Itt a nyár... és a szifilisz?

Az egyik legismertebb nemi betegség, a szifilisz már a középkorban ismert volt. A betegség kórokozója a treponema pallidum, mely a szervezet bármely szervét, illetve szövetét képes megtámadni. Ez okozza, hogy gyakran változatos tünetekkel jelentkezik. A fertőzés túlnyomó többségében szexuális úton terjed apró bőr- vagy nyálkahártya-sérüléseken keresztül. A treponema igen érzékeny a hőre és a kiszáradásra, de folyadékokban napokon át megmaradhat. Ezért van az, hogy a vérbe jutva szaporodni kezd.

A betegséget a következő szakaszokra osztjuk:

Elsődleges szifilisz

A fertőzés korai szakaszában sokszor észrevétlen maradhat. Az első észrevehető jel a tipikus bőrelváltozás, a fekély. Ez leggyakrabban a péniszen, a szeméremajkakon, a méhnyakon, ritkább esetben a szájban, esetleg a mellen jelenik meg. A fekély a fertőzést követő 10–90. napon jelenik meg kis bőrelváltozásként, majd gyorsan fájdalmatlan, felületes fekéllyé alakul. Ehhez az elváltozáshoz társul még a nyirokcsomók rugalmas és fájdalmatlan duzzanata. Ha a betegséget ebben a szakaszban nem kezelik, a fekély magától is elmúlhat. Fekélyhez hasonló nyálkahártya-elváltozás előfordulhat a szájüregben, esetleg a garatmandulán is.

Másodlagos szifilisz

A szifilisz második szakasza a fekély megjelenése utáni néhány héten belül jelentkezik. Ilyenkor már a treponema szétterjedt az egész szervezetben. A tünetek leggyakrabban a bőrön, illetve a nyálkahártyán láthatók, melyek igen fertőzőek. A betegségnek ebben a szakaszában a treponema több szervet is megfertőz. Gyakori az agyhártya-, illetve agyvelőgyulladás, de előfordulhat agyidegbénulás, agyi történés (ictus) is.

Rejtett szifilisz

A betegség e formája rendszerint a másodlagos forma megszűnése után jelentkezik. Ilyenkor a betegségnek nincsenek semmiféle látható tünetei, az egyetlen dolog, ami kimutatja a rejtett szifiliszt, a vérvizsgálat. Különösen veszélyes lehet nőknél, mivel átjuthatnak a magzatba, és így fertőzést okozhatnak.

Késői szifilisz

Ez a szakasz a másodlagos szakasz után bármikor kialakulhat. A legtöbb esetben azonban többéves lappangás útán jelentkezik. A megbetegedésnek 2 formája lehetséges. Az egyik a gócokban jelentkező csomócskák (gummák), melyek igen gyorsan kifejlődnek, de a gyógyszeres kezelésre szinte azonnal reagálnak. Ezek a gummák a szervezet bármely szervét megfertőzhetik, leggyakrabban a bőrt és a csöves csontokat támadják meg. A késői szifilisz másik formája a szétterjedt gyulladás, mely leginkább a központi idegrendszert, illetve a nagy artériákat érinti. Különösen veszélyes az aorta, illetve a szívkoszorúerek megbetegedése, mivel ez szívnagyobbodással, esetleg szívelégtelenséggel is járhat.

Külön említést érdemel az idegrendszer betegsége szifilisz esetén. Sok esetben fel sem tételeznénk, hogy ez a kórokozó az agykéreg általános károsodását okozhatja. Ez úgy jelentkezik, hogy a beteg feledékennyé válik, nem képes megjegyezni semmit. A panaszok fokozatosan erősödnek, beszédzavarok, remegés, ingerlékenység, depresszió, enyhe fejfájás is kialakulhat. A hozzátartozók azt veszik észre, hogy megváltozott a beteg személyisége, aki ápolatlanná, zavarttá esetleg felelőtlenné vált, nem ritkán különféle téveszmék is kialakulhatnak, melyek miatt pszichiátriai kezelés válik szükségessé. Talán azt is kevesen tudják, hogy a szifilisz teljes elbutulást is okozhat, amikor is a beteg képtelenné válik gondoskodni magáról, nem ismeri meg hozzátartozóit sem, etetni, itatni, illetve végső esetben még pelenkázni is kell őt. A másik, nem kevésbé jelentékeny panasz a gerincvelői hátsó szarv, illetve a gerincvelői ideggyökök hátulsó dúcainak sorvadása. Ennél a károsodásnál a beteg azt tapasztalja, hogy egyre nehezebben tud csak sötétben járni és lépései széles alapúak, végtagjai sokszor zsibbadnak, nem ritkák a láb izmainak éles, hasító fájdalma sem.

A szifilisz különösen veszélyes lehet a nőknél, akik nincsenek kezelve, vagy kezelésük nem megfelelő, hiszen az ő fertőzésük teherbeesésük után megfertőzheti a magzatot. Sokszor az újszülöttön a születéskor semmiféle kóros tünetek nincsenek, az elváltozások csak később, a születés után 5–6 héttel jelentkeznek. Az eltérések leggyakrabban a bőrön, illetve a nyálkahártyákon láthatóak: orrváladékozás, nyálkahártyafoltok, kiütések formájában. Előfordulhat még máj-, illetve lépnagyobbodás, vérszegénység, ízületi panasz is.

Mivel felnőttek esetében a fertőzés leggyakrabban szexuális úton történik, az egyetlen biztosnak mondott mód az lenne, ha az emberek kerülnék a szexuális együttlétet. Ez persze teljesen irreális elképzelés, ezért ajánlatos a gumi óvszer használata, főleg akkor, ha alkalmi kapcsolatról van szó. Fertőzés gyanúja esetében minden esetben orvoshoz kell fordulni, hogy még a kezdeti stádiumban meg tudjuk fékezni a betegséget. A diagnózis leggyakrabban vérvizsgálattal történik, de a szifilisz fertőzéses szakaszában a kóros elváltozásokból, illetve az elváltozások környékén levő nyirokcsomókból vett minta mikroszkópos kivizsgálása sok esetben képes kimutatni a treponema pallidumot. Az idegrendszer érintettsége esetében fontos a gerincvelői folyadék kivizsgálása is. Ha a kivizsgálások eredménye pozitív, antibiotikumos kezelés szükséges, amelyről a bőr- és nemi betegségekkel foglalkozó szakorvos dönt. A betegnek mindaddig tartózkodnia kell a nemi élettől, míg antibiotikumos kezeléssel meg nem szűnik a fertőzöttsége. Az elsődleges és másodlagos szifilisznél előforduló elváltozások antibiotikumos kezeléssel teljesen megszűnnek, maradványtünetek csak ritkán maradnak.

Fontos tehát, hogy megelőzzük a bajt, és megfelelő módon, azaz óvszerrel védekezzünk. ĺgy aztán az ajándékon kívül nem hozunk haza más meglepetést a nyaralásból. Bár igaz, hogy szép emlékeinket nem tudjuk hitetlenkedő barátainknak látleletekkel bizonyítani.

A szerző ideggyógyász