Súlyos tüdőbetegségek 2.

Minden olyan betegség és állapot esetén fennáll a tüdőembólia kockázata, amely kedvez a vénákban a vérrögképződésnek. Ilyenek például a hosszabb ideig tartó ágyhoz kötöttség, vénagyulladás, egyes daganatos betegségek, súlyos műtétek, elhízás, idült tüdő- és szívbetegségek.

A tágult visszerekben kialakuló véralvadékok (trombusok) leszakadnak az érfalról, a vérárammal tovasodródnak az egyre nagyobb vénákba, onnan a szívbe jutnak, majd a tüdőbe kerülnek, ott pedig az egyre szűkebb érrendszerbe sodródnak. Végül megakadnak a méretüknek megfelelő átmérőjű érszakaszban, és azt elzárják (embólia). Az elzárt és mögötti terület nem kap vért, így megszűnik oxigén- és tápanyagellátása kialakul a tüdőinfarktus, amely az érintett terület elhalását jelenti. A tüdőembólia tünetei: hirtelen szaporává váló légzés, nehézlégzés kialakulása, nagy fájdalommal járó mellkasi nyomás, félelemérzés, ritkán köhögés vagy láz. A betegség súlyossága az érintett tüdőerek nagyságától és az általuk ellátott terület kiterjedésétől függ.

Légmell

A légmell úgy alakul ki, hogy a tüdőhólyagocskákból kilép a levegő, és összegyűlik a mellhártyaüregben. Ezért ezek a tüdőrészek belégzésnél nem tudnak többé felfúvódni, azaz levegővel telítődni.

A légmell különleges formája az ún. feszülő légmell, amikor a mellhártya lemezei között a levegő mennyisége minden egyes légvételkor növekszik, s így a tüdőt erősen összenyomja. Ennek oka általában egy nyílás („kék”) a tüdőn, amit többnyire sérülés okoz. Feszülő légmell kialakulhat tüdőtágulat vagy tuberkulózis szövődményeként is.

A tünetek különbözőek: rossz közérzet, súlyos légszomj, csökkent teljesítőképesség, szúró fájdalom a mellkasban, a vállban vagy felhasban, néha száraz köhögés, köpetürítés nélkül. Súlyos esetben keringés-összeomlás is bekövetkezhet.

A kisebb levegőgyülem néhány nap alatt magától felszívódhat. Erős nehézlégzéssel járó tüdőkeringési zavar vagy feszülő légmell esetén kórházi kezelésre van szükség. Ilyenkor általában csövet vezetnek a mellüregbe a mellhártyalemezek közé, és a levegőt napokon át leszívják. Műtétre rendszerint akkor van szükség, ha sérülés miatt a tüdőn keletkezett „lyukat” be kell zárni.

Tüdőrák

A tüdőrák a hörgőnyálkahártyából kifejlődő rosszindulatú daganat. Ez a fajta rákbetegség főleg az ötvenedik életévükön túl levő férfiaknál nagyon gyakori. Egyik legfőbb oka az első ismert rákkeltő tényező: a dohányzás, beleértve a passzív dohányzást is. A dohányfüstös környezetben dolgozó, vagy ilyen lakásban élő nem dohányzók esetében 30 százalékkal magasabb a tüdőrák kialakulásának kockázata, mint a füstmentes környezetben élő nem dohányzóknál. Viszont a tüdőrák kockázata egy erős dohányosnál harmincszor nagyobb, mint egy nem dohányzónál, tehát nem véletlen, hogy a tüdőrákbetegek 90 százaléka dohányos volt.

Valószínűleg az idült dohányos bronchitisz és a hörgősejtekben bekövetkező változások a tüdőrák előfutárai. Sok más, a levegőt szennyező anyag is felelős a tüdőrák kifejlődéséért, tehát azoknál is viszonylag nagy a kockázat, akik munkájuk során sok port lélegeznek be.

Tüdőrákban egyes sejtek elpusztulnak, míg mások vadul burjánzanak és növekednek. A véráram és a nyirokkeringés útján a ráksejtek más szervekbe is elvándorolnak, és ott tovább növekedve áttéteket képeznek.

Az első tünetek idült bronchitiszre utalnak: köhögés, sárgásfehér köpetürítés, terheléskor nehézlégzés vagy sípoló légzés. Néha éles, szúró fájdalom kíséri a belégzést, vagy tompa mellkasi fájdalom érezhető állandóan. Ha ezek a panaszok nem keltenek gyanút, a tüdőrák hamarosan más szervekbe is szétszóródik, legtöbbször a bőrbe, a csontokba, a májba és az agyba.

Tüdővizenyő

Tüdővizenyőnél a vérerekből folyadék (plazma) szivárog át a tüdőhólyagocskákba és környezetükbe, s így a belélegzett levegő oxigénje csak nehezen vagy egyáltalán nem jut el a vérbe. A tüdőödéma oka legtöbbször szívgyengeség, ugyanis a szív nem, vagy csak részben képes a tüdőből a vért újra a keringésbe pumpálni. Bizonyos mérges gázok (fluor- és klórgáz) belélegzésekor is kialakulhat tüdővizenyő. A tünetek: erős légszomj, szapora és nehezített légzés, fulladásérzés, sápadtság, verítékezés, az ajkak és a körmök kékes elszíneződése (cianózis). A tüdővizenyő minden esetben oxigénhiányhoz vezet, amit azonnal meg kell szüntetni, mert kezelés nélkül halálos kimenetelű is lehet. A lehető leghamarabb kórházba kell szállítani a beteget, felsőtestét függőleges helyzetbe tartva, hogy légszomja ne fokozódjon. A kezelés legtöbbször oxigéndús levegő, szíverősítők és vízhajtószerek segítségével történik.

(Forrás: Család és Egészség)

A tüdőrák kialakulásának tényezői

A tüdőrákban való megbetegedés kockázata minden egyes cigarettával növekszik. Természetesen függ attól az életkortól is, amelyben valaki rászokik a dohányzásra. Azoknál, akik már 15 éves koruktól dohányoznak, a tüdőrák kialakulásának kockázata hatszor olyan magas, mint azoknál, akik 25 éves korukban kezdtek el cigarettázni. Aki csupán 10 szál cigarettát szív el naponta, annak a tüdőrák kockázata ötszörös, aki viszont 35 darabot fogyaszt el naponta, annak negyvenszeres a veszélyeztetettsége. Azoknak a nem dohányzóknak a veszélyeztetettsége, akik dohányos partnerrel élnek együtt, egyharmaddal magasabb, mint azoké, akiknek a társa sem dohányzik. A szivarozók és a pipázók veszélyeztetettsége „csak” 3-4-szer nagyobb, mint a nem dohányzóké.

Nem szabad megfeledkeznünk azonban a foglalkozási ártalmakról sem, a férfiak tüdődaganatának kialakulásáért kb. 10-15%-ban, a nők megbetegedésében kb. 5%-ban a munkavégzés közben használt anyagok belélegzése a felelős. A tüdőrák kialakulásának kockázata kapcsolatba hozható a radioaktív sugárzással, azbeszttel, krómmal, kobalttal, arzénnal, nikkellel, klórmetiléterrel, kokszkemencék égéstermékeivel, de általában csak azoknál a dolgozóknál, akik dohányoznak is. A megelőzés egyetlen módja az egészséges életvitel, beleértve a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozást, a friss levegőn való mozgást. A legfontosabb a dohányzás mellőzése. Az exdohányosok kockázata 15 év után hasonlóan alacsony, mint a nem dohányzóké.