Lép: több, mint vérraktár

Keveset tudunk a hasüreg bal felső részén található szervünkről, a lépről. Általában nem szokott fájni, csak akkor okoz kellemetlenséget, amikor beteg, vagy megsérül. Talán azért nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget, mert lehet élni nélküle, bár baleset következtében a lépből olyan súlyos vérzés indulhat ki, amely életveszélyes állapotot idézhet elő.

Nagysága, formája a veséhez hasonló, de nem páros szerv, csupán egyetlen lépünk van. Hashártyával burkolva a gyomor és a rekeszizom között helyezkedik el a szivacsos állományú szerv, környezetéhez kötőszövetes szalagokkal rögzül. A test középvonala felé néző oldalán hatolnak be a lép állományába az erek, artériák és vénák, amelyek gazdagon behálózzák.

TÖBBFÉLE SZEREP

A lép összetett feladatot lát el: tárol, ellenőriz, lebont, vér- és immunsejteket képez. A lép állományában két rész különíthető el: a vörös és a fehér állomány.

Létezéséről akkor szerezhetünk tudomást, amikor megerőltető rohanás után úgy érezzük, hogy „szúr az oldalunk“. A lép fontos vérraktár. Másik fontos feladata az elöregedett, illetve a sérült vörösvértestek eltávolítása. Vörös állományának finom membránjain az egészségesek akadály nélkül áthaladnak, míg a kóros sejteket kiszűri és elpusztítja, ezért a vörösvértestek temetőjének is nevezik. A lép működése befolyásolja a vörösvértestek ellenálló képességét, emellett elősegíti a vörösvértestek, a fehérvérsejtek, a vérlemezkék (trombociták) fejlődését, érését. Másodlagos nyirokszerv, részt vesz a szervezet immunreakcióiban. Fehér állománya tárolja a kórokozók elleni védekezésben fontos szerepet játszó T-, illetve B-limfocitákat (a fehérvérsejtek egy csoportját), emellett kiszűri a baktériumokat, és részt vesz az ellenanyagok képzésében is.

NÉLKÜLÖZHETETLEN SZERV

Magzati korban, amíg nem alakul ki a csontvelő, a sejtes véralakok a lépben képződnek. Sokáig úgy gondolták, hogy a hosszú magzati lét után már nincs igazán szükség a lépre, nélkülözhető szerv, ezért sérülés, vérzés, ciszta és bármilyen elváltozás esetén a lép teljes kiirtása (szplenektómia) mellett döntöttek az orvosok. Önmagában a műtét nem jelent technikai problémát, inkább a lép hiányával összefüggő (posztszplenektómiás) szövődmények miatt igényel megfontolást.

Bár látszatra panaszmentes életet élhet az, akinek a lépét eltávolították, de hirtelen fertőzéses állapot (szepszis) alakulhat ki, amelybe néhány órán belül bele lehet halni. A kórokozó általában valamilyen tokos baktérium, többnyire Pneumococcus, ritkábban Meningococcus, Haemophillus influenzae, Staphylococcus vagy Streptococcus.

Mivel ma már tudjuk, hogy a lép fontos szerepet játszik a szervezet immunreakcióiban, bizonyos kórokozók kiszűrésében, illetve a baktériumokkal való találkozás után a megfelelő ellenanyagképzést indítja el, ezért műtét során arra törekszenek, hogy a szerv egy részét helyben hagyják, vagy áthelyezik a csepleszbe (hashártyaköténybe), ahol továbbra is elláthatja immunfunkcióját. Egy felnőtt ember immunvédelméhez a lép egy darabja elegendő.

Pótolni tudják mindazokat az elemeket, amelyek a lépben képződnek (a vér bizonyos alakos elemei). Lebontó funkcióját a későbbiekben átveszi a csontvelő, de az immunrendszerben betöltött szerepét még nem tudjuk helyettesíteni. Ezért ha valakinek a lépét kivették, annak fokozott elővigyázatosságra van szüksége. A fertőzések megelőzésére antibiotikum-kúrát alkalmaznak.

TÚLMŰKÖDÉS

Amikor a lép megnagyobbodik (szplenomegalia), szűrő- és tároló kapacitása megnő. A túlműködésnek számos oka lehet, például fertőzések, a lép környékén jelentkező vénás elváltozások, amelyek akadályozzák a vér elfolyását, hibás alakú vörösvértestek, bizonyos májbetegségek, hematológiai (vér- és vérképzőszervi) daganatok és más kórképek. Ha a lép nagyszámú kóros sejtet szűr ki, a sejtek ellepik a lépet, ezért megnagyobbodik. Minél nagyobb a lép, annál több sejtet szűr ki.

Bár a tünetek nem egyértelműek, a megnagyobbodott lép nyomhatja a gyomrot, akár evés nélkül is teltségérzetet okozhat. Hasi fájdalom jelentkezhet, ami a bal vállba sugározhat, különösen akkor, ha az óriásira nőtt szervben vérellátási zavarok keletkeznek.

Fizikális vizsgálattal tapintható a megnagyobbodott lép, a további vizsgálatok pedig a szplenomegalia okának felderítését célozzák. A kezelés módja súlyos esetben többnyire a műtét, a lép eltávolítása.

LÉPSZAKADÁS

Védett helye ellenére a lép gyakran sérül, a gyomortájra mért erős ütéstől a külső tok, illetve a belső rész megrepedhet. A lépszakadás súlyos állapot, a kialakuló belső vérzés akár halálhoz is vezethet.

Leggyakrabban biciklikormány, biztonsági öv, hasba rúgás labdával, durva játék, magasból esés, küzdősport, verekedés, közlekedési baleset okoz lépszakadást. Minden hasi traumánál gyanakodni kell a belső vérzés lehetőségére, ezért ajánlatos azonnal orvoshoz fordulni. A sérült sorsa a pontos diagnózistól függ. Ha fölmerül a lépszakadás gyanúja, és a súlyos vérzés miatt a beteget sürgősen meg kell operálni, akkor is arra törekszenek, hogy a lépet vagy legalább egy részét megmentsék. Csak akkor távolítják el a teljes szervet, ha menthetetlenül roncsolódott. A lépet meg lehet varrni, a vérzést el lehet állítani, a felszíni sérüléseket szövetbarát műanyag ragasztóval vagy testazonos fibrinkollagén-koncentrátummal (a véralvadás alkotórészeivel) lehet ellátni.

Mivel a lépszakadás életveszélyes állapotot idéz elő, jobban kellene ügyelni rá, különösen gyermekkorban, ami a szülők, a felnőttek felelőssége.

Érdekesség

A macskafélékre jellemző, hogy rohanás, fizikai megterhelés vagy küzdelem előtt felszabaduló, az erőtartalékokat mozgósító hormonok hatására a lép látványosan összehúzódik, így megnő a keringő vér mennyisége. A vörösvértestek száma megszaporodik, ezáltal javul a test oxigénellátása. Nyugalmi állapotban a tartalék ismét a lépben raktározódik.

Veszélyes rejtett sérülés

Előfordulhat, hogy a hasat ért ütés, rúgás vagy valamilyen jelentéktelennek vélt baleset hatására a lép állománya reped meg, de a tokja nem sérül. Ilyenkor az erekkel rendkívül gazdagon behálózott belső szerv vérzése jó ideig rejtve marad. Az időközben felszaporodó vér viszont egyre jobban feszíti a lép tokját, ami csak napok múlva, hirtelen erőkifejtés, például köhögés, tüsszentés hatására reped meg. Az ilyen, úgynevezett kétszakaszos léprepedés legnagyobb veszélye, hogy mire panaszt okoz, a korábbi sérülése emléke sokszor már feledésbe merül, és rosszullét esetén nem gondolnak a belső vérzés lehetőségére. Pedig a betegnek azonnali, életmentő beavatkozásra volna szüksége.

A túlműködés következményei

Vérzések veszélye az alacsony vérlemezkeszám (trombocita) miatt.

Fertőzések veszélye a fehérvérsejtek alacsony száma miatt.

Anémia (vérszegénység) a vörösvértestek alacsony száma miatt.