Mindig annyi ruhát viseljen, hogy ne fázzon

Az egészséges fejlődésnek a rendszeres napi levegőzés alapvetően szükséges, nélkülözhetetlen feltétele. Az étvágya is jobb annak a gyereknek, aki sokat van szabad levegőn, és eleget mozoghat, ugrálhat, játszhat a szabadban. Tavasztól őszig ez könnyebben megoldható, de őszi-téli időben sem szabad lemondani róla. Semmi nem pótolja a szabad levegőt és a napsugarat, amiből sajnos télen sokkal kevesebb jut. A kisgyerek még a leghidegebb télben is töltsön naponta legalább 2 órát a szabad levegőn. Tavasszal, nyáron ennél többet.

Ebben a korban a gyerekek napi alvásszükséglete kb. 14-16 óra. Ebből az éjszakai alvás rendszerint 9-12 órát fedez. A második év első felében az éjszakai alváson kívül általában még két alkalommal van szüksége a gyereknek alvásra, pihenésre. Ebből ha lehet mindkettő, de az egyik okvetlenül a levegőn legyen. Ez télen jó levegőzési alkalom is. Jó erre erkély, udvar, akár körfolyosó is. Másfél-két éves kortól már általában elegendő egy nappali alvás. Jó ha ez a korai ebéd után, kb. 12 órától kezdődik. ĺgy nem nyúlik bele a késő délutánba és az esték sem húzódnak el.

A kisgyermeknek a legkisebb korától kezdve külön fekhelye legyen. Nem lehet nyugodtan aludni sem a testvérekkel, sem a szülőkkel közös ágyban. Még akkor se vegyék a szülők magukhoz az ágyba a gyereket, ha éjszaka felriad, sír, mert fél. Ez egy- és hároméves kor körül gyakran előfordul. Ilyenkor a szülőket hívja, és csak a szülő jelenléte nyugtatja meg. Oda kell menni a gyerekhez, csendesen mellette maradni, amíg megnyugszik, és ismét elalszik. A nyugtalanul alvó gyereknek szüksége van arra, hogy biztonságban érezze magát, hogy tudja, szülei, ha a másik szobában vannak is, vigyáznak rá, hívó szavára odamennek hozzá, megértik, együttéreznek vele.

Nyugodtan, jól aludni csak friss, tiszta levegőjű szobában lehet. Téli nagy hidegben szellőztessük ki alaposan a szobát, a többi évszakban nyitott ablaknál altassuk a gyerekeket. Nem takarózik ki, ha éjszakára takaróból készült zsákot adunk a pizsama fölé.

A szabadban alváshoz télen pehellyel, vatelinnal vagy könnyű, puha szőrmével bélelt levegőztető zsákot adjunk rá. Melegebb időben kint is a takaróból varrt zsákban aludhat. Nyáron pedig kartonból készült zsákot adjunk rá.

Mindig annyi ruhát viseljen a gyerek, hogy ne fázzon, de ne is legyen túlságosan melege benne. A túl melegen öltöztetett gyerek éppen olyan veszélyben van, mint az, akire a szükségesnél kevesebb holmit adnak. A gyereke hőigénye különböző. Azt kell kitapasztalni, hogy a gyereknek - akár a szobában, akár a szabadban - milyen és mennyi ruhára van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát.

Cipőre csak akkor van szüksége a kisgyereknek, amikor már saját lábán sétál az utcán. Amíg nem tud jól járni, a cipő ártalmas. Az éppen csak felálló vagy járni kezdő gyerek lábbelije a lábfej formáját pontosan követő, kényelmes, könny\, hajlékony, kötött vagy vászonmaradékból varrt papucs. A már jól járó gyerekek is csak puha, könnyű, hajlékony talpú, elöl elég széles és magas cipőt viseljenek. Nyárra utcai viseletnek a saru vagy az egészen könnyű szandál a legalkalmasabb. Téli hidegben jó a könnyű és puha bundacipő vagy a bélelt meleg csizma. Soha ne adjunk a gyerekre más által már használt cipőt még akkor sem, ha csak keveset használták. Minden gyereknek más a lába, az új cipőt a saját lábára formálja, „tapossa” ki.

Hazaérve mindig vegyük le az utcai cipőt, mert a szobában a papucs a legmegfelelőbb viselet.

Azok a gyerekek, akik elegendő időt töltenek a szabadban, sokkal ritkábban betegszenek meg, mint akiket a „széltől is óvnak“. Leginkább az a gyerek védett a hűléses betegségek ellen, aki egészen kiskorától kezdve megtanul fokozatosan alkalmazkodni az időjáráshoz.

Részletek Kálló Éva, Kenéz Márta, dr. Lőrinczy Erzsébet A kisgyermekkor című munkájából