Fájdalmas izom, ízület

Reuma alatt általában olyan állapotot értünk, amelynél a mozgásszervek fájdalma állandó. Szlovákiában hozzávetőlegesen 43 ezer embernek vannak reumatikus panaszai. Az orvosok a reuma 450 változatát ismerik. Elsősorban az izmok, inak, kötőszövetek és ízületek károsodnak. Három fő formája ismert: gyulladásos forma (a reumatoid artritisz vagy a Bechterew-kór), degeneratív betegség (artrózis), valamint a puha szövetek reumatikus betegsége.

Erősen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a reuma kopásos betegség, függetlenül attól, hogy a gerincen, a nagyízületeken vagy a kéz kisízületein jelentkezik. Lassan kezdődik, hónapok, esetleg évek alatt vagy még később okoz jelentősebb fájdalmat, és fokozatosan az illető ízület „berozsdásodásához“, fájdalmas mozgásbeszűküléséhez vezet.

A gyulladásos ízületi betegségek, ha gennykeltő baktériumok okozzák a gyulladást, gyorsan (néhány óra, vagy egy-két nap alatt) alakulnak ki, míg más esetekben hetek, sokszor hónapok alatt fokozatosan lappangva kialakuló ízületi fájdalom, nyomásérzékenység, duzzanat formájában jelentkeznek (pl. PCP). A csontritkulás sokáig tünetmentesen zajlik, jellemző fájdalom nélkül, a gerinc nagyon lassan csökkenő terhelhetőségével, majd gyakran valamilyen csonttöréssel, pl. csigolya-összeroppanással hívja fel magára a figyelmet.

Az ízületi betegségek esetében is nagy jelentősége van a megelőzésnek ill. a betegség kialakulása esetén a korai felismerésnek. Az idejében észlelt oszteoporózisban vagy reumás betegségben szenvedők sok esetben teljesen panaszmentessé tehetők. A betegség az adott szinten az esetek túlnyomó többségében megállítható, de számos esetben teljes gyógyulás is elérhető. Azok az egyre szélesebb lehetőségek, amelyekkel ezek az eredmények elérhetők, több elemből állnak.

A beteg, pontosabban a még egészséges ember rendelkezzen helyes mozgásszervi szemlélettel, törekednie kell a helyes táplálkozási szokások kialakítására és a rendszeres testmozgásra. Megfelelő ismeretanyagra kell szert tennie az őt veszélyeztető ízületi betegségekre vonatkozóan, hogy az adott panaszok vagy tünetek esetén idejekorán orvoshoz forduljon. Lényeges az orvos és az orvos köré szerveződött csoport (gyógytornász, fizioterápiás asszisztens, masszőr, nővér) felkészültsége, összeszokottsága. Fontos, hogy az orvos rendelkezésére megfelelő fegyverként olyan gyógyszerek álljanak, amelyek segítségével képes felvenni a harcot a betegséggel.

Nagy jelentősége van annak, hogy az orvos a gyógyszeres kezelések között a megfelelő pillanatban a megfelelő fizioterápiás kezelési kombinációt írja elő a betegnek, de semmivel sem kevésbé hangsúlyos, hogy a beteg hogyan képes együttélni mozgásszervi betegségével, képes-e életformáját ehhez igazítani. Ezekre és más, a betegség kimenetelét végeredményben döntően befolyásoló gyógyszeres és részben nem gyógyszeres lehetőségek részletes ismertetésére a következő kiadványban kerül sor. (fl)