Egy közösség emléktöredékei

Nem volt kegyes a történelem a komáromi zsidóság tárgyaihoz. Azt látatlanban is kitalálhatja az érdeklődő, hogy körükben a holokauszt nemcsak emberéletekben, de a tárgyi emlékek között is súlyos pusztítást végzett. Ugyanakkor mintegy évszázaddal korábban, az erőd 1848-as ostromakor is komoly veszteség érte a közösséget, hiszen ekkor égett le a levéltáruk. Egy épületet ugyan kisebb-nagyobb gondokkal újra meg lehet építeni, az egyszeri írásos forrásokat azonban semmivel sem lehet pótolni. A kiállítás egyik kurátora, Galo Vilmos történész szerint ezért nem kis kihívással szembesültek, amikor a tárlat anyagát, valamint annak koncepcióját igyekeztek összeállítani. Mindezekből következik, hogy ugyan nem került közszemlére túl sok tárgy, de némelyikük igazi történeti kuriózumnak számít.

A Zichy-palotában található kiállítás elemeit a komáromi múzeumon kívül a dél-komáromi Klapka György Múzeum, a budapesti Magyar Zsidó Múzeum, illetve a hitközség anyagából állították össze.

Egyetlen forrás

Habár a látogatók alighanem ennél a tárgynál kevésbé fognak elidőzni, a tárlat egyik legfontosabb része a neológ hitközség csaknem 800 oldalas jegyzőkönyve, amely 1885-től 1905-ig veszi végig a közösség ügyes-bajos dolgait.

„Ebben benne vannak a hitközséget érintő különböző problémák: kóser vágóhíd létesítése, rabbik, illetve elöljárók megválasztása és így tovább. Ez a komáromi zsidóság dualizmuskori 25 évének páratlan forrása. Nem tudjuk igazából, hogy miként vészelte át a holokausztot. Az viszont tudható, hogy a tóratekercseket – amelyek a második világháború alatt sok helyen elvesztek – a múzeum könyvtárosa, Baranyay József fogta, és a múzeumi tárgyakkal együtt elrejtette őket a front elől. A bencés rendház udvarán ásták el vagy annak pincéjében helyezték el ezeket. Felvállalta azt is, hogy a zsidó tórákat biztonságba helyezi, amelyeket a hitközség épületéből el is hozott. 1945 után aztán visszaadta őket, ami egy csodával ér fel a hitközség számára. Azt nem tudjuk, hogy a jegyzőkönyv is ennek köszönhetően menekült-e meg“ – fejti ki Galo Vilmos, aki úgy tervezi, 2022-ben nekifog a forrás akkurátus feldolgozásának, majd összeveti azt azzal, ami a hitközségről a korabeli sajtóban megjelent.

Elveszettek névsora

A leglátványosabb tárgyakat a Komáromi Zsidó Hitközségtől kapták kölcsön, amely a rendszerváltás óta célzatosan gyűjti a vonatkozó tárgyi emlékeket. Így egy hüpe – vagyis esküvői baldahin –, tóraköpeny és egy -vért, valamint egy-egy talit, tfilin, kipa és sok más minden is várja az érdeklődő látogatókat. Sajátos látványosságnak számít Rauscher György Talmudista című festménye, amelyet a dél-komáromi múzeumtól kaptak kölcsön. Habár csak fényképen látható, a Magyar Zsidó Múzeum jóvoltából az egyik panón szerepel egy 1849-es komáromi menlevél, amelyet Thomán Imre zsidó származású orvos számára állítottak ki, amikor a császári seregek szabad elvonulást biztosítottak az erőd védőinek.

Biztosan megállásra készteti a látogatót a holokauszt komáromi áldozatainak nevéből készült fali installáció. A népirtásnak a városban kis híján 1900 zsidó esett áldozatul, s nagyrészük neve megtalálható a falon is. Galo Vilmossal azt találgatjuk, mennyi ideig tartana felolvasni a névsort. A személynevek magyarul szerepelnek itt, hiszen a komáromi közösség a magyar nyelvet használta – ám a kiállítás összeállítói nem várt dilemmával szembesültek, ugyanis a névsor szlovák átiratban maradt fenn, vagyis némi tépelődős után vissza kellett magyarosítaniuk azokat.

A 2022. február 11-ig látható tárlat keretét a panók adják, amelyek az ókortól kezdődően egész napjainkig foglalkoznak a zsidók komáromi jelenlétével.