Az agysejtek kóros működése

„A július 9-i számban olvastam, hogy az epilepszia kezelhető..., de nem vagyok vele tisztában, hogy ez milyen betegség. Miért, hogyan keletkezik? Hogyan vehető észre? Gyógyszerekkel vagy műtéttel kezelhető? Hány éves korban alakul ki?...”

Az epilepsziáról többször írtunk, s e rovat terjedelmi okokból csak bizonyos kérdések megvilágítására ad lehetőséget. Epilepsziás rohamnak olyan, hirtelen fellépő átmeneti idegrendszeri zavart nevezünk, amely hátterében nagy mennyiségű agysejt kóros működése – kisülése – áll. Ezek a működési zavarok az agy bármelyik részét érinthetik, ezért van olyan sokféle rohamfajta. A betegség bármely életkorban megjelenhet, melynek oka többnyire összefügg azzal, mikor kezdődnek a rohamok. A leggyakoribb okok: az agy veleszületett vagy a szülés közben kialakult megbetegedése, születési rendellenessége, metabolikus zavarok, pyridoxinhiány. Fejsérülés bármely életkorban lehet a görcsrohamok oka, agytumor szintén bármely életkorban előfordulhat. További ok lehet az érszűkület, érelmeszesedés, agyvérzés, fertőző betegségek, alvásmegvonás. Ez az éjszakai műszakban dolgozó emberekre, illetve az átszórakozott éjszaka után a fiatalabb korosztályra jellemző. Okozhatnak epilepsziás rohamot a villózó fények, de agyműtét után is előfordulhatnak, melyekért legtöbbször az agyhártyán keletkező hegek a felelősek. Számos gyógyszer is képes epilepsziát kiváltani, pl. a vénásan adott penicillin, inzulin, némely régebbi antidepresszívum (triciklikus antidepresszívumok) stb. Ugyanígy gyakori az epilepsziás roham a krónikus alkoholistáknál, ólommérgezésnél, rovarirtókkal történő mérgezésnél, stb. Legtöbbször azonban nem sikerül tisztázni a görcsrohamok okát, ilyenkor beszélünk idiopátiás rohamokról. Két fő csoportra oszthatjuk az epilepsziás rohamokat: nagy rohamok, melyek eszméletvesztéssel járnak, és kis rohamok. A nagy rohamok talán a legismertebbek. A tünetek hirtelen kezdődnek, a beteg legtöbbször felordít, egész teste megmerevedik, néhány pillanatra megáll a légzése, mely ezután rendszertelenül hörgővé válik, szemei fennakadnak, pupillái kitágulnak, teste rángatózik, a szája habzik. A kis rohamok tovább oszthatók egyszerű rohamokra, melyeknél a beteg a tudatánál van és komplex rohamokra, ahol bizonyos tudatzavar is fellép. Az egyszerű absencea rohamok rendszerint 2 és 14 életév között kezdődnek. A tudatzavar csak néhány másodpercig tart, a gyerek a roham alatt meredten maga elé bámul, majd tovább folytatja a félbehagyott tevékenységét. Ezek a típusú rohamok 20 éves korra teljesen megszűnnek. A sallam görcsök legtöbbször az első életévben keletkeznek. A betegek 20%-a meghal, az életben maradottak csak alig egyötöde tekinthető szellemileg épnek. A myoclonusos-astatikus petit mal elsősorban 1–10 éves fiúkat érinti. A roham jelentkezhet enyhébb esetben csak akarattól független fejbólintás formájában is, de előfordulhat a végtagok, arc görcsös rángatózása is. Ezzel egyidőben a gyerek összecsuklik, de nem veszíti el az eszméletét. Az impulzív petit mal rohamok a 2. évtizedben jelentkeznek, melyeket rövid, hírtelen, heves, rendszertelen rángások jellemeznek. Ijedtség, villogó fény, kialvatlanság gyakran provokálhatja a rohamokat, melyek nem járnak eszméletvesztéssel. A kis rohamok másik csoportját a komplex tünetekkel járó partiális rohamok alkotják. Többféle formájuk ismert az alapján, hogy az agy melyik részén keletkeznek. A leggyakoribb rohamok a következők: vegetatív idegrendszeri jelenségek, amelyeket rohamszerű heves szívdobogásérzés, hányinger, vizelési inger, nyálfolyás stb. jellemez. A motoros jelenségek leggyakrabban különféle mozgások formájában nyilvánulnak meg. Ez lehet bizonyos mozdulat ismételgetése, babrálgatás a ruházaton, abnormális rágás, csámcsogás. Máskor a beteg bonyolult műveleteket képes elvégezni, pl. elutazik idegen helyre, és nem tudja, hogyan került oda. A pszichés jelenség néha irreális álomszerű állapotban jelenik meg, néha megalapozatlan, ok nélküli düh, félelem, szorongás keríti a hatalmába a beteget, máskor a már megélt élményével tölti el őket (deja vu élmény). A neurológus szakorvos feladata kideríteni, hogy van-e szervi baj, mely a rohamokat kiváltja, vagy pedig idiopatiás rohamokról van-e szó. Ezért fontos tudnia, van-e valamilyen dolog, mely előidézi, kiváltja a rohamokat (kevés alvás, éjszakai műszak, stresszhatás, gyógyszerszedés, alkoholizálás stb.). Ezután következik a neurológiai kivizsgálás, mely fényt deríthet arra, hogy az idegrendszer mely része működik kórosan. Az esetek döntő többségében azonban nem található semmilyen kóros lelet. Ezután következnek a képalkotó kivizsgálások: EEG (elektroencefalográfia), agyi CT. Természetesen a laboratóriumi vizsgálatokról sem feledkezhetünk el, hisz a vérvizsgálat ( vérkép, ionok, májfunkciók stb.) nagyon sok szervi bajra deríthet fényt. Amennyiben valamilyen más betegség okozza a rohamokat, úgy meg kell állapítni a kiváltó okot. A rohamok ismétlődésekor szükség van a gyógyszeres kezelésre. Ma már modern gyógyszerek vannak a neurológus fegyvertárában, melyek kevés mellékhatással rendelkeznek. A gyógyszerek rendszeres szedése mellett elengedhetetlen az egészséges életvitel is, a fölösleges, szigorú megkötésekre azonban nincs szükség. Természetesen az epilepsziás beteg nem vezethet gépjárművet.

Dr. Póczik Gábor ideggyógyász