Kleopátra tejjel szépítkezett

Angliában a 18. században a hölgyek és urak naponta festették magukat, mégpedig erősen mérgező ólomtartalmú készítményekkel. Természetesen a bőrük látta kárát: gyorsan ráncosodott, s végül ezek az emberek ólommérgezésben haltak meg. 1856-ban léptek színre a mesterséges festékanyagok. Ekkor sikerült véletlenül egy új színt, a lilát előállítani. Ma már van ilyen színű sampon, szappan, borotválkozás utáni víz, fogkrém. Kevesen gondolják végig, mit is tesznek az arcukra, kezükre, testükre, s ez nemcsak a termék színére vonatkozik.

Az elmúlt évtizedekben nemcsak szükségszerűvé, hanem divatossá is vált a szépségápoló szerekben a növényi kivonatok alkalmazása. A termékeken ezt olvashatjuk: természetes alapanyagú, natúr, bio. A tájékozatlan vásárló azzal a meggyőződéssel nyúl az ilyen termékek után, hogy természetes alapanyagokat tartalmaznak. Sokan tudni akarják, hogy a mesterséges tartósító szerek vagy ásványi olajok valóban károsak-e. Jogos a kérdés: mit nevezhetünk természetes vagy bio kozmetikának?

A huszadik század végén végzett kutatások azt mutatják, hogy a szépségipar termékeinek több öszszetevője árt az érzékeny bőrű embereknek. Az allergia, az ekcéma tömeges megjelenése vezette a szakembereket arra, hogy leporolják nagyanyáink jól bevált szépségápolási módszereit. A kozmetikai ipar ezután váltott, s természetes alapanyagokkal kezdte a termékeket gyártani. Ezeket kínálják természetes kozmetikumként. De mi is valójában a természetes kozmetikum? Három csoportja ismert: a természetes alapanyagú készítmények, a „pure nature” kozmetikumok és ellenőrzött kozmetikumok csoportja.

A természetes alapanyagú kozmetikumok esetében a természetes anyagokat kisebb-nagyobb arányban használják. Alapjukat az ásványi olajok és zsírok alkotják, amelyeket kőolajból nyernek (vazelin, parafin). Bár stabilak és olcsók, nem szívódik fel eléggé a bőrbe. Használatuk akkor javallott, amikor a bőr agresszív anyagokkal kerül közvetlen kapcsolatba.

Kíméletes módszerrel, például hideg sajtolással nyert anyagokból készülnek az ún. pure nature termékek. A bennük található aktív enzimek, vitaminok, növényi eredetű hormonok nagyon jó hatásúak. Hátrányuk, hogy nagyon igényes az előállításuk, szállításuk, raktározásuk, felhasználhatóságuk ideje viszont nagyon rövid. A nyersanyag gondos kiválasztása, a gyártás igényessége és a forgalmazás módja miatt olyan drágák.

Az ellenőrzött kozmetika alapját természetes olaj, zsiradék, gyanta, növényi kivonatok alkotják, amelyeket tejjel, mézzel, tengeri sóval, néhány ásványi sóval egészítenek ki. Csak ritkán alkalmaznak biológiai eredetű ásványi olajat, zsiradékot és viaszt, s ha mégis, akkor is kis koncentrációban. Tartósító szerként pedig citromlevet és természetes E-vitamint használnak. Az ilyen termék szavatossági ideje 12–24 hónap. Az emulgátorok, festék- és illatanyagok szintén természetesek. Mivel az Európai Unióban erre vonatkozóan nincs kötelező norma, amely szabályozná a bio és természetes kifejezés alkalmazását, e termékek gyártói kidolgozták a természetes kozmetikai termékek jelölésének közös kritériumait. Európában így több nemzeti megjelölés létezik, az egyik legismertebb a német BDIH Kontrollierte Natur-Kosmetik.

Olyan termékeket szabad így jelölni, amelyeknek növényi alapanyagai ellenőrzötten környezetkímélő mezőgazdasági közegből származnak, sem a termékeket, sem a nyersanyagokat állatokon nem tesztelték, s nem használtak fel hozzá elhullt állatokból származó nyersanyagot. Csak olyan emulgátorokat, tenzideket lehet felhasználni, amelyeket jóváhagyott eljárással zsírokból, olajokból, lecitinből, lanolinból, méhviaszból, növényi cukrokból és keményítőből, növényi proteinekből és lipoproteinekből állítottak elő. Ezek a termékek nem tartalmazhatnak mesterséges, színezőket, illatanyagokat, szilikont, parafint, vazelint és más kőolajszármazékot. (ki)