Gyógyszerkölcsönhatásés az ember

Minden orvosi tevékenység végső célja a beteg meggyógyítása, de legalábbis a panaszainak az enyhítése. E küzdelemben az orvos legkézenfekvőbb fegyvere a gyógyszer, amelynek helyes alkalmazása egyre nagyobb kihívást jelent. A statisztikai adatok szerint a kórházi kezelés alatt a betegek általában 4–10 fajta gyógyszert szednek. Felmerül a kérdés: mit mivel szabad, ill. tilos kombinálni.

Gyógyszerkölcsönhatásról akkor beszélünk, ha a gyógyszer hatását az egyidejűleg adott más gyógyszer megváltoztatja. A gyógyszerkölcsönhatások előfordulása és tanulmányozása nem új keletű. A gyógyszerkutatás és a gyógyszeripar gyors fejlődése, az új termékek egyre gazdagodó kínálata szükségessé tette, hogy e kérdéssel egyre több kutatóorvos foglalkozzon.

VESZÉLYEK

A kölcsönhatások veszélyt jelenthetnek a beteg számára egyrészt azért, mert felerősíthetik a kérdéses szer gyógyhatását mérgező hatásával együtt, másrészt azért, mert csökkenthetik az életmentő gyógyszerek hatását. A gyógyszerek nem kívánt hatásváltozásában szerepet játszanak még az életkor, az öröklött adottságok, a szervezet kóros elváltozásai, stb.

Ahhoz, hogy hatásukat kellően ki tudják fejteni, a gyógyszereknek fel kell szívódniuk és el kell jutniuk a célponthoz. Ezért csakis a vízben, a szövetnedvekben és az emésztőnedvekben oldódó anyagok hatnak. A legtöbb gyógyszer a szervezetben bonyolult enzimatikus reakciók segítségével vegyi változásokon megy keresztül. A gyógyszer felszívódásának legfontosabb szerve a máj, kisebb mértékben a bél, a vese és a tüdő. Rosszul vagy egyáltalán nem szívódnak fel akkor, ha túl gyorsan haladnak keresztül az emésztőrendszeren, ha feloldatlan vegyületekké alakulnak át, ha a gyomorban a savtúltengés miatt hatástalanná válnak, ha valamilyen károsodás – gyulladás, fekély – gátolja a gyógyhatást, ill. a felszívódást.

Kölcsönhatásra minden korban, de főleg gyermek- és időskorban, de krónikus gyógyszerszedés esetén kell számítani. A váratlan kölcsönhatások valószínűsége megnő azon gyógyszerek esetében is, amelyeknek szűk a hatássávuk, és ezért az adagolást nagyon pontosan kell beállítani. Ezek közé tartoznak a szívműködést javító, a cukorbetegséget, vagy a daganatos betegségeket gyógyító szerek. Az emberek körében közkedvelt az Acylpyrin, ami „mindenre jó“. Kétségkívül nélkülözhetetlen a meghűléses megbetegedéseknél, ám figyelembe kell venni, hogy növeli az altatók, a nyugtatók, valamint a cukorbetegek gyógyítására használt készítmények hatását. Cukorbetegek esetében elővigyázatosnak kell lenni, ha reuma elleni gyógyszert is szed a beteg, mert az Acylpyrinnel együtt nehéz hipoglikémiát idézhet elő, s ezenkívül még gyomorfekélyt is okozhat.

EGY ÓRA KIHAGYÁSÁVAL

Az allergia elleni szerek viszont csökkentik ezeknek és még néhány fájdalomcsillapítónak a hatását. Eléggé ismert és gyakran alkalmazott gyógyszer a Gastrogel. Gyomorsav-túltengésnél használják sokszor nagy mennyiségben és megfelelő ellenőrzés nélkül. Tudni kell, hogy gátolja az antibiotikumok, a szalicylátok felszívódását.

Veszélyt jelenthet a penicillint tartalmazó antibiotikumok és az Acylpyrin, ill. a C-vitamin egyidejű szedése. A kölcsönhatás a vér antibiotikumszintjének a megnövekedésében nyilvánul meg. Sokan, ha nem is tapasztalatból, de hallásból tudják, hogy nyugtató ill., altató és alkohol egyidejű szedése életveszélyes is lehet.

E néhány példából is világos, hogy milyen nagy veszélynek teszi ki magát az, aki vásárol magának, szomszédtól, rokontól kölcsönkér és beszed gyógyszert, elősegítve szervezete túlérzékenységének a kialakulását. Tudvalévő, hogy ezzel toxikus reakciókat indíthat el, vérképződési rendellenességeket, máj- és vesekárosodásokat okozhat. Előfordulhat, hogy a gyógyszert szedő betegnek hirtelen egyéb szerre is szüksége lenne. Ha valaki az esetleges kölcsönhatással nincs tisztában, legjobb, ha az egyes gyógyszerek bevétele között fél–1 órás szünetet tart. Ha több gyógyszerről van szó, akkor ez megfelelő ideiglenes megoldást jelenthet.