Kizsuppolás

Összkomfortos lakótelepi panelben ülünk, szükséglakást ugyanis neki is kiutalt Hollandia, mint minden beengedett bevándorlónak. A hercegné havi segélyt is kap, amiből hitvesével szép nyugodtan eléldegélnek Hága egyik elővárosában. Időnként zaklatják őket: ingyenes holland nyelvtanfolyamra, no meg valami munkavállalásra invitálják őket, s mint kiderül, egyáltalán nemcsak takarítást, hanem szociális munkát, ápolást, más idegenek pátyolgatását is ajánlják. A hercegi párnak nem sürgős.

A boltban pakoló vietnami már tud hollandul, a holland főnök elégedett is vele, de hát a vietnaminak csak felesége és négy gyereke van, holland papírja egy se. NDK-pecsétű papírjai vannak, Németországból szivárogtak át néhány éve. Neki sürgős: ha most valahogy nem szerez holland engedélyeket, alighanem mennie kell.

Az orosz csaposnak szerencséje van, indonéz a felesége. Hollandia volt gyarmatának származékai viszonylag könnyen honosodnak az „anyaországban”, férjestül. Az orosz csapos azonban ritkán látja indonéz asszonyát, pontosabban soha nem is látta, valami ügynöknek fizetett a feleségért, névházasságot kötöttek a holland betelepülő-papír kedvéért. Ivan Ivanovics néhány hónap múlva szabályos holland alattvaló lesz, öt év itt lakás és házasság után. El is válik, és végre kihozhatja igazi, orosz menyasszonyát.

– És ha a hatóságnak szemet szúr az ügylet? – kérdezem. Iván azonban magabiztos: ez itt liberális jogállam, sose tudják bebizonyítani, hogy szabálytalan voltam. Nem turkálhatnak a magánéletemben. Néhány szót ért hollandul, „nem barátkozós népek azok, sose beszélek élő hollanddal”.

A spanyol béres láthatóan arab, régen lejárt andalúz papírjaival bóklászik különféle holland tehenészetek között. Ha nincs alkalmi munka, akkor török barátnőjének öt évre szóló, érvényes munkavállalási engedélyéből élnek. Erre ugyanis már jár a segély.

A példák úgy félmillióig sorolhatók. Ennyien vannak a tulipános királyságban olyan jövevények, akik közül most úgy húszezret ki fognak zsuppolni Hollandiából. A türelmes, nagylelkű befogadás mintaországa a minap törvénnyel is deklarálta: megtelt. Ezentúl szelektál: csak azokat fogadja be, akikből kinézi, hogy megélnek maguktól. És elvárja, hogy a beengedettek be is illeszkedjenek – tanulják meg a holland nyelvet, vegyék át a szokásokat, s ha lehet, sem küllemükkel, sem viselkedésükkel, sem életmódjukkal ne irritálják a bennszülött hollandokat.

Akiknek – nincs rá pontosabb kifejezés – egész egyszerűen elegük van az idegenekből. Nem feltétlenül utálják őket, bár mostanában már hallani korábban elképzelhetetlen gyűlöletbeszédet. Az átlag holland úgy érzi, hogy túl sok Ázsia és Afrika van már az utcán. Az átlag holland fordított gyarmatosítót lát minden ide érkezőben. Jön lakásért, segélyért, ráköltöm az adómat.

– Az az idegen jó, aki olcsón elvégzi a piszkos munkát, aztán csöndesen meghúzódik valahol – mondja nyíltan egy alkalmi beszélgetőtárs –, ilyen az élet rendje. S ha már valamelyest elhollandosodott, akkor valamennyire be is fogadjuk. Majd. De ezek azok akarnak maradni, amik voltak. Akkor minek jöttek ide? Maradjanak otthon, ott maradhatnak, amik voltak.

Főleg a muzulmánok szúrnak szemet. A liberálisnak nevelt holland undorodva nézi a csadort, a reggel korán hangosbeszélőn imára kántáló mozlim papot legszívesebben szájon vágná. Itt nem szokás hajnalban ordítozni. Szemetelni, koldulni, lopni, munkakerülni se szokás, márpedig ezek azt csinálják.

Valóban? Hát nem. A lenézett-megtűrt jövevények nagy többsége nem szemetel, hanem eltakarítja, nem koldul, hanem kevésért dolgozik. Egész iparágak állnának le, ha elmennének az idegenek. A fuvarozás, a kiskereskedelem, a vendéglátóipar, az építkezések, a takarítás, még az újságkihordás is. Nem is beszélve a szexiparról, amely Hollandiában tisztes szakmai ágazatnak minősül. Bennszülött holland nehéz, lenézett, koránkelős munkát nemigen vállal, miért is tenné. Arra valók a bevándorlók. Akiket – ismerjük el – ez az ország szinte minden másnál tisztességesebben, szociálisabban és rendezettebben kezel évtizedek óta. Valószínűleg nem is volna semmi probléma, ha a bevándorlók 1. jobban beilleszkednének 2. nem illeszkednének be. Ha nem illeszkednek be eléggé, akkor irritálóak, pénzbe kerülhetnek, veszélyeztetik a holland életformát. Ha beilleszkednek, akkor megindulhatnak fölfelé a gazdasági ranglétrán, már olyan állásokba jutva, amelyek hollandnak dukálnak. És beköltöznek olyan környékekbe, ahol a hosszú évszázadok óta működő holland kisközösségek, ha akarnák se tudnák valóban befogadni a tőlük vadidegen mentalitást hordozó idegeneket.

Vége volna a híres-nevezetes holland liberalizmusnak. – Dehogy – tiltakozik mindenki, akit megkérdezek. – Liberálisak vagyunk, tőlünk mindenki olyan, amilyen és azt csinál, amit akar. Feltéve, hogy nem a közvetlen szomszédom. De Hollandia túl kicsi ahhoz, hogy ennyi idegen elférjen úgy, hogy ne lássam őket túl közel a lakásomhoz.

Dordrecht, 2004. február