Egy-egy hőhullám olyan, mintha maratont futna a szívünk

Az elmúlt tíz év alatt évente átlagosan hétszáznyolcvan halálesetet lehetett a hőség rovására írni. A tavalyi évben a nyár kilencven napjából huszonegyszer volt érvényben harmadfokú hőségriasztás, amikor a napi középhőmérséklet meghaladta a 27 Celsius-fokot.

Ezeken a napokon összesen ezerkétszáz ember halálához járult hozzá a meleg. Hőhullámok idején nagyon sokan halnak meg szív- és érrendszeri betegségek, kiszáradás, veseelégtelenség miatt.

Más esetekben súlyosbodnak az alapbetegségek, és sokkal nagyobb a veszély, hogy a hőhullámos napokon halnak meg azok az emberek, akik elsősorban szív- és érrendszeri betegségben, másodsorban valamilyen metabolikus szindrómában szenvednek. Ki kell emelni mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegséget, a túlsúlyt és az elhízást.

„Elpattan” valami a szervezetben

Gondoljunk csak bele, mennyire megterhelő a felkészületlen szervezet számára már az is, ha véletlenül késve érünk a megállóhoz, és futnunk kell a busz után. Egy kéthetes hőhullám ehhez képest olyan, mintha szívünk egy kéthetes maratont teljesítene egy rövidtávfutó erőbedobásával. Ebben az elhúzódó és folyamatos terhelésben bizony előfordulhat, hogy egy idő után „elpattan” valami a szervezetben. Emiatt is több sokszor a szív- és érrendszeri katasztrófa, a szívroham, a stroke hőhullámok idején. Ha az időjárás egészségi hatásait vizsgáljuk, a legfontosabb kockázati tényező kétségkívül a megemelkedett környezeti hőmérséklet. Objektív tudományos bizonyítékok igazolják, hogy a hőhullámok egyértelműen kihatással vannak az emberi egészségre, és ezek idején jelentősen megemelkedik a halálozások száma is az érintett területeken. Főként az idős, hatvanöt év feletti korosztály körében.

Ennek oka, hogy a kor előrehaladtával a szervezet egyre kevésbé tudja hosszú ideig fenntartani a test hűtéséért felelős folyamatokat. Melegben a külső véredények kitágulnak, hogy az izzadtság párolgása minél több hőt vonjon el a bőrfelszín közelében keringő vérből. Ehhez azonban a szívnek is erősebben kell dolgoznia, a folyamatos terhelést pedig fokozza, ha nem fogyasztunk elegendő folyadékot. A korral ráadásul egyrészt az izzadtság kiválasztása is csökken, másrészt itthon és a környező országokban igen jelentős az időskori cukorbetegség előfordulása, amely szintén súlyosbítja a helyzetet. Hasonlóképpen veszélyeztetettek a csecsemők, akik könnyebben túlhevülnek hőségben, mint a felnőttek. Emiatt hőhullámok idején ebből a korosztályból is többen kerülhetnek kórházba, és sajnos több haláleset fordulhat elő.

Front és front között is van különbség

A tartós hőség mellett ugyancsak sok panasz forrása a hirtelen időjárás-változás, avagy a fronthatás. Mindazonáltal ez egy sokkal összetettebb és nehezebben vizsgálható kérdéskör. A frontok érkezésekor ugyanis nemcsak a hőmérséklet változik, hanem például a légnyomás és a páratartalom is. Ezenkívül a változás mértéke igen széles skálán mozoghat. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a hidegfrontok nagyobb hatással vannak a szervezetre, mint a melegfrontok. Különösen a szív- és érrendszeri betegek, valamint a cukorbetegek esetében egy markáns hidegfront nyomán megnőhet például a szívinfarktusok száma. Az alapbetegséggel vagy cukorbetegséggel élőknél 15–25 százalékkal növekszik a rizikó, és akár 2–8 százalékkal többen is elhunyhatnak szélsőséges esetekben. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon tág becslés. Nem mindegy például, hogy mikor érkezik a hidegfront. Télen? Nyáron? Esetleg éppen egy hosszú hőhullámot zár le? Hány fokot csökken a hatására a hőmérséklet? Front okozta egyáltalán a lehűlést (vagy a melegedést)? Milyen krónikus betegsége van valakinek? Statisztikailag éppen ezért nagyon bonyolult vizsgálni az időjárási frontok hatását.

Az egyéni érzékenység dönt

Az egyéni érzékenység nagyban befolyásolja, hogy kit mely fronthatás visel meg egyáltalán és milyen mértékben. Vannak például, akiknél hidegfront hatására jelentkezik többnyire fejfájás, míg másoknál éppen ellenkezőleg, a melegfront válthat ki ilyen panaszt. Születtek olyan kutatási eredmények is a témában, amelyek szerint ha valaki az ízületi fájdalmai alapján nem tudja úgymond megjósolni, hogy milyen idő várható, akkor valószínűleg nem is frontérzékeny. Ha viszont úgy tudja, hogy érzékeny valamilyen frontra, akkor az egyfajta fordított placebohatásként szinte biztosan hatással is lesz az ízületi problémáira.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a frontok hatása sokkal kevésbé általánosítható, mint a hőhullámoké. Emellett pedig az előrejelzési lehetőségek sem minden helyzetben teszik lehetővé, hogy az érintettek már jó előre felkészüljenek a várható panaszokra. Meghatározó, hogy milyen a pontos időjárási helyzet. Van, amikor már több napra előre látni lehet, hogy mikor érkezik meg egy hidegfront. Jó példa lehet erre, ha az Atlanti-óceán térségéből érkezik egy ciklon, miközben felettünk nincs erős anticiklon. Ilyenkor három-négy napra előre is megbízható előrejelzést lehet tenni. Egészen más a helyzet, mondjuk, ha a Földközi-tenger térségéből jön egy ciklon. Ezekre jellemző, hogy sok csapadékot hoznak, ellenben kisebb hőmérséklet-változást eredményeznek. Ezen előrejelzések beválása átlagosan inkább csupán 12 és 36 óra közé tehető, mert kialakulásukat eltérő folyamatok alakítják, mint atlanti társaikét. Olyanok, melyekben egy apró kis változás is elég lehet ahhoz, hogy kártyavárként borítsa a korábbi előrejelzéseket.

Kettős fronti hatás

A ciklonok áthaladására jellemző, hogy előbb jön egy melegfront, majd egy hidegfront. Ha viszont egy gyenge ciklon halad át, akkor lehetséges, hogy csak a hidegfrontja fog ideérni. Az is előfordulhat továbbá, hogy vagy egy öreg ciklonnal, vagy egy még nem kialakult ciklonnal van dolgunk. Ezekben az esetekben úgynevezett hullámzó frontrendszerről beszélünk, amely együttesen hideg- és melegfronti hatással is rendelkezik. Ilyenkor kettős fronti hatásra kell készülni.

(hazipatika)