A magyar cégek egyhatoda csaló

A cégvezetők pénzügyi ügyeskedése többnyire nem szemet szúró, a rendőrség csak ritkán avatkozik közbeĽuboš Pilc felvételeTavaly mintegy negyvenmilliárd forintnyi (159 millió eurónyi) bizonyított kárt okozott a gazdasági bűnözés Magyarországon, ám ez a szám felderítetlen esetekkel együtt akár az ötszörösére is rúghat. Amikor sorra derültek ki a Parmalathoz hasonló nagyvállalatokról, hogy vezetőik milliárdos károkat okozva éveken át hamisították a mérleget saját jövedelmük gyarapítása érdekében, akkor Magyarországon sokan arra gondoltak: hála az égnek, régiónkban nem lehet ennyit ellopni, most hogy már lényegében vége a privatizációnak. A vállalati mérleghamisítások értékét tekintve, alighanem igazuk is volt. A kísérletező kedvet viszont alighanem alulbecsülték.

Fekete Miklós, a PricewaterhouseCoopers vezető menedzsere szerint minél nagyobb a cég, annál nagyobbat lehet csalni. A módszerek egy privatizációs viszonyok között edződött cégvezetőnek nem okozhatnak nehézséget: fiktív árbevételre úgy lehet például könnyen szert tenni, hogy az igazgató – egy másik céggel összejátszva – annak számlát ad értékesítésről, majd „visszavásárolja” a termékeket. A termék természetesen el sem hagyja a gyárat. A lebukás gyakori. Sokszor az alkalmazottak jelzik a tulajdonosnak a főnök gyanús viselkedését, vagy a könyvvizsgálók szúrják ki a hamis tételeket, néha pedig a tulajdonosnak tűnik fel az ügyeskedés. Bárhogy is fedezik fel a bűntényt, a felelősségre vonás meglehetősen ritka. A főnököt ugyan azonnal eltávolítják, és igyekeznek némi pénzt visszaszerezni tőle, de feljelentést nem tesznek. Az negatív színben tüntetné fel a vállalatot, ezért inkább eltussolják az ügyet. A lebukott vezetők pedig így büntetlenül könnyen találnak új állást. Ahol akár újra kezdhetik a stikliket. A magyar cégvezetők egyébként általában nem olyan összegekhez jutnak mérleghamisítással, amelyek elegendők lennének a korai nyugdíjba vonuláshoz: a prémiumukért vagy egyszerűen a fizetésük mozgó részéért kockáztatják a börtönt.

A nagyvállalati mérleghamisítás tömegessé válásához a legfontosabb feltétel adott – állítja Deák Andrea, a Neumann International magyarországi ügyvezető igazgatója. Ismeretei szerint ugyanis ma már szinte valamennyi általuk kiközvetített felsővezető bérének 25–50%-a teljesítményfüggő. A leggyakrabban a profit, az árbevétel vagy a piaci rész növekedéséhez kötődik az igazgatók jövedelmének mozgó része. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden vezető csaló. Sokszor a mérleghamisítás a sikkasztás elfedéséhez szükséges. Ilyennel szembesült egy élelmiszer-ipari cég tulajdonosa, aki távoli szigeteken töltötte éppen szabadságát, amikor rájött, hogy cégének ügyvezető igazgatója kijátssza. A helyi bolt polcain találta ugyanis saját termékét. A konzerv rendesen fel volt címkézve az adott ország nyelvén, nem volt semmi baja, csak az, hogy a tulajdonos tudomása szerint – cége nem is szállított árut az adott országba. A rejtély megoldása: az ügyvezető három műszakban járatta a gépeket, ám ezekből csak kettőt könyvelt el.

Az előre lezsírozott közbeszerzések is sokmilliárdos kárt okoznak. A közbeszerzések terén nem az a gyakori, hogy a döntnököket lefizetnék a megbízás reményében. Inkább a kölcsönös szívességek nyújtása és a „valakinek a valakije” jellemzi a tipikus közbeszerzési korrupciót egyes cégvezetők szerint. A kilencvenes évek közepéhez képest jelentősen javult a szerződési és az adózási fegyelem. A megkérdezett közép- és nagyvállalatok 31%-a vallotta be 2001-ben, hogy adót csalt, és 69%-a állította azt, hogy cége tiszta. A kutatók számításai szerint így 95%-os biztonsággal állítható, hogy 2001 végén az adócsaló cégek aránya legfeljebb 16,6% lehetett. Három évvel korábban még 22,8%-ra becsülték a kutatók az adócsalók arányát e szektorban. A vállalatok úgy észlelték, hogy a számla nélküli értékesítés is visszaszorult ismeretségi körükben és a gazdaság egészében is. Míg 1996-ban még a megkérdezettek 89%-a vélte gyakorinak a számlaadási „figyelmetlenséget”, addig 2001-ben már csak 65%. (mh, ú)