Karin Habšudová, volt szlovák teniszezőnő

Jó kilenc éve tizedik volt a világranglistán, 1998-ban Karol Kučerával az oldalán megnyerte Perthben a Hopman-kupát. Ifikorban nyert Grand Slam-tornát – 1991-ben a US Opent – egyesben és Rittnerrel párosban is, előtte egy évvel Strnadovával Wimbledonban győztek. Lassan öt esztendeje, hogy nem látjuk versenyeken. Gyökeresen megváltozott az élete, jótékonysági akciókat szervez, férjhez ment, s tavaly kislánya született. Teljesült vágya – anya lett, s most minden idejét a babának szenteli.

Még nem volt 30 éves, amikor abbahagyta a versenysportot. A búcsú két okból sem volt könnyű – először azért, mert kényszerű volt, másodszor meg azért, mert Achilleszín-sérülés miatt három hónapig ortézist viselt, ami erősen korlátozta a mozgásban. „Nagyon hiányzott a mozgás, ez okozta a legnagyobb gondot, csak az vigasztalt, hogy nem kell többet utaznom, csomagolnom, végre először az életemben megpihenhetek”. Erre gyerekkora óta nem volt példa, s arra sem, hogy nem kell szigorúan ügyelnie a helyes életmód minden apró részletére. Csakhogy rájött, hogy annak, aki megszokott egy bizonyos életritmust, nehéz változtatnia. S az is gond, hogy a sportban, így a teniszben is, az ember napjai megszabott program szerint zajlanak, s amikor ez megszűnik működni, egyszeriben feje fölé nőnek a dolgok. Azt hiszi, túl sok az ideje, még ezt is, azt is magára vállalhatja.

Egy azonban maradt, amint csak tudott, újra mozogni kezdett. Gyerekkorban tornázott, sízett, később, már teniszezőként gyakran görkorcsolyázott. Amikor meggyógyult, legelőször az erősítőterembe látogatott, aztán fokozatosan jött a többi, aerobik, futószalag, görkorcsolya, minden, amihez kedve szottyant. S rendszeresen minden nap. Újra visszaállt a megszokott rend.

Illetve, majdnem... Mert a kényszer adta semmittevés plusz tíz kilóval járt. „Szervezetem maximális terheléshez volt szokva, s az energiaégetés során takaréklángon működött. Amikor újra elkezdtem a mozgást, radikálisan csökkentettem az étkezést, sőt, ún. fitneszdiétát tartottam, hogy újra visszaálljon a megszokott metabolizmus. Azóta nincs gondom a súlyommal, igaz, a férjemmel igyekszünk egészségesen étkezni, de azért nem visszük túlzásba a dolgot, néha elengedjük magunkat – eszünk valami jó kis szlovák ételt és édességet is”.

Néhány hónapja már hárman vannak. Szülés után, bár a kicsi lány nagyon jó baba, jóval kevesebb ideje marad saját magára. Igyekszik mindent alaposan studírozni, ha valamiben mégis bizonytalan, tanácsot kér, hogy mindent helyesen csináljon. „A kislányom átszervezte az életünket, körülötte ugrálok, teljesen kivon a forgalomból. A fitnesz helyett nagyokat sétálunk, s mivel Pozsonyban az óvárosban lakunk, fönn a dombon, így nem szenvedek mozgáshiányban. Elég, hogy föltolom naponta a babakocsit. Azért nem tagadtam meg aktív sportolói múltamat sem, de talán anélkül is hasonlóan tennék: a kislányommal nyolchetes kora óta járok úszni. Nagy örömömre, kezdettől fogva élvezi a vizet”.

(Urbán Klára)