Pánikbetegként az életéért harcolt

Ritának iszonyatosan vert a szíve, remegtek a végtagjai, elszorult a torka, kiszáradt a szája – azt hitték, hogy infarktusa van. A mentősök azt mondták a telefonba, hogy nem jönnek, mert biztosan nincs infarktusa, ahhoz túl fiatal. Rita borzasztóan dühös lett, kikapta nagymamája kezéből a kagylót, s nyomdafestéket nem tűrő módon teremtette le a vonal másik végén lévő hölgyet. Aztán jöttek... Egy fiatal orvos azonnal felismerte a helyzetet, és bevitte a János Kórházba. Amikor visszatért a munkahelyére, kollégái is észrevették a változást, ők ösztönözték, hogy saját példájából okulva próbáljon segíteni másoknak is. Honlapot indított, a nyilvánosság elé állt. A pánik ugyanis sok betegséggel jár együtt. Rita nemcsak az életét kapta vissza, hanem rengeteget fejlődött, sokkal erősebb lett. Egyénenként változik, hogy ki mikor és hogyan éli meg a rohamot, hogy érzi magát. Azt tapasztalta, hogy egy embernél akár 8-10 tünet is kombinálódhat. Legjellemzőbb a magas pulzusszám, a légszomj, a torok beszűkülése. Ez halálfélelmet vált ki, s bár teljesen irreális, akkor mégis reálisnak tűnik. A pánikbeteg minden egyes roham alkalmával az életéért küzd.
A pánik beszűkítette az életét, több mint húsz évig nem ült repülőre, nem mert új helyekre menni, a gyógyszere mindig nála volt. Rita tíz évi kínlódás után határozta el, hogy saját kezébe veszi a sorsát, elkezd sportolni és fejleszti magát. Egy idő után azt tapasztalta, hogy ha nagy feladat vár rá, félre tudja tenni a betegséget, pedig elképesztő helyzetekkel kellett megbirkóznia. Épp ekkor tanulta meg, hogy mihelyt a feladatokra összpontosít, kifogja a pánik vitorlájából a szelet.

Főleg a sport segített neki, ami tünet közeli állapotot idéz elő: fölszökik a pulzusa, izzad stb. Megerősödött a teste, s ezáltal a lelke is – azóta tudja irányítani a pánikot felismerve, hogy a sport nemcsak a mozgásról szól. Egyszer csak visszakerültek életébe a régi hobbik, színházba, múzeumba jár, kilépett az ingerszegény környezetből, visszakapta az életkedvét. S azóta alig volt rohama. (urbán)