Veszélyek a repülőgép fedélzetén

Jó tudni, hogy a repülésnek akkor is lehetnek áldozatai, ha nem történik tömegszerencsétlenség. Azt azért nem állíthatjuk, hogy egészségtelen, de jobban igénybe veszi szervezetünket, mint a vonatozás.

Tiltakozik a fül

Az egyik legérzékenyebb szervünk, a fülünk a legrövidebb repülőutat is „rossz néven veszi”, hiszen a fel- és leszálláskor a belső fülben jelentős nyomásváltozás megy végbe. A repülőgép belsejében hirtelen megnő vagy lecsökken a légnyomás, ennek következtében az Eustach-kürtnek – ami a fület a garattal, a szájüreggel köti össze – a szokottnál sokkal gyorsabban kell kiegyenlíteni a belső és a külső nyomás közötti különbséget. Ha egészségesek vagyunk, azaz akadálytalan az átjárás a fül szerveiben, kisebb kényelmetlenségekkel megússzuk a fel- és leszállást. Ilyenkor csak annyit érzünk, hogy pattog a fülünk, átmenetileg romlik a hallásunk, esetleg zúgást, csengést is hallunk. Ezek a tünetek mérsékelhetők, ha a le- és felszállás során végig nagyokat nyelünk, cukrot szopogatunk, vagy rágógumit rágunk, mutatóujjunkkal óvatosan megnyomkodjuk a fül külső részét. Fontos, hogy a fel- és leszállás során semmiképpen se aludjunk. Fogyasszunk sok folyadékot, de az alkohol kerülendő, mert a hatása a magasban különösen az érzékenyebb alkatú embereknél kiszámíthatatlan.

A légnyomáskülönbség mellékhatása

Ha a fülzúgás, hallásproblémák, esetleg szédülés tartósan megmarad, feltétlenül forduljunk orvoshoz. Aki náthásan, felső légúti fertőzéssel, arcüreggyulladással vagy allergiás állapotban száll repülőre, mindenképpen vigyen magával az orrjáratokat tisztító sprayt vagy hasonló hatású gyógyszert, és ezt alkalmazza már a felszállás előtt legalább egy fél órával. Ha ugyanis bármilyen okból duzzadt, váladékos az orr és az orrmelléküregek nyálkahártyája, a légnyomáskülönbség kiegyenlítése csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem megy végbe. A gyerekeknél sokkal gyakrabban fordul elő ilyen probléma, mert a legkisebb fertőzés is gyorsan nyálkahártya–duzzanatot okoz az egymáshoz igen közeli szervekben.

A lábtorna kötelező

A másik gyakori panasz különösen a tengerentúli járatokon, hogy megdagad az utasok lába, ödéma alakul ki a bokájukon. Sokan emiatt alig tudnak leszállni a gépről. Néhány évvel ezelőtt egy fiatal nő súlyos trombózist szenvedett egy amerikai légi járaton, és emiatt kártérítési pert indított a légitársaság ellen. Ez, az utas számára eredményes per irányította rá a figyelmet a sokórás mozdulatlan ülés utáni trombózisok veszélyére. Kiderült, hogy az elszabadult vérrögök által okozott, gyakran végzetes érelzáródás hátterében sokszor ott van a pár nappal korábbi repülőút. Több százezer beteg adatainak elemzése egyértelművé tette, hogy valóban megnöveli a trombózis esélyét a repülés, különösen, ha az utas mindvégig a helyén ül. Ezért ma már a légitársaságok is fölhívják az utasok figyelmét, hogy minél többször mozgassák meg végtagjaikat.

Aki korábban már átesett valamilyen trombózison, vagy tud erre való hajlamáról, az feltétlenül kérje ki orvosa tanácsát. A keringési betegségekben szenvedőket az átlagosnál jobban megviseli a repülés. A szakértők szerint nem ajánlatos gépre szállnia annak, akinek a megelőző három hétben bármilyen enyhe szívrohama volt. A szív- vagy keringési panaszok miatt gyógyszereket szedőknek azt tanácsolják, hogy készítsenek egy áttekinthető feljegyzést arról, mikor, milyen mennyiségben, milyen gyógyszert szednek. Ez a lista egy esetleges rosszullét esetén életmentő lehet a segítségnyújtók számára. Nem ajánlatos merev gipszkötéssel repülni, ez ugyanis fájdalmasan és veszélyesen elszorítja az utazás során megdagadó végtagokat. A nem tökéletesen begyógyult műtéti hegek is kockázatosak, mivel a légnyomásváltozás miatt a szervezetünkben keletkező gázok a műtött területen komplikációt okozhatnak.

Általános szabály, hogy friss műtéti sebbel, bármilyen pici is, csak a műtétet követő nyolcadik napon szabad gépre szállni. Ugyanez érvényes a törésekre is.

Inni, inni – de nem alkoholt!

Különös gondossággal készüljenek a repülőútra a cukorbetegek, főleg, ha inzulint kapnak, és nagyobb távolságra utaznak. Szervezetük anyagcseréje könnyebben kibillen, ezért feltétlenül vigyenek magukkal egy nyakban vagy csuklón hordható jelzést arról, hogy cukorbetegek, és legyen náluk az orvosi diagnózis. Ez utóbbira különösen szükség lehet, akkor ha injekciós tűt használnak az inzulin beadásához. A repülőtereken ugyanis ma már olyan szigorúak a biztonsági intézkedések, hogy hitelt érdemlően igazolni kell, hogy orvosi utasításra viszi magával a beteg a fedélzetre az inzulinadagolót.

A repülőgépekben rendkívül alacsony a páratartalom, ami a hoszszabb út során észrevétlenül folyadékveszteséget okoz az utasoknál, ha nem isznak eleget. Ásványvíz vagy gyümölcslé fogyasztása ajánlott, még akkor is, ha az illető nem érez szomjúságot.

Amint leszállt a repülőgép, azonnal állítsuk át óránkat a helyi időre, és ha lehet, minél kevesebbet gondoljunk arra, hogy otthon most hány óra van. Sem a repülőúton, sem az azt követő első napon ne igyunk alkoholt vagy koffeintartalmú italt, mert ezek nehezítik a természetes alkalmazkodást. Ha lehet, olyan géppel utazzunk, amelyik késő délután landol. Megérkezésünk után rögtön próbáljunk átállni a helyszínen szokásos reggeli-ebéd-vacsora időpontokra. Napközben, lehetőleg ne aludjunk, bármennyire álmosak is vagyunk, mert ez nehezíti az átállást. Töltsünk minél több időt a napfényen vagy világosban. A melatonin nevű, szervezetünk alvás-ébrenlét szabályozásában szerepet játszó vegyületet különböző formában, főleg táplálék-kiegészítőként árulják, elsősorban a jet lag tüneteinek enyhítésére. Ez a hormon olyan hatást vált ki a szervezetünkben, mintha éjszaka lenne, és ily módon segíti az átállást. (i-t)