Nyomelemek a tányéron

A cukorbetegség bármely típusában meghatározó szerepe van a megfelelő diétának. Mind az inzulinterápiának, mind a tablettával egyensúlyban tartható cukorbetegség kezelésének ez az alapja, sőt a betegek jelentős részénél önmagában a megfelelő diéta is elegendő lehet az optimális szénhidrát-anyagcsere fenntartásához.

Vannak olyan időszakok, amikor a cukorbetegeknek előírt étrend öszszeállításának nehézségei vannak. Egyik probléma, hogy olyan szénhidrát- és zsírszegény étrendet kell naponta összeállítani, mely optimális mennyiségben tartalmazza a szükséges nyomelemeket. Ráadásul a cukorbaj olyan komplex anyagcsere-betegség, melyben egyes nyomelemekre nagyobb a napi igény, mint az egészségesnek. Részben ezzel magyarázható, hogy cukorbetegek körében gyakrabban fordul elő nyomelemhiány, annak minden mellékhatásával. Az élelmiszerek nyomelem-tartalmának ismeretén alapuló, megfelelően összeállított diéta segít a hiány és mellékhatásainak megelőzésében, illetve megszüntetésében, vagyis a cukorbetegek életminőségének javításában.

PATIKÁBAN KAPHATÓ

Ha az elfogyasztott táplálék nem fedezi a minimális napi igényt, indokolt a nyomelem-pótlásra alkalmas készítmények fogyasztása. Fontos, hogy ezek optimális arányban és a cukorbetegek részére megfelelő dózisban tartalmazzák a szükséges nyomelemeket. A patikákban szabadon kapható készítmények közül elsősorban azok ajánlhatók, melyek kifejezetten cukorbetegeknek kerültek kifejlesztésre. A 10–20-féle nyomelemet egyszerre tartalmazó készítmények azonban ritkán váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyes nyomelemek egymás felszívódását ronthatják. Erre klasszikus példát a kalcium és bizonyos nyomelemek együttes alkalmazása nyújt, mert a kalcium a bélrendszerben oldhatatlan komplexet képez számos nyomelemmel.

LÉTFONTOSSÁGÚ ELEMEK

Melyek azok a létfontosságú nyomelemek, melyek szerepet játszanak a szénhidrát anyagcseréjében és hiányukat gyakran észleljük cukorbetegeknél?

A króm az emberi szervezet eszszenciális nyomeleme, nélkülözhetetlen az optimális szénhidrát- és zsíranyagcseréhez, és az inzulin hatásának kialakulásához. Egyes klinikai megfigyelések arra utalnak, hogy krómhiányos táplálkozás esetén csökken a glukóztolerancia, és túlsúlyos betegeknél a krómpótlás következtében ennek javulása figyelhető meg. A tartósan nagy szénhidrátbevitel önmagában fokozott krómürüléshez vezet, rontva a szénhidrátháztartás egyensúlyát.

A cink több mint 80 enzimünk alkotórésze, biológiai jelentőségével kiemelkedik. A cukorbetegek nagy részénél (de a fogyókúrázóknál éppen így) igen gyakori a cinkhiány, mert a táplálék rendszerint nem tartalmaz elegendő mennyiséget, pedig a szövődmények elleni hatékony védelemhez szükséges a jelenléte. Az immunrendszer csak megfelelő cinkellátottság esetén képes kifejteni védő hatását: cinkhiánynál növekszik a fertőző megbetegedések előfordulása, és a lábadozás időszaka tovább tart. Megfelelő sebgyógyulás is csak normális cinkfogyasztás mellett érhető el.

A mangán tartalmú enzimek a szénhidrátok, zsírok és fehérjék anyagcseréjében mindenütt megtalálhatók. Ezek részt vesznek az agy működésében, a csontképződésben, a véralvadás mechanizmusában, a szénhidrátok anyagcseréjében. Az inzulin termelődéséhez is nélkülözhetetlen a mangán jelenléte, sőt a sejtek inzulinérzékenysége függ a szervezet mangánellátottságától. Állatkísérletekben mangánhiány esetén a cukorbetegséghez hasonló állapot kialakulását lehet megfigyelni, amely mangán fogyasztásával megszüntethető.

Felnőtteknek az optimális napi cinkbevitel nőknél 12 mg (terhesség alatt 15 mg, szoptatás idején 19 mg), férfiaknál 15 mg. A króm és a mangán esetében még nincs pontosan meghatározva a minimális napi igény, azonban az amerikai nemzeti tudományos akadémia által kiadott ajánlás felnőtteknek naponta 25 mg mangán és 50–200 mikrogramm króm fogyasztását tekinti szükségesnek és biztonságosnak. A táplálékkal naponta elfogyasztott króm, mangán és cink mennyiségének számításához táblázatban foglaltuk össze néhány növényi eredetű élelmiszer 100 grammjának króm, mangán- és cinktartalmát.