Papucs nélkül strandra se!

A civilizáció rohamos fejlődése alaposan megváltoztatta a mai ember életkörülményeit, amihez szervezete nem képes megfelelő ütemben alkalmazkodni. Ezt mutatja a bőrgombás megbetegedések számának rohamos emelkedése is.

A XX. századig az emberek természetes anyagokból, elsősorban marha-, disznó-, juh- vagy egyéb állatbőrből készült csizmákban, cipőkben, sarukban jártak, illetve gyapjúból filcesített nemezposztóból készült bocskort, papucsot hordtak. A lábat fehér gyolcsból – pamutvászonból – szegett kapcaruha vagy tiszta gyapjúfonálból kötött harisnya védte. Mindez jól szellőző, ugyanakkor hő- és nedvességszigetelő viselet volt. A gyerekek és felnőttek is sokkal többet voltak mezítláb, mint manapság, egyes vidékeken a fagy beállása előtt nem is húztak cipőt hétköznapokon. Anélkül, hogy visszakívánnánk az ezekkel a körülményekkel együtt járó higiénés viszonyokat, annyi biztos, hogy az ily módon „edzett” lábbőr számára nem volt ellenfél a sokféle, mostanában egyre jobban terjedő kórokozó. Később viszont, a XX. századi tömegtermelés nyomán megjelentek az olcsó, rövidebb élettartamú cipők, amelyeket már nem kell „megkímélni”, egész nap, egész évben hordhatók. Ezek azonban gyakran túlságosan zárt, szoros, nehezen szellőző anyagból készült lábbelik, hozzá pedig rossz nedvszívó tulajdonságokkal rendelkező műszálas, nylon harisnyát, zoknit viselünk, ami már ideális feltételeket teremt a meleg, párás helyet kedvelő kórokozóknak, például a lábgombáknak.

Hajlamosító tényezők

Az utóbbi évtizedekben az egész világon, de különösen a fejlett európai és amerikai országokban rohamosan nőtt több olyan betegség előfordulása, amely szintén hozzájárul a bőrgombák elterjedéséhez. Ilyenek a keringést érintő szív- és érrendszeri megbetegedések (a végtagok rossz vérellátása), a cukorbetegség, az immunrendszer bármilyen okból történő meggyengülése.

A modern életforma, a ruházkodási szokások, a sok esetben túlfűtött helyiségek, a párás munkakörülmények (például az élelmiszer-feldolgozó üzemekben) mind-mind hozzájárulnak a betegség gyakori kialakulásához. A felsoroltakon kívül elősegíthetik a fertőzést a különböző antibiotikumok túlzott szedése, a vitamin- és vashiány, a bőr és köröm betegségei, az azokon kialakuló apróbb sérülések és a jelentős túlsúly is. A fertőzés gyakorisága természetesen más külső tényezőkkel is összefügg, hiszen a gombáknak a közös használatú zuhanyozók, szaunák, uszodák és fürdők környezete kedvező feltételeket teremt, így ezek látogatói fokozottan veszélyeztetettek. A bőrszárazság, a túlzott tisztálkodás az egészséges bőrfelület természetes védekezőképességét csökkenti, így úgynevezett behatolási kaput teremthet a gombák számára.

Titkolni kár

A gombás eredetű megbetegedések a világon mindenhol népbetegségnek számítanak. Az előfordulások nagy számának megfelelően a bőr- és körömgombásodás a legismertebb bőrbetegségek közé sorolható, ugyanakkor a legtitkoltabbak közé is tartozik. A nem túl esztétikus tünetek az ápolatlanság látszatát keltik, amely a társadalmi előítéletek miatt szégyenérzetet vált ki a fertőzöttekből. Pedig a lábgombafertőzés nemegyszer épp a túl gyakori tisztálkodás, a bőr mint védelmi rendszer meggyengülése miatt talál utat magának, illetve gyakran épp uszodában, szaunában, vagyis testápolás, testedzés közben történik a fertőzés. Az előítéleteknek köszönhetően, illetve a hiányos ismeretek miatt a betegek gyakran már csak kiterjedt fertőzéssel keresik fel a bőrgyógyászt.

A látszólag ártalmatlannak tűnő fertőzés olyan súlyos betegségeket okozhat, mint az ekcéma, az orbánc, a nyirok- és visszérgyulladás, cukorbetegeknél keringési rendellenességek esetén pedig még súlyosabb következményekkel járhat.

Ha a diagnózis körömgomba, akkor ezt leggyakrabban keratinofil gombák okozzák. Első jeleként a köröm elválik a körömágytól, megvastagszik, felülete durvává válik, megváltozik a színe, elveszíti természetes fényét.

A körömgomba nincs összefüggésben a tisztálkodással, sokszor olyan embereket is sújt, akik mindig ügyelnek a tisztaságra. Testünket láthatatlan védőréteg vonja be, amellyel a külső tényezők ellen védekezik. Ez a köpeny savas kémhatású, s a baktériumok nem kedvelik, szaporodásukhoz és létükhöz lúgos környezet kell. Mosakodáskor ugyan eltávolítjuk a szennyeződéseket, ám lemossuk a baktériumtörzseket is, s ezáltal sérül a bőr savas védőköpenye, ami ideális környezetet teremt a penészgombák számára. (f-ki-o)