Fogpótlás az allergia hátterében

A fogászatban hosszú évtizedekig bármi megfontolás nélkül alkalmaztak olyan anyagokat, amelyek káros hatása csak ma jelentkezik. Az orvosok azt is megfigyelték, hogy a fémekkel és a műanyagokkal szembeni túlérzékenység egyre gyakrabban észlelhető.

A világszerte végzett klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a fogpótlások okozta terhelés allergiát válthat ki. Különösen gyakori az intolerancia a nikkellel szemben, amely fém gyakori alkotóeleme a fogászatban alkalmazott fémötvözeteknek. Egy felmérésben 2000, fogpótlással szembeni érzékenységre gyanús személy vizsgálata szerint a vizsgáltak 25%-a túlérzékeny volt a nikkelre, sőt 12%-uk a jellemzően allergiát nem okozó arannyal szemben is pozitív teszteredményt produkált. Utóbbi esetben a korábbi amalgámtömés szenzibilizálta a páciensek immunrendszerét olyan mértékben, hogy az amalgám eltávolítása után más fémekre, még akár az aranyra is túlérzékenységgel reagáltak.

A fogászati fémekre adott reakció mindenkinél más

A fogászati anyagokkal szembeni túlérzékenység minden páciensnél más-más tünetekben nyilvánul meg. A leggyakoribb tünetek az alábbiak:

különféle allergiák,

gombásodás, bőrbetegségek,

fokozott fogékonyság fertőzésekkel szemben, valamint

rossz közérzet, fáradtság, fásultság.

Ha a panaszok állandóan kiújulnak és alapos kivizsgálással sem lehet a nyomukra bukkanni, hirtelen jelenik meg allergia olyasmivel szemben, amit addig jól tolerált a páciens, érdemes megfelelő beállítottságú fogorvoshoz fordulni.

Megfelelő tesztekkel megállapítható

A fémekkel és műanyagokkal szembeni érzékenységet illetően a limfocita-transzformációs teszt (LTT) ad használható eredményeket. A teszt során a páciens fehérvérsejtjeit (limfociták) fém-, ill. műanyag részecskékkel hozzák kapcsolatba, és figyelik a reakciót. ĺgy megállapítható az egyes fémekre vagy fémötvözetekre adott reakció. Az LTT sajnos csak a páciens pillanatnyi állapotát és fémmel szembeni érzékenységét képes megállapítani, azt nem, hogy ez a jövőben is így marad-e.

Ha a páciens már meglévő fogműre reagál, ezt el kell távolítani és jól tolerált anyaggal kell helyettesíteni. A fogpótlás anyaga folyamatosan parányi részecskéket bocsát ki magából, ezek a szervezetben felgyülemlenek és masszív terhelést jelenthetnek. Még a nagy értékű anyagok is, amilyen az arany, a platina vagy a palládium sem kivétel. Ezért a nemesfémtartalmú fogpótlások beépítése után a vizeletben és a vékonybél falában megnő az arany és a platina koncentrációja. Nagyobb gond a fémek elektrolízise, ez okozza a fémionok megjelenését a szervezetben. Az idegen anyagok megváltoztatják a sejtek struktúráját, ezért immunreakciót váltanak ki. Természetgyógyászati eljárásokkal elősegíthető ezen anyagok kiválasztása, kivezetése a szervezetből.

A gének döntenek a méregtelenítésről

Ma a legtöbb felnőttnek van valamilyen fogpótlása, ennek ellenére nem mindenkinél okoznak betegséget. Ennek nyilvánvalóan örökletes okai vannak: őseinktől örökölt méregtelenítési képességünk meghatározza, hogy menynyire vagyunk érzékenyek a fogorvoslásban alkalmazott anyagokra. Testünk méregtelenítését bizonyos enzimek végzik. Semlegesítik az anyagcsere során keletkező végtermékeket, hogy megfelelő szerveink ezeket képesek legyenek kiválasztani. Ha e méregtelenítő rendszereink genetikai okokból, ill. helytelen táplálkozás és életmód következtében nem kellőképpen működnek, testünknek komoly gondjai támadhatnak az anyagcseretoxinokkal. A méregtelenítendő anyagok felhalmozódnak a kötőszövetekben és a zsírszövetekben, attól függően, hogy vízben vagy zsírban oldódnak-e.

A szervezet méregtelenítő képességeit alapvetően az enzimháztartás határozza meg. A nehézfémek méregtelenítése szempontjából kulcsfontosságúak a glutathion-transzferázok (GST). Ezek jelentős szerepet játszanak a káros anyagok lebontásában, amennyiben az erősen mérgező anyagokat vízben oldható anyagokká alakítják át, így azok a beleken és a veséken keresztül kiüríthetővé válnak.

Az egyes anyagokra adott allergiát vizsgáló teszt eredményeitől függetlenül minden páciensnél figyelembe kell venni a méregtelenítési képességet és a fémekkel szembeni érzékenységet.

Az új kutatási eredmények alapján kiváló fémmentes fogászati megoldások léteznek fogpótlásra, amelyekre nincs túlérzékenységi reakció. Ilyen anyag pl. a cirkon-dioxid nevű kerámia, amelyet ásványianyag-cementtel rögzítenek, vagy a metil-metakrilátmentes műanyagok. Mivel a tolerálhatóságot több tényező befolyásolja, nem létezik egyetlen olyan anyag sem, amelyet mindenki egyformán jól tolerál. Éppen ezért ezt mindenkinél egyedileg tesztelni kell.