Nano csepp a láthatáron?

A fiatal területének számít. Bár a kérdéssel foglalkozó amerikai Nadrian C. Seeman tollából 1982-ben jelent meg a Journal of Theoretical Biology hasábjain az első olyan publikáció, amelyben leírta a nanotechnológia alapjait, szélesebb körben mégis csak a 2000-es évek derekától foglalkoznak vele, végeznek kutatásokat ezen a területen. Lényege: nagyon kis részecskékből új tulajdonságokkal rendelkező mesterséges nukleinsav-struktúrákat, vagyis nukleinsav-szerkezeteket hoznak létre. Egy német, dél-koreai és holland kutatókból álló csoport tanulmányt közölt a biológiai anyagok tudományos és klinikai alkalmazásával foglalkozó Biomaterials című nemzetközi tudományos folyóiratban, amelyben rámutott: a DNS nanotechnológiát a szemcseppek terén is lehet alkalmazni, s egy újdonságnak számító hordozórendszerrel is előállt. A kutatók rámutatnak, hogy a nukleinsavak remekül használhatók nanoméretű mesterséges részecskék létrehozásához, amelyek jó eséllyel alkalmasak arra, hogy a hozzájuk rendelt hatóanyagot – nevezzük gyógyszernek – a testen belül a kívánt helyre szállítsák. Hangsúlyozták, mivel a szemcseppek hatása hamar csökken, ezért nagy adagban és gyakran kell alkalmazni őket. Ráadásul úgynevezett biohasznosulásuk ritkán tekinthető magasnak (a biohasznosulás azt jelenti, hogy a bevitt hatóanyag milyen gyorsan jut a vérbe, illetve onnan a kezelés helyére, a sejtekbe). Az említett hátrányok kiküszöbölését célzó, a szembetegedések kezelését érintő kutatásokhoz kiváló lehetőségnek tartják a DNS-nanotechnológiát, amelyet a tanulmányukban bemutatott új és általános hordozórendszerre alapoztak. Egyfajta lipidmódosított DNS-szálakat alkottak, amelyek egységes nanorészecskéket, úgynevezett micellákat, magyarán: gömb alakú molekulahalmazokat képeznek, amelyek hosszabb ideig maradnak a szaruhártyán. Ráadásul ezeket a konkrét kezelés igényeinek megfelelően – egyedi kialakításban, személyre szabottan – a legkülönfélébb hatóanyagokkal lehet párosítani. A DNS-nanorészecskék ily módon megnövelt túlélési ideje nagymértékben fokozhatja a szemcseppek hatását. Ezt a tulajdonságukat több ex-vivo (értsd: élő szervezetből származó rendszer, pl. sejt vagy szerv) kísérlet, továbbá in vivo állatmodellkísérlet is igazolta. És ami millióknak nyújt reményt: bebizonyosodott, hogy az emberi szövetek esetében is alkalmazhatók. 

Az izraeli Bar-Ilan Egyetem Nanotechnológiai és Fejlett Anyagok Intézetének munkatársai és a Shaare Zedek Orvosi Központ szemészeti kutatói tavaly márciusban jelentették be, hogy olyan „nano szemcsepp” kifejlesztésén dolgoznak, amellyel az enyhe rövid- és a távollátás is korrigálható lesz. Akkor tíz sertés szaruhártyáján végeztek tesztet két fénytörési hiba (rövidlátás és presbyopia, vagyis öregszeműség) tekintetében, s reménykeltő eredményt született. Igaz, az nem derült ki, hogy a pozitív hatás meddig tartott. Idei hír, hogy a közeljövőben nyulakat tesztelnek, s ha minden jól megy, embereken is kipróbálják. Ahhoz, hogy a kezelés hatásos legyen, előbb szemvizsgálaton kell a páciensnek átesnie. Ezután néhány perces, fájdalommentes lézeres beavatkozás következik, amikor parányi bemetszéseket végeznek a szaruhártya felső rétegén, majd ezeken keresztül töltik fel látásjavító, a szem fénytörésére ható nano cseppekkel. Azért van némi negatív hatása is: mivel a bemetszések kicsik, idővel eltűnnek, hiszen begyógyulnak, s a lézeres eljárást néhány hónaponként meg kell ismételni. A kutatók reményei szerint talán már néhány évtized múlva eljöhet az az idő, amikor az új eljárással megoldódnak az enyhe rövidés távollátásban szenvedők problémái.