Homályos pénzügyi ügyletek

Nincs tolongás a B.M.G. somorjai fiókjánálFotó: Somogyi Tibor Elmúltak már azok az idők, amikor az állam és a bankok egyaránt 20 százalék feletti kamatok fizetésével igyekeztek kölcsönvenni a pénzünket. Amióta a kamatok 5–6 százalék körül mozognak, egyre többen érdeklődnek az egyéb befektetési formák iránt. A pénzügyi tanácsadással foglalkozók még mindig elborzadva tapasztalják, mennyire könynyelműen helyezik el az emberek a pénzüket. A kényelmes banki vizeket elhagyva ugyanis veszélyek egész sora fenyegeti a megtakarításaikat.

Az úgynevezett nem banki szubjektumok általában közönséges gazdasági társulások, amelyek az ügyfeleik által rájuk bízott pénzt forgatják. Elsősorban a zuhanó banki kamatoknak és nagyon drága reklámkampányaiknak köszönhetően az elmúlt néhány évben nagyon sok pénzt gyűjtöttek össze. A „konkurencia” vagyis a befektetési alapokat képviselő Befektetési Társaságok Társulása becslése szerint ez összesen mintegy 20 milliárd koronára rúg. Becslésre azért van szükség, mert ezek a cégek szinte semmilyen adatot nem tesznek közzé a gazdálkodásukról. Ezt egyébként nem is voltak kötelesek megtenni, ellentétben a befektetési alpokkal, amelyeknek törvény írja elő a rendszeres információszolgáltatást.

A pénzügyi szakemberek a nem banki szubjektumokkal kapcsolatban leginkább arra figyelmeztetnek, hogy az ügyfelek nagy része úgy helyezi el náluk a pénzét, hogy nincs tisztában a kockázattal. Ez főként abban rejlik, hogy az ügyfelek megszerzése céljából ezek a cégek magas, nem ritkán 30 százalékot is meghaladó éves kamatot ígérnek. Ilyen kamat elérése viszont az elemzők szerint hosszabb távon gyakorlatilag tarthatatlan. Ha viszont ekkora nyereséget nem képesek kitermelni és csődbe jutnak, ügyfeleik nagy valószínűséggel semmit sem látnak a pénzükből. A bankbetétek védelméről szóló törvény ugyanis nem vonatkozik ezekre a társaságokra, az állam tehát nem kárpótolja a pórul járt klienseket. Rosszabb esetben az is megtörténik, hogy egy ilyen társaság a régi ügyfeleinek a magas kamatokat a reklámkampánnyal megszerzett új ügyfelek pénzéből fizeti ki, így a rendszer néhány év alatt összeomlik – ezt szokták piramisjátéknak nevezni. Márpedig a csőd valós veszély, hiszen az elmúlt években az emberek 4 milliárd koronát vesztettek el így. A csődbe ment cégeknek az átlagos „életkora” négy év volt. Az Investor című szaklap januári száma szerint az ilyen cégekbe családonként átlagosan 70 000 és 90 000 korona közötti összeget fektettek be. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb csődhullám lényegében minden negyedik hazai polgárt érintené.

A szakemberek azonban azzal is tisztában vannak, hogy sokan nem bírnak ellenállni a magas kamatok csábításának. Számukra ezért több ajánlást is megfogalmaztak. Óvnak például attól, hogy valaki az összes megtakarított pénzét ilyen cégnél helyezze el – legfeljebb öt-tíz százalékot ajánlanak. Feltétlenül érdeklődni kell azután is, hogy a beszedett pénzt milyen formában igyekeznek szaporítani, ennek ismeretében mindenki eldöntheti, lát-e esélyt az ígért hozamra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az óhatatlanul jelentkező működési és reklámköltségeket sem. Az alaposabbak ezen kívül még egy sor egyéb kérdést is feltehetnek, ezeket külön anyagban ismertetjük.

Minden valószínűség szerint ezt hamarosan már nem is kell kérdeznünk. A pénzügyminisztérium már számos kísérletet tett a szabályozásra, de eddig kudarcot vallott. A legújabb az értékpapírokról szóló törvény január eleje óta érvényes módosítása, amelynek értelmében a felszámolás fenyegeti az olyan cégeket, amelyek nem teszik közzé gazdálkodási eredményeiket. František Palko pénzügyminisztériumi főosztályvezető szerint ezzel épp a megfelelő döntési lehetőséget szeretnék biztosítani az érdeklődőknek. Tehát pénzt ezentúl csak az a szervezet gyűjthet, amely nem csinál titkot abból, miként szeretné biztosítani a megígért hozamot, ezt pedig a pénzpiaci felügyelet is jóváhagyja. Sokak szerint persze ez sem segít. Bárhol rejtőzhet ugyanis egy kiskapu. Másrészt nálunk az emberek még mindig csak a pénzkeresésre szánnak időt, a pénz kezelésére viszont alig figyelnek oda. A főosztályvezető titkársága azonban közölte: nincs tudomásuk arról, hogy a nem banki szubjektumok a pénzügyminisztériumhoz fordultak volna állami segítségért. Egy bizonyos: ha a magas kamatot ígérő nem banki társaságok soraiban újabb csődhullám söpörne végig, az beláthatatlan következményekkel járna a parlamenti választások évében.