Testvér születik...

Hogyan alakítsuk ki a családi narratívát, ha kicsi a korkülönbség a gyerekek között?

A családi narratíva nem más, mint a család története. Építsünk ki a gyermeknek egy mesét arról, ahogy élünk, ahogy őt vártuk. Ezeket a gyerekek nagyon szeretik. Amikor a kistestvért várjuk, beszélgessünk a naggyal a gyermek életkorának megfelelően, hogy milyen volt a terhesség, mi volt, amikor hazahoztuk a kórházból stb. Meséljünk a kistestvér érkezéséről, akár ének vagy történet formájában. Amikor nagyon kicsi a korkülönbség, előfordulhat, hogy nem fogja érteni, vagy nem úgy reagál a történetre, ahogy mi elképzeltük. Ha nem érdekli, nem kell erőltetni. A nagyobb gyermeknek nem attól lesz könnyebb, ha állandóan erről beszélünk. A lényeg, hogy elvi szinten kezdjünk el kommunikálni arról, mi fog történni.

Hogyan hangoljuk össze a két gyermek napirendjét?

Gyakori eset, hogy az anyuka egyedül marad otthon a két (vagy több) gyermekkel, egyik az újszülött. Ez nagyon megterhelő, s jogos a kérdés: hogyan lehet a csecsemőgondozást egymáshoz igazítani? Van néhány alapelv, amelyet célszerű betartani. Az egyik, hogy az újszülött igényei élveznek elsőbbséget, mivel ő a legkiszolgáltatottabb, a legsérülékenyebb, és ez az az időszak, amikor a biztonságos kötődés, a világba vetett bizalom és a kiszámíthatóság kialakul. A nagyobb gyermek többet kibír, érettebb, türelmesebb, így vágyai késleltethetők, ő a terhelhetőbb. A lényeg az, hogy az aktuális helyzetnek megfelelően próbáljuk meg a lehető legtöbbet kihozni önmagunkból. A nagyobb gyermekre is szánjunk időt, amikor a kicsi alszik. Fontos a kettesben töltött idő külön-külön a két szülővel.

Hogyan védjük az újszülöttet?

A mágikus gondolkodás kétéves kor körül alakul ki. A gyerek képzeletvilága gazdag, ezért kis korkülönbség esetén könnyen érezheti játéknak az újszülöttet. Közeledik hozzá, játszani szeretne vele – ezzel magára hívja fel a figyelmet. Gyakori tapasztalat, hogy a szülő lelkiismeret-furdalás miatt nagyobb teret enged az idősebb gyereknek, akinek irreális elképzelései is lehetnek arról, mi történjen a kicsivel. A szülő(k) pedig eleget tesznek neki (pl. ne fürödjön a fürdőszobában, mert azt a nagy nem szeretné) – így szélsőségessé válhat a viselkedése. A nagy testvérnek az segít igazán, ha minél előbb visszatér a megszokott keretrendszerhez, amit a normális hétköznapi élet normái alkotnak – ez ismét érzelmi biztonságot ad neki.

Szülés után hogyan töltse együtt az időt az anyával?

A kettesben töltött idő nem csak az, amikor ketten elmegyünk valamilyen rendezvényre. Módosítani lehet a hétköznapi eseményeket úgy, hogy a gyermek azt érezze, ez kettesben töltött idő. Amikor alszik a kicsi, a naggyal lehet játszani. Fontos a gyermek tudtára adni, hogy „jaj de jó, most kettesben játszunk”. Egyszerű dolognak tűnik, de a gyermek számára sokat jelent. Ez egy jó technika a testvérféltékenység enyhítésére is. A kicsi körüli teendőkbe érdemes bevonni a nagyot is, de csak annyira, amennyire ő szeretné. Jó, ha ebbe beleszólhat, nincs ráerőltetve, így nem fokozzuk tovább a testvérféltékenységet.

Mennyire sérül a nagy, amikor megszületik a kicsi?

A kistestvér megszületése válság a nagy számára. Ez nehézséget okoz, amihez alkalmazkodni kell, új módszereket kell kialakítani. Hosszú távon az okoz traumát a testvérkapcsolatban, ha a szülők rosszul reagálnak erre. A krízishelyzetnek lehet pozitív hatása is, ami által fejlődik a személyiség. Negatív hatás esetén rossz alkalmazkodási stratégia alakul ki. Nagyon fontos, hogy a szülő hogyan kezeli a testvérek közötti feszültséget, a gyerek érzéseit, megengedjük-e a negatív érzéseket, hogyan segítjük a testvérkapcsolat alakulását. Hosszú távon ezen áll vagy bukik az egész.

Bohák Szandra
klinikai gyermekpszichológus