„Van egy magánedzőm”

„Ebben nagy szerepet játszik a genetika is. Tény, hogy néha be kell egy kicsit segíteni, én is járok kozmetikushoz, évek óta havonta egyszer meglátogatom Darinkát, s nemcsak az arcomat pofozza helyre, nála kellemesen megpihenek. Odafigyelek magamra, de nem tartozom azon nők közé, akik túl sok időt töltenek a tükör előtt. Ahhoz nekem nincs türelmem.

Sportos családból származik, az egyik nagybácsija atléta volt, húgának apósa híres edző, ő maga gyerekkorában úszott, s azóta is megmaradt a mozgás iránti szeretete. Talán azért is, mert soha nem volt kényszer számára a mozgás. Amikor úgy érzi, kedve van rá, akkor csinálja. Ha megszólal egy belső hang, akkor nekilendül. Telente rendszeresen sízni jár a család, ő maga hatéves korban kötötte fel először a sílécet. Fia három évig futballozott, majd később a teniszezhez kapott kedvet, aztán az iskolában kosarazott. „Szerintem a gyerekeknek az a legjobb, ha sokoldalúak, ha harmonikusan fejlődnek - mondja. Engem kicsi koromtól a sport szeretetére neveltek, s meg is van a látszatja. A mozgás ma is szerves része az egész család életének. Én magam meg már jó néhány hónapja eljutottam arra a pontra, hogy nem elég egyszer-egyszer elmenni sízni, korizni, úszni, pingpongozni, teniszezni, valami rendszerességet is kell vinnem az életembe: felfogadtam egy magánedzőt, s hetente háromszor-négyszer ő ad tanácsot, ügyel arra, hogy ha fölszedek egy-két kilót, akkor azt le is faragjam a csípőmről.”

Nem titkolja, hogy ez azért megesik. Könnyebben és gyakrabban, mint szeretné. Imád enni – mindent, ami finom. „Nálunk folyton tele van a hűtőszekrény, szeretek főzni, de nem teszem rendszeresen, mert a gyerekek az iskolában étkeznek, a férjem meg a kórházban. Ha hazajönnek, azért mindenki matat, kell egy kis pótlás. Én annak vagyok a híve, hogy a gyerekeknek meg kell adni, amire szükségük van. Bár nem túl gyakran eszünk kirántott dolgokat, egyébként sok minden asztalra kerül. Nem vetjük meg a finom sertésszeletet, de rengeteg zöldség és gyümölcs is fogy nálunk. Szerintem sokkal egészségesebb, ha az ember mértékkel és változatosan étkezik, mindenből csipked egy kicsit, mintha csak egyoldalú az étrendje.”

Orvos van a családban. Ő is megerősíti azt a sokaktól hallott véleményt, hogy a cipészek mezítláb járnak. „A férjem – mint általában sebész társai – úgy van vele, hogy amíg nem folyik a vér, addig nem komoly a dolog. Ezt egy kicsit eltúloztam, de komolyra fordítva a szót, azért jó a szakember a családban, ha bármi történt a gyerekekkel, mindig kéznél volt, elintézi, amit kell, ez megnyugtató érzés. De más egyébben nem nyilvánul meg, legalábbis nálunk. Legfeljebb abban, hogy egy kicsit fékezi a vakmerőségemet. Mert köztudott rólam, hogy imádom a kalandos dolgokat, minden vonz, ami ismeretlen, s bizony ki is próbálom az ilyesmit. A fiam, Kubko, aki szintén hasonló típus, és szereti a sportot, legyen az bármi, hasonló beállítottságú, így aztán partneremre akadtam. Kipróbáltuk a raftingot, s nem is volt rossz, nagyszerű élmény jó sebesen lesiklani a meredek lejtőről, hát még ha hódeszkát köt az ember... A bungee jumpingot is kipróbálnám, de a férjem visszatart.”

Az egészséges életmód számára azt jelenti, hogy ha csak teheti, kimegy a természetbe, a lányával, a fiával, a férjével. „Leggyakrabban a szüleim hétvégi házába ruccanunk ki, gyönyörű környezetben van. Ráadásul én már vezetés közben is pihenek, de kiszellőzik a fejem moziban, zene vagy könyv mellett is. Azok közé tartozom, akik a kicsiségeknek is örülni tudnak. Engem már az is jó kedvre derít, hogy szép az idő, csillagos az égbolt, hogy a gyerekek sikerélménnyel jönnek haza az iskolából, hogy belebújnak a hűtőszekrénybe, mert folyton éhesek. De felvidít, ha egy jó kis dumcsira öszszeülünk a barátnőimmel. S ha már nagyon fáradtnak, feszültnek érzem magam, ami főleg akkor van, amikor följátsszuk az adást, akkor helyrehoz egy forró fürdő és sok-sok alvás, hogy teljesen kikapcsoljam az agyam...”