Ha korán felismerik...

A szív- és érrendszeri betegségek, a daganatok és a különböző agyi károsodások után a negyedik leggyakrabban előforduló betegség. Mégis korunk legfélelmetesebb kórja, melynek lényege a fokozatos szellemi leépülés, az önellátás képességének elvesztése. Az életkor emelkedésével egyre több Alzheimer-kórban szenvedővel lehet találkozni, noha az öregkor és az Alzheimer-kór közé nem szabad egyenlőségjelet tenni.

Az Egészségügyi Világszervezet szeptember 21-ét az Alzheimer-kór napjaként tartja számon azért is, mert a jelenleg még gyógyíthatatlan betegség következményei súlyosak. A WHO előrejelzései alapján néhány éven belül az Alzheimer-kór lesz az egyik legjelentősebb egészségi, szociális és társadalmi probléma. A fejlett ipari országokban már most is igen gyakori ez a kór. Míg a 65 év feletti emberek 10 százaléka, addig a 80 év felettiek 30 százaléka szenved e betegségben. Az USA-ban 5 millió, Németországban 800 ezer, Franciaországban 400 ezer beteg él. S bár átfogó hazai statisztikák nincsenek, az arányokat tekintve nincs ez másképp nálunk sem. Nem véletlen tehát, hogy a kórt globális katasztrófaként emlegetik a szakértők – ismertette a legfontosabb tudnivalókat dr. Izabela Mátéffy gerontopszichiáter, a Lélek labirintusa polgári társulás megalapítója. Az Alzheimer-kór tünetei nem jellegzetesek, ezért nehéz felismerni kezdeti stádiumát. Enyhébb esetben az emlékezet-kihagyások (az átmeneti feledékenység még nem a kór tünete!) beszédzavarral, aggódással, szorongással, szomorúsággal, félelemmel, búskomorsággal, életkedv-vesztéssel és zárkózottsággal társulnak. Később előtérbe kerül a nagyfokú feledékenység, a gondolkodás zavara. Romlik az ítélő-, a megfigyelő-és az összpontosító képesség, és céltalan kóborlás is előfordulhat. Súlyos esetben a tájékozódó képesség hiánya miatt nemcsak az utcán, a saját lakásban is eltéved a beteg. Személyiségének megváltozása miatt sokszor szinte elviselhetetlen. Ugyanis gyakran a rutinszerű feladatokat sem tudja elvégezni, képtelenné válik önmaga ellátására, s emiatt csak otthoni ápolással vagy intézetben való elhelyezéssel tartható fenn az élete. A legsúlyosabb esetekben 24 órás felügyeletet igényel. Ez az állapot akár évekig is eltarthat, a rászoruló gondozása, nemcsak óriási anyagi ráfordítást, hanem fizikai és a lelki erőfeszítést is igényel.

Sajnos, a betegséget előidéző okot az elmúlt közel 90 esztendő alatt (Alois Alzheimer először 1906-ban számolt be róla) nem sikerült megtalálni. Azt viszont tudni kell, hogy az Alzheimer-kór nem része a normális öregedésnek, nem az erek megbetegedése váltja ki, nem a stressz idézi elő. A kezdeti szakaszban a betegnek csak felügyeletre van szüksége, később azonban 24-órás gondozást igényel. Alig van intézet, amely befogadná az Alzheimer-kórban szenvedőt, ezért a beteget általában otthon ápolják. Az egészségbiztosítók csak a társult betegség ellátását térítik, a házi gondozók 80-150 koronás órabérért vállalják a gondozást. A beteg legképtelenebb megnyilvánulásait megértéssel kell elviselni állítják a szakemberek, hiszen a nincs tisztában cselekedeteivel és annak következményeivel. Az orvosok gyógyszerrel próbálják elviselhetővé tenni a beteg életét. Jelenleg három, igaz, nagyon drága orvosság segíti az agysejtek leépülését, miközben nem szabad megfeledkezni a hozzátartozókról: túlélési stratégia kidolgozásával kell könnyíteni helyzetükön. Dr. Peter Breier pszichiáter szerint gyakran a családtagokat is depresszió gyötri, lelki beteggé válnak, mert pihenés nélkül, szűk anyagi körülmények között kénytelenek vállalni a megerőltető betegellátást. (péterfi)