Mi a porckopás?

Jóllehet a porcvesztés és a csontelváltozások pontos mechanizmusai nem ismertek, feltételezhető, hogy az ízületi gyulladás során a sérülésre adott válaszként fellépő hibás javító mechanizmusok koptatják fokozatosan a porcot az ízületekben. Más változások hatásaival együtt az ízület veszít a mozgékonyságából és funkciójából, ami aktivitással járó ízületi fájdalmat okoz. Az ízületi porckopásban szenvedő betegeknél olyan tünetek jelentkeznek, mint az ízületi fájdalom, duzzanat, merevség és a térd mozgásterjedelmének csökkenése.

A csendes gyilkos

Krónikus degeneratív betegség a porckopás, különösen az idősebb korosztályt érinti. A folyamat gyulladást okoz, mivel a csontok közvetlenül érintkeznek egymással, ami duzzanathoz, krónikus fájdalomhoz, merevséghez és mozgási nehézségekhez vezet. Leggyakrabban a térdben, gerincben, vállban és csípőben fordul elő. A mozgásszervi megbetegedések között vezető betegség. Az időseknél, illetve a versenysportot űzőknél is gyakran alakulhat ki porckopás az ízületeket ért extrém megterhelés és a sportsérülések miatt. A nehéz fizikai munka, a jelentős túlsúly és az egyéb mozgásszervi rendellenességek (X-láb, O-láb, csípőficam) komoly kockázati tényezőt jelentenek. Genetikai hajlamot is megfigyeltek a porckopás hátterében.

Tünetek és diagnózis

Az ízületi gyulladás más típusaitól eltérően a porckopás okozta fájdalom általában fokozatosan, hónapok vagy évek alatt alakul ki.

• A porckopás folyamata gyakran fokozódik az ízületet megterhelő tevékenységek, például futás vagy hosszan tartó gyaloglás esetén.

• A fájdalom és az ízületi duzzanat okozta panaszok az idő múlásával gyakoribbá válnak.

• Előrehaladottabb porckopásos betegség esetén az érintett ízületekben ropogás vagy csikorgás érzése észlelhető.

• A hosszan tartó reggeli merevség is jelezhet porckopást.

• Ha lázat, fogyást tapasztal, vagy forró, piros a bőr az ízületeknél, valószínűleg más jellegű ízületi gyulladása lehet, ezek nem jellemzőek a porckopásra.

Fő tünetei közé tartozik a krónikus fájdalom az érintett ízületben, a mozgási nehézségek és a rugalmasság elvesztése, duzzanat, és fokozott érzékenység, valamint az ízületi merevség, különösen ébredés után. A betegség előrehaladtával deformitások is megjelenhetnek az érintett ízületi régióban, ami súlyosbíthatja a tüneteket. Leggyakoribb tünetei:

• ízületi ropogás, kattogás mozgás közben,

• ízületi mozgáskorlátozottság,

• ízületi duzzanat,

• ízületi merevség,

• ízületi fájdalom mozgás vagy időjárás-változás hatására,

• csontos kinövések az ízületek környékén,

• ízületi deformitás,

• ízületi instabilitás.

A diagnózis felállításához ortopéd vagy reumatológus szakorvos szükséges, aki a tünetek, a személyes és családi kórelőzmények felmérése, valamint fizikai vizsgálat alapján állítja fel a diagnózist. Képalkotó vizsgálatok, például röntgen vagy MRI is szükségesek lehetnek az ízületi kopás mértékének ellenőrzésére és a legmegfelelőbb kezelés kijelölésére.

Mikor milyen vizsgálat ajánlott?

Az ízületi porckopás diagnosztizálása szakorvosi feladat, melyben a labor- és képalkotó vizsgálatok elengedhetetlenek, ezért tartós vagy gyakran visszatérő ízületi fájdalom esetén öngyógyítás helyett érdemes segítséget kérni. Már csak azért is, mert egy-egy kéretlen jó tanács megfogadása néha többet árthat, mint használ. Igazán hatékony eredmény a kezelés terén akkor érhető el, ha a porcsejtek még nem pusztultak el teljesen, tehát nem járunk a végstádiumban vagy annak közelében.

• Vérvétel: egyéb, főként gyulladásos betegségek kizárása érdekében.

• Röntgenvizsgálat: hasznos lehet, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a fájdalomnak nincs más oka.

• MRI képalkotás: általában nincs rá szükség, kivéve szokatlan körülmények között vagy olyan esetekben, amikor porc- vagy környező szalagszakadás gyanúja merül fel.

• Mintavétel: szükség esetén, például a porckopás mellett gyulladás együttes fennállásakor szükség lehet rá, hogy mintát vegyenek az ízületi folyadékból.

Bármilyen tünetet észlel, forduljon szakemberhez a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében.

Típusai

Az ízületi kopásnak több típusa van. A leggyakoribb a térd-, a csípő-, a gerinc-, a kéz- és a vállízületek kopása. Minden típus különböző tünetekkel és kezelési lehetőségekkel jár, de mindegyik esetben a fájdalom és a mozgási nehézségek a legjellemzőbbek.

Elsődleges porckopás: A leggyakoribb, elsősorban az ujjakat, a hüvelykujjat, a gerincet, a csípőt, a térdet és a nagylábujjakat érinti. A porckopás elsődleges formáját az időskorhoz köthető élettani elváltozásnak tulajdonítják. Az elsődleges formánál leginkább a teherviselő, erősen igénybe vett ízületek érintettek.

Másodlagos porckopás: Előzőleg fennálló ízületi rendellenességgel együtt fordul elő: beleértve a sérülést vagy traumát, ízületi gyulladást, genetikai ízületi vagy anyagcsere-ízületi rendellenességeket. A másodlagos porckopásnál az érintett ízület károsodik. Tehát másodlagos porckopásról akkor beszélünk, ha tudjuk annak okát, előzményét, mi miatt alakulhatott ki, míg az elsődleges esetén mindez ismeretlen. Ilyenkor az alapos orvosi vizsgálat sem hoz egyértelmű eredményt, nincsenek feltárható okok az artrózis mögött. Az elsődleges típus 40-50 éves kor fölött jellemző, ezzel szemben a másodlagos porckopás bármely életkorban kialakulhat.

Kezelési lehetőségek

A porckopás kezelését reumatológus vagy ortopéd szakorvos végzi. A fő kezelési módok közé tartozik a gyógyszerek használata, fizioterápia, fogyókúrás étrend, ízületi infiltráció és súlyos esetekben műtét. A kezelési mód számos tényezőtől függ, beleértve a beteg életkorát, általános egészségi állapotát, foglalkozását és az állapot súlyosságát. Az enyhe vagy közepesen súlyos porckopásos tünetek általában jól kezelhetők gyógyszerekkel és egyéb terápiákkal.

(egeszsegkalauz)