Nem követi a papát...

Losoncon kosarazott, s amikor lejárt a szerződése, Pozsonyban próbálta folytatni, itt a tanulmányaival is jobban egybehangolhatta. Mivel az Inter nem volt hajlandó megfizetni a lelépőt, kútba dőlt a dolog. Közgazdasági egyetemre járt, közben dolgozott, pénzügyi szolgáltatások közvetítésével foglalkozott. Öt éve került egy bankba, ahol nagyszerűen kamatoztathatta előző munkája tapasztalatait, jó áttekintése volt a hazai pénzügyi piac helyzetéről. Egy év elteltével vezetői állást ajánlottak fel neki.

Huszonkét évesen kitartott döntése mellett. Vége, nincs többé sport. „Ebben kicsit hasonlítok édesapámra, ő ugyanúgy volt vele, amikor befejezte a versenyzést, nem nagyon gyalogolt. Munkába gyalog járt, messzebbre meg autóval. Egy ideig, amíg edzősködött, a fiúkkal azért taposta az aszfaltot, de aztán azt se. Azóta tizenöt kilót szedett fel.”

Amíg Sziki kosarazott, a hagyományos gyermekbetegségeken kívül komolyabb baja nem volt. Talán azért, mert sportolt. Ötödikes alapiskolás korában kezdett focizni, hetedikben váltott kosárlabdára. Amióta abbahagyta, mintha kicserélték volna. „Nyáron agyhártyagyulladásom volt. Azt mondta az orvos, hogy vírusos eredetű, valószínűleg egy kezeletlen influenza következménye. Nem tudtam, mi a bajom, jó ideig hőemelkedésem volt, pontosabban lázam, hánytam, legyengült a szervezetem. ĺgy kerültem a fertőző osztályra… Tizenhét napig feküdtem ott, tíz napon át négy adag antibiotikumot kaptam. A család nagyon megrémült. Ez tavaly júniusban történt, s azóta nem sportolok semmit, nagyon legyengült a szervezetem. Ha egy picit is megterhelem magam, mindjárt visszaüt. Ha megint elkezdem, csak fokozatosan, előbb sétatempóban, aztán lassúbb futással. Szeptemberben elmentem kosarazni a srácokkal, de nem tett jót.”

Az agyhártyagyulladást követően jelentkezett az allergiája is. Tüsszögött, viszketett a szeme, kapart a torka, sőt egy időben a nap, pontosabban a meleg kínozta. „Tavaly a Tátrában voltunk esküvőn. Ősz volt, azt hittem, már nem virágzik semmi, pedig virágzott a lucerna. Hú, hogy mit szenvedtem! Nagyszombatban ajánlottak egy kitűnő allergológust, nála voltam kivizsgáláson. Kiderült, hogy fűre, virágporra, atkára allergiás vagyok, szerencsére ételre nem. Egyelőre még nem kaptam gyógyszert.”

A szaunát, az úszást ajánlom neki, de ő azzal lep meg, hogy az utóbbit ki nem állhatja. Azt mondja, a tengernél is megelégszik azzal, hogy ott van a parton, nem kell bemennie a vízbe. „Tudom, hogy jó dolog, tudok is úszni, de soha nem lelkesedtem érte, unalmasnak találtam, engem inkább más mozgás vonzott. Nemrégiben kezdtünk el a barátnőmmel tollaslabdázni meg fallabdázni. A tenisztől sem vagyok oda. Tény, hogy mindig a labdajátékokhoz vonzódtam, de szívesen jártam futni is.”

Egy bankárnak folyton számok röpködnek a fejében, legtöbbször még haza is magával viszi, nem könnyű kiszellőztetni az agyát. „A legnehezebb azzal élni, hogy soha nem tudja az ember, mi vár rá másnap, nem történik-e valami hiba, mert, bár az is megégeti magát, aki elkövette, a felelősség mindig az enyém. Reggel kilenctől este nyolcig tart nyitva a bankfiók, legtöbbször egész nap benn vagyok, nehéz néhány szabad percet találni. Szerintem a betegség is a stressz miatt ütötte fel a fejét. Szeretem a munkámat, de az ember nem feledkezhet meg a mozgásról. Van egy nagybátyám, aki jógázik, s ő állítja, hogy ennek köszönhetően nincs annyi problémája a szívével. Igaz, az étrendjét is megváltoztatta. Én is jobban vigyázok a betegségem óta. Mindent eszek, de mértékkel, tapasztaltam, hogy nem minden tesz jót. Amíg sportoltam, rengeteget ettem, de soha nem kellett visszafognom magam. Azután, hogy abbahagytam, azért rámragadt néhány kiló. Megint el kéne kezdeni valamit...”