Elhanyagolták a méhek beteleltetését

Zseliz. A tél kellős közepén beköszöntött januári tavasz lehetőséget nyújtott a méhcsaládoknak a tisztuló kirepülés elvégzéséhez. A kedvező időjárás csak Dél-Szlovákia melegebb tájait érintette, a 250 méter tengerszint feletti magasság fölött fekvő tájakon már nemigen repülték ki magukat a méhek.

Ritka jelenség, hogy a tél közepén plusz 13 fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Ez lehetővé teszi a kirepülő méheknek, hogy ne dermedjenek meg. Az utóbbi tíz évben a méhészek nem tapasztaltak hasonló felmelegedést. Jó dolog, ha a telelés közepén a méhek meg tudnak szabadulni az őszi, repülés nélküli időszak beállta óta a végbelükben felhalmozódott ürüléktől, mert messze van még a tavasz. Az idei január végi kirepülés sok mindent elárult. Egyes méhészetekben a családok 40-50%-a kipusztult, a mínusz 18 és mínusz 21 fokos fagyokat a gyenge, de még a közepes erősségű családok sem bírták ki. Nagyon sok méhcsaládnak már a beteleltetés elején is gyenge volt az erőnléte.

A méhészek nagy része alábecsüli a méhatka (varoa destruktor) tevékenységét. Nem védekeztek kellőképpen a parazita ellen az egész idény folyamán, ez okozta a családok őszi legyengülését. A parazita gyengíti a család immunrendszerét és ellenállóképességét más veszélyes méhbetegségekkel szemben is. Gyengül a megviselt családok tisztogató ösztöne, ami a költésmeszesedés, nozéma betegség és a költésrothadás malmára hajtja a vizet. Az utóbbi a legveszélyesebb, mert az egész családot el kell égetni. A tavalyi nyár végén a Lévai járásban 5 alapszervezetben közel 400 méhcsalád vált a lángok martalékává. Ezzel talán sikerült megakadályozni, hogy további néhány ezer család essen áldozatul a veszélyes kórnak, amelynek kórokozói a bacillus larvae wite elnevezésű baktérium spórái. A kór csak a méheket támadja, az emberre veszélytelen. Nagy port vert fel az év elején a cseh sajtó, amikor néhány szlovák eredetű mézmintában kimutatták e baktérium spóráit. Szlovákia méhésztársadalma nem mondható éppen fiatalnak, és a szaktudásban is nagy hiányosságok észlelhetők. Veszélyt jelentenek továbbá a csak a haszonra öszpontosító méhészvállalkozók, mert nem képesek ügyelni a sok méhcsalád egészségi állapotára. Szlovákia méhészállománya az utóbbi tíz év folyamán 470 ezer családról 230 ezerre apadt. Már most a tél közepén hozzávetőleg 10 százalékos méhhullást könyvelhetünk el. A tél a méhészetben március végéig tart, mert csak ettől kezdve indul be a folyamatos méhrepülés, nektárhozam. Vajon hány méhcsalád válik még addig az elhanyagolt beteleltetés és a szeszélyes tél áldozatává?