Csontbántalmak 2.

A csontlágyulás több kutató szerint az angolkór felnőttkori formája. A helytelen táplálkozás és a D-vitamin képződésben szerepet játszó napozás hiánya befolyásolják létrejöttét. A csont fokozatosan elveszti ásványianyag-tartalmát (pl. kalcium, foszfor) és emiatt tartását, keménységét is. Leggyakrabban a medencecsont érintett. A fájdalmat, a járási nehézséget, a testmagasság csökkenését (a beteg akár néhány centimétert is veszíthet a magasságából), a csont töréseit és torzulásait emésztési zavarok kísérhetik csakúgy, mint az angolkór esetében. A kezelés a D-vitamin pótlásából, a táplálkozás módosításából és gyógytornából áll.

Csontvelőgyulladás

A csontvelőgyulladás (oszteomielitisz) fertőzés következménye, leggyakoribb kórokozója a Staphyloccocus pyopenes aureus. A betegség következtében a csontok lágy belső része, a csontvelő megduzzad, de a csont merev fala a szövet terjedését behatárolja, ezért a velőben lévő erek összenyomódnak. A csont vérellátása csökken és meg is szűnhet, megfelelő vérellátás nélkül a csont egy része elhalhat. A csontvelőgyulladás lényegében a gyermekek és a serdülőkorúak betegsége (főleg a láb- és karcsontok végénél alakul ki), de a csigolyák fertőzése előfordulhat felnőtteknél is (a kábítószeresek és a művesével kezeltek különösen veszélyeztetettek).

A betegnél az általános egészségi állapot gyors romlása figyelhető meg, melyet kibírhatatlan csontfájdalom, a gyulladt terület duzzanata és láz kísér. Fontos az antibiotikus kezelés mielőbbi elkezdése és az érintett testrész pihentetése.

A tályogot olykor sebészi beavatkozással kell a csontból eltávolítani, vagy meg kell nyitni és a fertőző váladékot dréncsővel elvezetni.

Csontgyulladás

A csontgyulladás (oszteitisz) a csont tömött vagy kéregállományának fertőző kórokozó miatti gyulladása, bár előfordulhat a szivacsos csontállományban is. A csontgennyesedéssel (flegmoné) járó heveny lefolyású csontgyulladás néha létrejöhet fertőző betegségek szövődményeként is.

A csontritkulás

A csontritkulás (oszteoporózis) a csontszövet szerves és szervezetlen állományának azonos arányú, kiterjedt csökkenése, mely a nőknél a menopauza (változás kora) után következik be, azonban az idősödő férfiakat sem kíméli. Ez az oka az idősek körében igen gyakori combnyak- és a csuklótörésnek, valamint a csigolyák összecsúszása miatt a normál hátgörbület fokozódásának (púp) és a testmagasság néhány centiméteres csökkenésének.

A csontok Paget-kórja

Ezt a betegséget a csontok bizonyos részének növekedése és a csontváz csaknem egészének lassú, de folyamatos eldeformálódása jellemzi. A szabálytalanul túlképződött csontállomány kifejezetten puha, késsel könnyen metszhető. A leggyakrabban érintett területek a medence, a combcsont, a koponya (a fej átmérője megnövekedhet), a sípcsont, a csigolyák, a kulcscsont és a felkarcsont. A csöves csontok a kard pengéjéhez hasonlóan elgörbülnek. A betegség általában 40 éves kor után jelentkezik és férfiakban kb. 50%-kal gyakoribb az előfordulása. A Paget-kór oka ismeretlen, bár egyes vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy vírusfertőzés felelős a kialakulásáért. Annak ellenére, hogy a Paget-kór egyes családokban halmozottan előfordulhat, nem sikerült még kimutatni a jellemző genetikai hibát, ami felelőssé tehető lenne a betegségért.

(Forrás: Család és egészség)

Mi az üvegcsont-betegség?

Az üvegcsontbetegség (osteogenesis imperfecta) öröklődő betegség. Az ebben szenvedők csontjai lényegesen könnyebben törnek, mint normális esetben, bár e törések gyorsan gyógyulnak. A betegség esetenként nagyon különböző lefolyású: azok a gyermekek, akik már az anyaméhben töréseket szenvednek, többnyire rövid életkilátásúak. Ha a betegség később jelentkezik, az érintettek magas kort megérhetnek, rendszerint deformálódott csontokkal. Ötvenéves kor felett a betegek a csontok elhasználódásából adódó panaszoktól szenvednek.

A törés diagnosztizálása

Hogyan állapítja meg az orvos a törést?

Teljes körű, kétirányú röntgenfelvétel készül, különös tekintettel a törés helye körüli ízületekre. Ezzel lehetővé válik a törés súlyosságának megítélése, a megfelelő gyógyeljárás kiválasztása és a beavatkozás módjának meghatározása, amely garantálja a törött csontvégek illeszkedését és összecsontosodását.