Átjárható euróövezet kialakítását javasolja a müncheni ifo gazdaságkutató intézet elnöke

Hans-Werner Sinn a The Euro Trap (Az euró-csapda) című angol nyelvű kötetének berlini sajtóbemutatóján kiemelte, hogy az euróövezet déli tagállamainak válsága mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy az euró bevezetésével kialakult hitelbőség közepette az államadósság felduzzasztása révén emelkedett a bérszínvonal, aminek következtében a versenyképesség nagymértékben romlott. Például a spanyolországi bérszínvonal az utóbbi években történt kiigazítások után is háromszor magasabb, mint a lengyel, holott a versenyképességben nincs háromszoros különbség - mutatott rá.    A monetáris önállóság hiánya miatt azonban a versenyképességet nem lehet valutaleértékeléssel javítani, az euró így "csapda" a válságba jutott déli államok számára - tette hozzá.    A versenyképességi egyensúlytalanságot elvileg orvosolhatja, ha az övezet északi részén jelentős infláció alakul ki, a déli államokban pedig erőteljes defláció, vagyis például Németországban 30 százalékkal emelkednek az árak, délen pedig ugyanekkora mértékben csökkennek. Ezt azonban nem lehet kivitelezni, egyebek mellett azért, mert ennek az úgynevezett belső leértékelésnek a hatására azonnal csődbe mennek a hirtelen 30 százalékkal kisebb jövedelemmel rendelkező eladósodott magánszemélyek - fejtette ki.    Megoldás lehet az is, ha délen nem hajtanak végre belső leértékelést, az övezet északi részén pedig "elinflálják" az egyensúlytalanságot, de ez is csak elvi lehetőségnek látszik, hiszen megvalósításához 60 százalékos áremelkedés - a következő tíz évben rendre 5,5 százalékos infláció - szükséges északon, ami a hatalmas mértékre tekintve nem tűnik megvalósíthatónak - tette hozzá Hans-Werner Sinn.    A válsággal küzdő államok kilépése az euróövezetből szintén megoldás lehet, de a gazdasági-társadalmi stabilitást fenyegető rendkívül súlyos kockázatokkal, például a tőke pánikszerű menekülésével járhat - jegyezte meg.    Megoldás lehet az úgynevezett transzferunió is, a válságba jutott országok kimentése a bajból a jól működő országok pénzéből. Az euróövezet egyelőre ezt választotta a mentőprogramok elindításával, a különböző mentőalapok - az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), az ideiglenes euróövezeti mentőalap (EFSF) és az Európai Bizottság garanciakerete (EFSM) - felállításával, illetve az Európai Központi Bank (EKB) hitelezési tevékenységével és kamatpolitikájával.    Mindez azonban csupán "fájdalomcsillapítás", és a piaci nyomás enyhítése révén hátráltatja a versenyképesség helyreállításához elengedhetetlen szerkezeti reformokat - jelentette ki Hans-Werner Sinn. Megjegyezte: a jelenlegi válságkezelési politika fékezi az inflációt az övezet északi részén, és a gyenge németországi beruházási ütem fő oka éppen az, hogy a jelenlegi válságkezelő politika hatására a pénzpiaci források ismét áramlanak az euróövezeti déli térségébe.    Hangsúlyozta: nem helytálló az a vélekedés, hogy Németország egy súlyos megszorításokat követelő politika élharcosa, hiszen a piacok kikényszerítették volna a szükséges korrekciót, de a berlini vezetés által is támogatott válságkezelési módszer jelentősen csökkentette ezt a nyomást.    A transzferunió irányába mutató megoldás csak késlelteti a szerkezeti gondok orvoslását, és "cinikus, igazságtalan" módon az adófizetőkre helyezi át a terheket, hiszen amennyiben valamely válságállam csődhelyzetbe kerül, akkor az adófizetők által finanszírozott mentőprogramokból származó pénz vész el, és azt is az adófizetők finanszírozzák, ha az EKB veszteségeket szenved el a felvásárolt "mérgezett" eszközök miatt - mondta Hans-Werner Sinn.    Szerinte a méltányos és tartós megoldás első lépéseként egy "adósság-elengedési konferenciát" szükséges szervezni, amelyen dönteni kell a válságba jutott államok és bankok adóssága, illetve az EKB és a tagállami jegybankok viszonyában - az úgynevezett TARGET rendszerben - felhalmozódott mintegy ezer milliárd eurós adósság egy részének elengedéséről. Ellentételezésként egy sor intézkedést, köztük a jelenleginél jóval hatékonyabb adórendszer kialakítását kellene előírni.    Második lépésként meg kell teremteni az euróövezet átmeneti elhagyásának és a tagság megújításának lehetőségét, hogy a válságba került tagállamok a monetáris önállóságra támaszkodva stabilizálhassák gazdaságukat és végrehajthassák a szerkezeti reformokat. Ebben az új, "lélegző" euróövezetben az ideiglenesen távozó tagok csak az euró előszobájának is nevezett ERM II rendszerbe lépnének át - emelte ki.    Harmadik lépésként az eddiginél jóval erősebb politikai kötelékké kell szervezni az euróövezetet. Szigorú költségvetési, államháztartási szabályokat kell bevezetni és betartatni. Változtatni kell az EKB és a tagállami jegybankok működését irányító szabályokon is, hogy a tagállamok "ne indíthassák be minden további nélkül a bankóprést, ha nem kapnak pénzt a piacon" - mondta Hans-Werner Sinn, megjegyezve, hogy a ciprusi jegybank 2012-ben "egy fél évi GDP-nek megfelelő összegű pénzt nyomtatott ki magának".    Az ifo elnöke hangsúlyozta, hogy az euróövezet átszervezésénél szakítani kell a transzferunió gondolatával, és az államadósságot illetően a svájci vagy amerikai modellt kell követni, vagyis a tagok nem vállalhatnak kezességet a többiek adósságáért, és nem menthetik meg egymást a csődtől.