Nem hiszek a horoszkópnak

Kedves Asszonyom, a következő történet is az Ön csillagokban való hitét támassza alá, de én mégis kételkedem. 1646-ban az akkor nagyon híres William Lilly asztrológust felkérték, hogy derítse ki egy elveszett kutya hollétét a csillagos égről. Ezt a történetet és annak bizonyítását az asztrológus az 1647-ben megjelent Bevezetés az asztrológiába című művében tárgyalja: „Az Ikrek jele nyugatról délnek áll, a nyugati égmezőn. Merkur, a kutya szimbóluma, a Mérleg csillagképben áll, egy nyugati jelben, és az ég egyik délnyugati házában leledzik. A Hold a Szűzben áll, egy délnyugati jelben, és a nyugati sarok felé halad. A nagyszámú bizonyíték arra mutatott, hogy a kutyának nyugatra kellett lennie tulajdonosa lakhelyétől, amely a Temple-negyedben (London) volt, arra következtettem, hogy a kutyának valahol Long Acre-on vagy a Drury Lane felső részén kell lennie... Minthogy a Merkur egy szellős jegyben állt, azt mondtam, hogy a kutya valamilyen padlásszobában vagy egy felső emeleten tartózkodhat, s mivel a Hold a Nap sugarai alatt állt és a Merkur, a Hold és a Nap a nyolcadik házban voltak, ez csak azt jelenthette, hogy akutyát valaki elrejthette vagy nagy titokban tartja. De mivel a Nap a következő reggelen háromszögaspektusban állt a Saturnussal, Kelet urával, az illetőnek tudomására hoztam, hogy hírt fog kapni a kutyáról, ami meg is történt. Mert a kereső ismerősei közül egy férfiú, aki véletlenül egyik barátját kereste Long Acre-on, ott találta a kutyát egy asztal alatt megláncolva, és... másnap reggel tíz óra felé haza is küldte, ami az én tekintélyemnek igen nagy hasznára vált.“ Véleményem szerint egy sikeres eset még nem bizonyítja egy áltudományos módszer igazát. Horoszkópunkat elolvasva igyekszünk sorsunkat az olvasott dolgokhoz tudatosan, vagy tudattalanul igazítani, majd a végén az az érzésünk támad, hogy igaza volt a horoszkópnak. Én sem a horoszkópoknak, sem pedig a csillagjósoknak nem hiszek.