SOROZATDARÁLÓ: Mi köze az olasz maffiának a McDonaldshoz?

Az HBO hatrészes dokumentum-filmsorozata egyáltalán nem valami száraz, beszélő fejes unalom, hanem egy izgalmas eset egyedi feldolgozása, amiben természetesen megszólalnak az ügyben részt vevő nyomozók, sőt egyes bűnözők is, de az alkotók számos archív felvételt is bemutatnak nekünk, egyes jeleneteket pedig rekonstruáltak, miközben végig megmaradnak a dokumentumfilm kategóriáján belül. A McMilliók szinte kiált azért, hogy egyszer majd valódi sorozatot is forgassanak belőle színészekkel, de ezt nem azért mondom, mert bármiféle hiányérzet maradt volna bennem a széria első három részének (lapzártánkig ennyi jelent meg) megtekintése után.

A sorozat két bivalyerős támaszt kapott: az egyik az egészen lenyűgöző és hihetetlen történet, a másik pedig a még a sztorinál is hihetetlenebb karakterek, akiket megismerhetünk benne. Mert elsőre tényleg nehéz elhinni, hogy egy akkora cég, mint a McDonalds, a nyolcvanas évek végétől egészen a kétezres évek elejéig észre sem vette, hogy valakik megbundázták a sokat reklámozott nyereményjátékát, és nagyobb nyeremények (autó, százezer vagy egymillió dollár stb.) esetében mindig előre le volt zsírozva, ki viheti haza a pénzt. Aztán a kétezres évek elején az FBI telefonon kapott egy fülest, mely szerint a nyertesek között sokan rokonai egymásnak, csak más családi névvel próbálják álcázni a köztük lévő kapcsolatot. Mivel egy rövid utánajárás igazolta a füles igazságtartalmát, és mivel találtak egy ügyészt, aki érdeklődött az eset iránt, az ügynökök ráálltak az ügyre, és egy fiatal és ambiciózus nyomozójuk segítségével egy hihetetlenül merész akciót építettek fel, aminek a történetét részletekbe menően mesélik el a sorozatban. Az akció egyik csúcsaként például egy Las Vegasi nyereményutazás apropóján összehívták az összes nyertest egy vegasi hotelben, ahol mindegyikük kamerák előtt hazudott arról, hogyan talált rá a nagy szerencse, ami elég bizonyítékot szolgáltatott az ügyésznek ahhoz, hogy mindegyiküket rács mögé juttassa. Bár a nyertesek is nagy szeletet kapnak a McMilliókból, az igazán érdekes mégis az, amikor az FBI ügynökök (Doug Mathews ügynök minden idők legérdekesebb FBI-osa, akit valaha láttam, igazi egyéniség) felfedezik a szálakat, ami a nyerteseket az olasz maffiához kapcsolja. A nyertesek itt csak kis halak voltak, akik az adózás és a maffiának adott járadék után valójában nem is jutottak olyan rengeteg pénzhez, ellenben a gengszterrel, aki mindent vitt, az étvágya pedig csillapíthatatlan volt.

A McMilliók története úgy halad előre, ahogy az FBI nyomozása is haladt. Ahogy ők, úgy mi nézők is fokozatosan ismerjük meg az esetet, a főbb résztvevőket és szálakat, és csodálkozunk rá arra, hogy egy ilyen szövevényes és jól előkészített csalássorozatot milyen piszkosul nehéz leleplezni. A sorozat egyszerre vicces, izgalmas és elgondolkodtató, a true crime műfaj egyik legszórakoztatóbb darabja.