal” térhódító játékában. A baloldali párt alacsony népszerűségére ugyan lehet hivatkozni a miniszter leváltásakor, de valljuk be, egy új miniszter, akinek majdnem semmi dolga nem lesz (noha tennivaló még lenne elég), nem fog semmit sem változtatni a helyzeten. Nyolc hónappal a választások előtt lényegében mindegy lenne, ki vezeti a pénzügyi tárcát, hiszen a költségvetés már el van fogadva és 2002-re nem volt tervezve adó- vagy egyéb pénzügyi reform. A pénzügyminiszter azonban tagja a gázművek (SPP) privatizációját felügyelő bizottságnak. Az igazi tét itt tehát a gázművek magánosítása. Schmögnerová meggyőződésből és lelkiismeretesen támogatta az SPP eladását. Ez egyenes ellentétben van pártjának felfogásával, amely néha burkoltan, de sokszor nyíltan is vállalja az elődpárt eszmeiségét, sőt tetteivel (vagy sokszor éppen tétlenségével) ezen irányultságát bizonyítja is. Már többször nyilvánvalóvá vált, hogy a csúcsvezetéstől nem idegen az államosítás gondolata, és ahol csak lehet, az állam abszolút szerepére törekszenek. A baloldali befolyás alatt működő Szlovák Villamos Művek (SE) privatizációját sikerült elodázni annyira, hogy a vállalat a mostani választási ciklusban már valószínűleg nem lesz magánosítva. ĺgy kérdésessé vált, hogy sor kerül-e egyáltalán valamikor az SE eladására is. Erre a sorsra akarják ítélni a gázműveket is. Az úgynevezett „alternatív magánosítási modell” gazdaságilag teljesen megalapozatlan és a célja nem más, mint az eladás elodázása vagy teljes leállítása. 24 százalékos – azaz érdemi befolyást nem jelentő – kisebbségi résztulajdont egy állami tulajdonban lévő óriáscégben, amelyet rendszeresen kötelező költségvetési elvonásokkal sújtanak, nem venne meg senki. Ha lenne is ilyen befektető, az egy részvényre számított vételár alacsonyabb lenne, mint a 49 százalékos tőke plusz döntéshozatali jog eladásakor elérhető ár. A kisebbségi tulajdonos nem fektetne be milliárdokat az aranybányaként emlegetett Jamal projektumba, így ezt a számlát is az állam fizetné. Az az állítás, miszerint a jövőben a vállalat értéke nagyobb lenne, mint most, félrevezető. A jelenleg kiszámított ár tükrözi a jövő alakulását, beleértve az iparág várható alakulását. Talán a politikai kockázat jelenleg a vállalat értékének legjobban ártó tényező, de ezen behatásokat éppen az ilyen „alternatív” koncepciók idézik elő. A politkai kockázatot leszámítva elmondhatjuk, hogy öt év múlva pontosan annyit kapna az állam a vállalatért, mintha a most kapott összeget a pénzpiacon öt évre kockázatmentesen befektetné. A pénzre viszont most van a gazdaságnak égető szüksége. Szlovákia jövőjét tekintve sorsdöntő lenne a folyamatban lévő privatizáció leállítása. Túlzás nélkül állítható, hogy az ország egész mostani jövőképének a megvalósítása a gázművek magánosításától függ. A várt, több mint 150 milliárd korona bevétel kulcsfontosságú a gazdaság és az egész társadalom számára. Ebből 100 milliárd koronát szán a kormány a közszféra több mint 400 milliárd koronás adóságállományának a csökkentésére. További 55 milliárd korona a nyugdíjreform beindítását szolgálná. Az adósságállomány részbeni visszafizetése lényegesen tehermentesítené a költségvetés kiadási oldalát és a hosszú távú kamatlábak csökkenését idézné elő. A kamatlábcsökkenés kilátása és az ezzel társuló szlovák államkötvények megnövekedett vonzereje egyébként már hosszú ideje a külföldi spekulatív tőke tömeges beáramlását idézi elő. Ezzel magyarázható, hogy a rossz külkereskedelmi mérleg ellenére a korona erősödik. A nyugíjreform beindítása elengedhetetlen az integrációs folyamat befejezéséhez, mivel a jelenlegi elavult nyugdíj- és szociális rendszerrel csak nehezen léphetnénk be az Európai Unióba. Az állami cégek privatizációja, vagyis az állami szerep csökkentése a gazdaságban, egyik alappillére volt a hitelminősítő cégek tavalyi lépésének, amikor Szlovákiát kiemelték a spekulatívnak minősülő piacok közül. Ha nem fejeződne be a jelenleg végső fázisában lévő gázmű-privatizáció, a kamatlábak újra növekednének, megnehezítvén a gazdasági növekedést előidéző befektetéseket. A korona lényegesen gyengülne és Szlovákia elvesztené a külföldi befektetők nehezen megszerzett és a hitelminősítő cégek által is kifejezett bizalmát. Mivel az SPP eladását csak a jelenlegi kormány leváltásán és egy új, a jelenlegi ellenzéket is magába foglaló kormány döntésén keresztül lehetne megváltoztatni (leállítani), ez egyben az integrációs remények szertefoszlását is jelentené. A jövő tehát lesújtóan borúsnak néz ki, ha a gázművek privatizációja elmarad.

A szerző gazdasági és pénzügyi elemző