Mi köze a fahéjnak az élelmiszerbiztonsághoz?

Ha azt mondjuk: kumarin, bizonyára sokan értetlenül kapják fel a fejüket, vajon milyen újfajta kitalációról van szó. Ha azt mondjuk: fahéj, a nagymamák illatos-aromás süteményeinek illata, sűrűn megszórt cukros-fahéjas tejbegríz látványa jelenik meg képzeletünkben.

De mi valójában a kumarin? A kumarin régóta ismert íz- és aromaanyag, amit sok növény tartalmaz. Legnagyobb koncentrációban a fahéjfélékben fordul elő. A fahéj, származási helyét tekintve lehet ceyloni és cassiai, ez utóbbi sötétebb és édesebb, a Malajziában honos fajtának magasabb a kumarintartalma. A fahéjféléken kívül magas kumarintartalma van a szesziparban használatos szagos mügének, a brazil tölgynek és somkórónak is.

A kumarin természetes, kellemes illatú aromaanyagként a múlt század közepén terjedt el világszerte nagy mennyiségben, és a legtöbb aroma összetevőjeként használták szintetikus előállítású formáját. Az 1950-es években, állatkísérletek folyamán derült ki az USA-ban, hogy toxikus tulajdonságai vannak, ami azt jelenti: nagy mennyiségű fogyasztása esetén májkárosodást és vérzékenységet okozhat. Ezért az 1970-es években az egész világon betiltották a mesterségesen előállított kumarin aromákban, aromakompozíciókban történő felhasználását. Ez azonban nem jelentette a kumarin csillagának leáldozását, a gyógyszer- és kozmetikai ipar alkalmazza a friss szénából nyert szintetikus kumarint.

Az élelmiszerjogi szabályozás szigorú, eszerint 1 kilogramm élelmiszer 2 milligramm kumarint tartalmazhat. A ceyloni fahéj, ami kevesebb kumarint tartalmaz, teljes biztonsággal fogyasztható. A cassiai nagyobb mennyiségben tartalmazza ezt az anyagot, ezért ezt csak kisebb adagban tanácsos fogyasztani. Az Európai Unió szabályai szerint 2mg/kg-ot engedélyeznek az élelmiszerekben és italokban, 10 mg/kg-ot a szeszes italokban, ugyanennyit a karamellás süteményekben és 50 mg/kg-ot a rágógumiban.

A sok megpróbáltatást átélő vásárló számára tehát nem jelent törvényszerűen újabb riadalmat, ha fahéjat akar vásárolni, és fogyasztani, még annak ellenére sem, hogy direkt módon nem vizsgálják kötelezően a fahéj kumarin tartalmát. Viszont a fogyasztók biztonságát az élelmiszerekben megengedett határérték betartása szavatolja. Egy EU-s tudományos bizottság már dolgozik azon, hogy a jövőben a fahéj kumarintartalmának mennyiségét is folyamatosan ellenőrizzék. Az esetlegesen magas kumarintartalmú élelmiszerekért a gyártóknak kell vállalni a felelősséget, egészségre ártalmas hatású élelmiszer ugyanis nem kerülhet forgalomba.

Az átlagos fogyasztó nem szenvedhet semmiféle egészségkárosodást a fahéjtartalmú élelmiszerek fogyasztása következtében. A korábbi gyógyszerészeti kutatások eredményei szerint csak a viszonylag nagy dózisban fogyasztott mennyiség okozhat bizonyos, érzékeny csoportoknál májkárosodást. Nagy mennyiség fogyasztása esetén ugyanis a máj több enzimet juttat a véráramba, gyulladás lép fel, és sárgaság is kialakulhat. E folyamat pontos hatásmechanizmusa azonban máig nem ismert.

A kísérletek során az is kiderült, hogy a nagy mennyiségben fogyasztott kumarin okozhat ugyan májkárosodást, de az anyag megvonása után helyreáll a máj normális működése. A fahéj régóta használt, bevált, kedvelt fűszerféle, ezután sem kell száműzni. Hogy miért? Mert a fogyasztó biztonsága egyértelműen garantált. A korszerű kutatás, a nemzetközi együttműködés kizárja a kumarinveszélyt. A fogyasztó annyit tehet biztonsága érdekében, hogy mértékkel áldoz a fahéjtartalmú élelmiszerek, édességek oltárán. Ezt a mennyiséget még nem határozták meg hitelt érdemlően, és mindenki mást ért és gondol tolerálhatónak. Azért némi fogódzó rendelkezésre áll. Éppen németországi élelmiszer-biztonsági ajánlás alapján elfogadott, hogy egy kisgyermek napi egy-két fahéjas csigát nyugodtan elfogyaszthat, a felnőtt pedig akár tizenötöt is.