„Nem vetem meg a jót”

„Az olimpiai felkészülés kellős közepén voltam, s egyszercsak úgy éreztem, nem bírom átúszni a medencét – emlékezik Martina Moravcová, aki még az idény zömét most is Dallasban tölti. Az edzőjén kívül a család – férje, Martin és kedvenc kutyája – is odaköti. – Állandó fáradtság kínzott, olyan voltam, mint a légy, csak szédelegtem. Ez általános jelenség a sportolók esetében, ezért többször is előfordult, hogy csak későn veszik észre: a pajzsmirigyük rosszul működik. Nem volt mindegy, amikor közölték a diagnózist, mégis fellélegeztem, legalább most már tudom, mi van velem. Az orvosok rám bízták, döntsem el, melyiket választom a lehetséges három gyógymód közül. Az egyik a konzervatív gyógyszeres kezelés lett volna, de figyelmeztettek, ez nem lesz túl hatásos, mivel az én szervezetem nagy fizikai megterhelésnek van kitéve. A másik lehetőség a radioaktív jód volt, ez pedig nem ajánlott azoknak a nőknek, aki még nem szültek. Maradt hát a harmadik, a leggyorsabb megoldás – a műtét, ez végül megoldotta a pajzsmirigy hiperaktivitását.”

Az egyik legjobb európai úszónő azóta évente egyszer, általában nyaranta – ami számára pedig nem pihenés, a versenyidőszakban sem szünetel az edzés – eljár Ľubochňára (ott műtötték) ellenőrző vizsgálatra. Különösebb panaszai azóta nincsenek, az orvosok féléven belül beállították a számára legideálisabb hormonszintet, s természetesen rendszeresen gyógyszereket kell szednie. De ez a legkevesebb – mondja.

Martina sokatmondóan mosolyog, amikor a mama – az egykori edzője, jelenleg menedzsere – magyarázza, hogy mire kell ezentúl vigyázni. „No, már látom” – jegyzi meg, s nyilván ismeri a mamát, aki szerinte – mindenevő. Persze, azt ő még nem tapasztalhatta, hogy bár a mama is aktív volt valamikor, most ugyan a lánya szerint csak a medence mellett sétálgat, egy bizonyos kor után minden másképp működik. Martina még mindent megehet – ő még rengeteg kalóriát éget el –, s meg is eszik. Jó néhányszor olyan éhesen jött ki a medencéből, mint egy farkas, s úgy megrohamozta az asztalt, mintha soha nem evett volna. Az édességet meg pláne nem veti meg. Azzal kedveskedtünk neki, hogy a villáminterjúhoz vittük a sütit is. Kedvence, a palacsinta nem mindig volt kéznél...

„Igaz, hogy a céklán kívül mindent megeszek, de tudok mértéket tartani – emeli fel a hangját. – Ahhoz igazítom az étkezésemet, hogy mennyi energiát adok ki magamból. Nem csinálok tragédiát, nyugodtan megeszem a szalonnát és a kolbászt is, de nem kilószámra. A csokoládéból is megelégszem egy szelettel. Nem tartozom azok közé, akik tömik magukat, s nem tudják azt mondani, no, most már elég. Ezt egyrészt így szoktam meg, az öcsém, akit a szüleim ugyanúgy neveltek, mint engem, már egész más természet.”

Elmúlt harminc, s kicsi kora óta keményen edz – megállás és nagyobb szünet nélkül. Bár most már néha lazít, az idén nyáron, mivel a debreceni Eb csak decemberben van, lazábbak a tréningek, valamivel többet pihen. Ezt a természet, a szervezete is kikényszeríti, egyre gyakrabban fáj a háta, az idén januárban meg leesett a lépcsőn, s megsérült a válla. Bár az idény első nagy erőpróbájára elutazott Melbourne-be, nem tudta rendesen fölemelni a kezét, lemaradt a dobogóról. „Manapság annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy még a legapróbb részlet is befolyásolja az eredményt – figyelmeztet. Ha nem tudom a konditeremben elvégezni azt az edzésmennyiséget, amit szoktam, az azonnal érezteti hatását.”

Az „aranyhal” élete nagy részét a vízben töltötte. Meghűlések nem gyakran zavarták, nyilván megedződött, pedig megesett, hogy vizes hajjal rohant el az uszodából. Az agresszív, klóros víz sem tesz jót a bőrnek, a hajnak, ehhez az utóbbi években még az erős texasi napfény is párosult. De ez is megoldható: „Valamivel több gondoskodást igényel, a bőrömet kimondottan zsíroznom kell. Legjobb a babaolaj. A haj is sokat szenved, ami nem csoda, hisz naponta öt órán át dunsztolódik a fürdősapka alatt. Minden második nap mosok hajat, s ügyelek arra, hogy milyen sampont és festéket használok. Itthon, Pöstyénben, már ismeri a fodrásznőm, hogy mire van szükségem.”