Ne vegyük félvállról...

Lépünk, ez a bab formájú szerv a hasüreg bal felső részében helyezkedik el. A súlya körülbelül 150 gramm, méretét pedig régebben a 4711-es számmal adták meg: 4 cm vastag, 7 cm széles és 11 cm hosszú. Azóta már azt is tudjuk, hogy a nagyobb termetű embereknél elérheti a 13-15 cm közötti méretet is. Ennek főleg a sportolóknál van jelentősége: mivel a lép fertőzések után megduzzad, és ilyen esetekben terhelés hatására könnyebben megrepedhet, amíg vissza nem nyeri az eredeti alakját, addig nem szabad sportolni. Régebben a 12 cm-es lépet már duzzadtnak nyilvánították, ám ilyenkor egy 190 cm magas sportolónak elég sokáig kellene várnia, amíg újra edzhetne. A sportolók még egy okból ismerik a lépet: ez a szerv ugyanis állandóan vért tárol. Megnövekedett fizikai terhelés esetén a lép összehúzódik, és vért juttat a vérkeringésbe.

A szervet kötőszöveti tok veszi körül, amelyből egyfajta gerendarendszer húzódik a lép belsejébe. A tulajdonképpeni lépszövet ezek között oszlik el: nagy vérerek és szemek (a piros pulpa), és közöttük elszórva kis fehér foltok (a fehér pulpa). A lép megszűri a vért, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a nyirokmirigyek megszűrik a nyirokfolyadékot. Egyben a nyirokrendszernek is tagja.

A három elsőként említett feladatot a vörös, míg az immunfunkciót a fehér pulpa látja el.

Nélkülözhető-e a lép?

A hagyományos orvostudomány számára a lép legmeglepőbb tulajdonsága a nélkülözhetősége: ha eltávolítják, például baleset következményeként előállt léprepedés vagy súlyos lépduzzanat miatt, a feladatait átveszik más szervek, például a máj, a csontvelő és a nyirokrendszer. Ugyanakkor ilyenkor, főként a kezdeti időkben, különféle komplikációk lépnek fel: megnövekedett fertőzésveszély, véralvadási zavarok, általános levertség. A laboreredmények bizonyos antitestek és immunsejtek csökkenését mutatják. Ezenkívül az érintett gyorsabban öregszik, és problémái lehetnek a hormonszabályozással.

A lép megduzzadása számos fertőző betegségnél megfigyelhető. Valamikor ezt főként malária és tífusz esetén tapasztalták. Manapság nálunk inkább az olyan betegségeknél fordul elő, mint a kanyaró, a májgyulladás vagy a Pfeiffer-féle mirigyláz (mononukleózis). A lép azonban olyan súlyos krónikus betegségeknél is megduzzad, mint a leukémia vagy a májzsugor. Ami egyébként a mononukleózis (ami kezdetben gyakran nyakfájással járó anginához hasonlóan jelentkezik) után általában megállapítható, az más, lépduzzanattal járó betegségekre is áll: a páciensek igen levertek, fáradtak, akár depressziósak is, hiányzik belőlük a lendület, és a szokottnál hajlamosabbak a fertőzésekre.

A homeopatikus lépgyógyszer

A homeopata szereket köztudomásúan a beteg egyéni tünetei alapján rendelik. Éppen ezért óvatosan kell bánni az általános „homeopatikus lépgyógyszer” kijelentéssel. Mégis erre a névre tarthatna számot a kalánfürt (Ceanothus americanus), amely az Egyesült Államok keleti partján őshonos, és teaadalékként, illetve hashajtóként szolgált, mielőtt 1870-ben felfedezte volna a homeopátia. Mély potenciálban (pl. D4) beválik lépduzzadás esetén, főként maláriánál. Szóba jöhet még a fogyás és a depresszív hangulat, illetve a gyakorlatban vérzéscsillapító hatása bizonyosodott be.

Ugyancsak a lép kezelésére szolgál a China officinalis, például a léptájék fájdalma vagy szúrása esetén, de duzzanatkor is. Mivel a China a homeopátia legnagyobb kimerülési szere, itt is viszszatalál a hagyományos lépterápiához.

A komplexekkel dolgozó homeopátiában olyan lépszerek léteznek, amelyeket a már említett szerekből kevernek, de szóba jöhet még a Ceanothus synergon vagy az Ailgeno spag. Mivel az említett összetevők lefedik a lépfájdalmakon és -duzzanatokon kívül a fertőzés utáni kimerültséget, erőhanyatlást és immungyengeséget is, ezért jól beválnak a Pfeiffer-féle mirigyláz és vérszegénység esetén is.

A Paracelsusra visszavezethető alkémisztikus orvoslás, más nevén spagyrika szintén fontos szerepet tulajdonít a lépnek. Parcelsus ugyan szigorúan leszámolt a humorálmedicina saját korában ismert változatával, ugyanakkor átvette a tisztítás és salaktalanítás központi elméletét.

A splenetik nevű spagyrikus szer alkémiailag előkészített tisztítószereket (borkő, antimon-szulfid) egyesít kalcium-karbonáttal. Ez alkalmas kimerültségkor, főként betegség után, de általános gyengeség, lelassult anyagcsere és csökkent immunvédelem esetén is.

A Paracelsus-féle orvoslás egy másik központi elve szerint a lép a Szaturnuszhoz és az ólomhoz rendelhető hozzá. Alkémiai formájában az ólomnak az a feladata, hogy serkentse a lépműködést, és meggyógyítsa a „lépbetegségnek” számító melankóliát. Ennek értelmében a spagyrikus potenciálú ólom „életelixírnek” számít erőtlenség, lelassult anyagcsere, vérszegénység és leukémia esetén.

A lép mint közvetítő

Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója a lép egyik fő funkcióját abban látta, hogy a táplálékfelvételhez és az anyagcseréhez szükséges ritmust közvetíti olyan természetesen ritmikusan működő szervektől, mint a légzés vagy a vérkeringés. A lép ennek során magától oldja meg a feladatot, kivéve, ha a teljesen szabálytalan étkezés vagy az állandó evés túlságosan megterheli.

Steiner tisztában volt vele, hogy bár maga a szerv nélkülözhető, funkciói nem. Az antropozófikus orvoslás lépgyógyszerei éppen ezért nem magának a szervnek a problémáira koncentrálnak, például a lépduzzanatra, hanem a szerv „szellemi” közvetítő funkciójára. ĺgy a különféle lépmasszázsoknak, valamint a meghatározott táplálkozási ritmusnak az egészséges ösztönt kell segíteniük: azt az érzést, hogy ki tudjuk választani, mely táplálékok hasznosak a szervezetünk számára. -dr-k-

Funciói

lebontja az elöregedett vörösvérsejteket (körülbelül egy százalékukat naponta),

lebontja az alvadási végtermékeket, valamint az immunkomplexeket és a mikroorganizmusokat,

tárolja a vérlemezkéket, amelyeket megnövekedett igény esetén bocsát ki,

képez, tárol és serkent bizonyos immunsejteket és antitesteket.