Törpék és óriások

Kedves Nagymama, teljesen jogos a kérdése, és a félelmei sem alaptalanok. Az a gyermek, akit mindenki támad és visszautasít, valószínűleg nem lesz kiegyensúlyozott, hanem védekezni fog. Ahogy Allport írja kiváló könyvében, Az előítéletben, ez a gyermek úgy viselkedik, mint törpe az óriások erdejében, nem fog egyenlő feltételek mellett küzdeni. A környezete arra kényszeríti, hogy tartsa a száját, míg csúfolják és kinevetik, tűrnie kell a megaláztatást. Sokmindent tehet ez gyermek, amivel fokozhatja énje ellenállását. Teljesen visszavonulhat, befelé fordulhat, aki csak néha beszél az óriásokkal (szülőkkel), de sohasem őszintén. Összefoghat más törpékkel, hogy megvigasztalódjon és visszanyerje önbecsülését (pl. serdülőkorban ezek a gyermekek antiszociális csoportokba tömörülnek). Azt is megpróbálhatja, hogy becsapja az óriásokat, amikor csak tudja, és ezáltal megkóstolhatja a bosszú édes ízét (pl. az ilyen gyermek rendszeresen meglophatja szüleit). Kétségbeesése ráviheti, hogy alkalomadtán lelökjön egy óriást a járdáról, vagy megdobja egy kővel, amikor nem látja senki (pl. szándékosan kellemetlen helyzeteket teremt a szülőnek). Vagy túl minden kétségbeesésen, az is megeshet, hogy elkezdi azt a szerepet játszani, melyet az óriás osztott ki rá, és fokról fokra elfogadja azt a borzasztó képet, melyet az óriás a törpéről kialakított. Természetesen önszeretete megtörik a megvetettség csapásainak záporában, mígnem gyűlölni kezdi magát (pl. az öngyilkosságig is eljuthat). Schopenhauer írja: „A szenvedés, melyet a természet, a véletlen vagy a sors mér ránk, sosem fájhat annyira, mint a seb, melyet mások önkénye üt rajtunk.“

Kedves Nagymama, javaslom, hogy unokája érdekében forduljon pszichológushoz.