Jéghideg láb, kéz és más testrész

A hideg bőrfelületet a diagnózis szempontjából figyelmen kívül hagyják, egyrészt mert a páciens nem tartja fontosnak, másrészt mivel az orvos nem kérdez rá, nem vizsgálja ilyen szempontból a beteget. Pedig a hideg testrészek minden esetben fontosak, egyúttal egyszerű, de fontos diagnosztikai módszernek tekinthetjük őket, amelyek sokszor fontosabb információt szolgáltatnak a páciensről, mint a labor- vagy más leletek.

A hideg testrészek már jó időben, előre jelzik az egyes belső szervek működési zavarát, gyengeségét, amikor még nem vagyunk betegek. Milyen hideg testrészeket ismerünk egyáltalán? A hideg kezek és lábfejek jelenségét szinte mindenki ismeri, ezek gyakoriak, legalább annyira, mint a hideg fartájék. Nem ritka a hideg has- és vesetájék sem. Az olykor hideg orrot azonban alig vesszük észre.

Az egyes testrészek hidegsége általában tartós állapot. Az érintettek könnyen megállapíthatják, hogy testfelületük egy bizonyos része gyakran lehűl, minden érthető külső indok nélkül, míg más testrészeik melegek.

Felmerül a kérdés, vajon miért romlik egyes testzónák vérkeringése. A véredények tágulását idegrendszerünk vezérli. Ha hideg zónák keletkeznek rajtunk, miközben más testrészeink melegek maradnak, a jelenséget az adott testrészt vezérlő idegrendszeri funkció zavarával tudjuk megmagyarázni. Ellenkező esetben mindenütt egyenlő mértékben hideg vagy meleg lenne testfelszínünk. Az egyes területek kihűlésére akkor találunk magyarázatot, ha megvizsgáljuk testünk reflexzónáit, a Head-féle zónákat. Ez utóbbi rendszert egy angol neurológus orvosnak, Henry Headnek (1861–1940) köszönhetjük, aki felfedezte, hogy bizonyos bőrterületek és belső szervek között funkcionális kapcsolat áll fenn. A gerincvelői idegek is meghatározott bőrszelvényekhez (dermatómák) rendelhetők. Ennek megfelelően:

a hideg kezek a nyaki gerinccel,

a hideg lábak az ágyéki gerinccel,

a hideg tompor a keresztcsontnál kilépő idegekkel,

a hideg has a háti gerincszakasz alsó részével,

a hideg vesetájék a vese környékén futó idegekkel,

és a hideg orr pedig a nyaki gerinc felső szakaszával áll kapcsolatban.

Ilyen esetekben a vizsgálódást ott, tehát a gerincoszlop megfelelő szakaszán kell kezdenünk. Ugyanis ritka, hogy a hideg zóna (kéz, láb stb.) csak egyik oldalon jelentkezik, ezek legtöbbször párhuzamosan, mindkét oldalon találhatók. Az is jellemző, hogy az egész lábfej vagy kézfej hideg. A gerincvelői idegek funkciózavarára dr. F. X. Mayr toxinokról szóló elmélete ad magyarázatot.

A toxinok felhalmozódása károsan befolyásolja a gerincvelői idegeket. Dr. Mayr kimutatta, hogy a krónikus megbetegedések túlnyomó többségét a táplálékok vékonybélben zajló emésztési folyamatának zavarai okozzák. A nem tökéletesen megemésztett ételek bomlástermékei mérgezőek. Ezek a toxinok (pl. erjedéssel keletkező mérgek, mint a metanol, propanol, butanol, valamint savak, továbbá a fehérjék rothadása során keletkező méreganyagok) felszívódva a nyirokrendszerbe kerülnek, itt a szűrőállomásként működő nyirokmirigyek végzik a méregtelenítés folyamatát. Ha a nyirokmirigyeket túlterheljük, nem tudják tisztító, méregtelenítő feladataikat ellátni, a szervezetben mérgező anyagcseretermékek halmozódnak fel. Utóbbi a has területén az alsó gerincvelői idegek nem megfelelő ellátását okozza, károsan befolyásolva azok munkáját.

A nyaki nyirokmirigyek a száj, a fogak, a garat és a fül felől a szív felé áramló nyirokfolyadék méregtelenítését végzik. A mirigyek kiszűrik azokat a káros anyagokat, amelyek a belélegzett levegővel és a táplálékkal kerülnek szervezetünkbe, és amelyek károkat okoznának szívünkben. Előbb-utóbb ezeket a mirigyeket is túlterheljük, ami miatt nem tudják ellátni feladataikat. A nyaki területen kialakuló toxinfelhamozódás megterheli a nyaki területen a gerincvelőből kilépő idegeket.

A tény, hogy a leggyakrabban kezünk és lábfejünk hideg, azzal magyarázható, hogy e testrészeink vannak a szívtől a legtávolabb, vérellátásuk tehát komplikáltabb. Végtagjaink végeihez nem vezetnek más irányból oda irányuló, ún. kollaterálisok (párhuzamos erek), mint más testrészekhez. Ha itt „salakanyagok” rakódnak le, az ide vezető gerincvelői idegek mellett a vérellátás is zavart szenved.

A fenti okokra vezethetők viszsza a körmök növekedési zavarai is. A körmök növekedését befolyásolják a vitaminok, ásványi anyagok, de ezek hiánya igen ritka, jóval gyakoribb ok a salakanyagok lerakódása és a rossz vérellátás.

A hideg zónák okát gyakran könnyebb megállapítani, mint kezelni. A terápia körülményes és hosszadalmas. A helyi felmelegítés meleg vízzel, elektromos melegítőkkel stb. csak rövid távú eredményt hoz. Ha mindezt a kéz vagy a talp reflexzónáinak masszírozásával kombináljuk, már tartósabb eredményre számíthatunk.

Meg kell akadályoznunk, hogy a szervezetben újabb salakanyagok keletkezzenek, méghozzá az étkezési szokások és az életmód megváltoztatásával. Ennek lényege az elektroszmogmentes alvóhely, a rendszeres testmozgás, az értékes vitális anyagokban bővelkedő étrend, amelyet alaposan megrágunk, valamint az optimista életszemlélet. Másfelől a korábban lerakódott salakanyagokat el kell távolítani a szervezetből, pl. diétás kúrával, böjtöléssel, izzasztással (szauna), mélylélegzéssel, nyirokmasszázzsal. Nyaki területen a legjobb nyirokkezelés az éneklés és a nevetés, sajnos mindkettőt hanyagoljuk.

A vérellátást javító gyógyszerek között feltétlenül említést érdemel a gingko biloba kivonata vagy a homeopátiás secale cornutum (anyarozs), amelyek tartós javulást ritkán hoznak, mivel nem az elsődleges kórokot szüntetik meg. A toxinok további bevitelét gyógyszerek szedésével nem lehet megakadályozni. Nem marad tehát más, mint az életre szóló, egészséges, ésszerű életvitel, hogy elkerüljük a hideg végtagok kellemetlenségét. (M. L.)

A hideg kéz és láb oka

A gerincvelői idegek funkciózavara, azok kilépési pontjain, tehát a gerincoszlopnál.

A kötőszövetek általános elsalakosodása

A kéz és láb ujjainak vérellátásában beállt, anatómiai okokkal magyarázható rossz vérellátás.