Amikor összejön a család...

Nagyszerűnek tartom, és nagyon szeretem, amikor összegyűlik az egész család, és a rokonság apraja-nagyja együtt ünnepel. Persze rengeteget lótok-futok előtte, és a nyelvem lóg ki a takarítástól, főzéstől, de semmiért nem mondanék le róla – pedig nálunk évente többször is van ilyen „össznépi” találkozó. Boldog vagyok, hogy mindenki jól érzi magát, és hogy őrizzük a hagyományokat. Utána pedig még sokáig emlékezünk minden percre, teljesen feltöltődik az ember. Nekem ez az igazi boldogság!” – meséli az ötvenéves tisztviselőnő, Szilvia.

Az ilyen találkozások erősíthetik a családi kötelékeket, persze egy feltétellel: ha mindenki jól érzi magát, és megtalálja a helyét a társaságban. Azonban a helyet akkor is meg kell találni a családban, ha az időközben átalakult – például válás miatt –, tehát ha az nem „szabályos és teljes”. A jó légkörhöz legfőképpen pedig szeretetre van szükség. Fontos, hogy a családtagok vonzódjanak egymáshoz, legyen türelmük a másikhoz, érdeklődjenek egymás iránt. Nagyon fontos természetesen az is, hogy képesek legyünk fátylat borítani a kellemetlen dolgokra, korábbi sérelmekre, csalódásokra. Minden családban vannak régi feszültségek – például két nővér rivalizálása egymással, féltékenységek, egy rendezetlen konfliktus apa és fia között stb. Ilyen ünnepi alkalmakkor csak azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amelyek erősítik a családon belüli kapcsolatokat!

Visszatalálás a gyökereinkhez

Sokan felületesnek, üresnek találják az ilyen nagy, családi összejöveteleket, pedig szerencsére van lehetőség igazi, őszinte beszélgetésekre is. Tudatosan kerülni kell a szokásos közhelyeket, kötelező témákat, helyettük arra törekedjünk, hogy valóban közel kerüljünk egymáshoz! Érdeklődjünk szívből és őszintén aziránt, hogy mi történt a rég nem látott rokonokkal, és szánjunk időt a mélyebb kapcsolat kialakítására. Könnyen találhatunk olyan témákat, amelyek valóban közelhozzák a családtagokat, és felelevenítik a régi barátságokat. Jó érzés például visszaidézni a gyerekkort valakivel, akivel annak idején rengeteget bolondoztunk, remek lehet megnézni a régi fényképeket, emlékezni azokra, akik már eltávoztak közülünk, és elmondani a gyerekeknek, ki is az a bajuszos bácsi egy megsárgult fotón... Ilyenkor kicsit visszatérünk a gyökerekhez, nemcsak egy-egy emberre gondolunk, hanem magára a családra, amit úgy rakunk össze, mint egy kirakósjáték darabjait.

Ami elronthatja az örömet

Van, aki előre „fázik” a közös családi ünneptől: „Az égvilágon semmi értelme az ilyesminek! Az ember minden évben ugyanazt az ünnepi menüt tömi magába, ugyanazokkal az emberekkel találkozik, azonosak a témák, hasonló családi történetek jönnek mindig elő. Elmegy a kedvem az élettől, ha csak rágondolok! Hála az égnek, már felnőttek a gyerekek, és nem kell előadni ezt a képmutató színjátékot.” – ezt a lesújtó véleményt egy negyvenes családanyától hallottuk. A nagy családi ünnep iránti ellenszenv általában azzal magyarázható, hogy ellentétek vannak a családban, amelyek az évenkénti egy-két összejövetel során csak kiéleződnek.

Nem is csoda: összejön ilyenkor mindenki, testvérek, nővérek, férjek, távoli unokatestvérek, alig látott más rokonok. És mivel mindig vannak olyanok, akik nincsenek jóban egymással, már az ülésrend is gondot szokott jelenteni a nagy családi asztalnál. Ott van ugye az anyós, aki mindig, mindent kritizál, a fékezhetetlen kisgyerek, aki minden ételbe belenyúl, és hajlamos összetörni mindent, aminek a közelébe engedik. Azután a sógor, akivel egyszerűen nem tudunk közös témát találni, a sógornő, akivel régóta vitában állunk, nem beszélve azokról, akik mindig a legutóbbi egzotikus nyaralásukkal igyekeznek elkápráztatni a többieket. Ezért valóban nem könnyű a megfelelő embereket egymás mellé ültetni, de azért egy kis odafigyeléssel megoldható. Egyik hasznos tanács ehhez, hogy igyekezzünk a nagyjából azonos korosztályoknak megadni a lehetőséget, hogy egymással beszélgethessenek, ne kelljen átkiabálniuk az asztalon.

Mi legyen a „nehéz” emberekkel?

Az ünnep előkészítése máris problémákat vet fel: Meghívjuk-e testvérünk új, fiatal barátnőjét, aki miatt elhagyta feleségét? Hogyan kerüljük el, hogy kellemetlen politikai viták tegyék tönkre a vacsorát?

A családi összejövetelek elviselése különösen nehéz azok számára, akik „kilógnak a sorból”, azaz megszegtek valamilyen íratlan családi törvényt, és ezért a családtagok kimondott vagy kimondatlan roszszallására számíthatnak.

Előfordulhat tehát, hogy valakit tényleg nem szeretnénk meghívni, vagy hogy mi magunk nem kívánunk elmenni a meghívásra. Ilyenkor egy telefonbeszélgetés vagy egy meleg hangú üdvözlőlap jó szolgálatot tehet, elkerülhető vele a sértődés, sőt, még örömöt is okozhat.

Akár ott ülünk tehát az ünnepi asztalnál, akár nem, mindenképpen gondoljunk ezekben a napokban rokonainkra, ne feledkezzünk meg egyikükről sem valamilyen köszöntés, ünnepi szimbólum, ajándék formájában. Igyekezzünk örömet szerezni egymásnak, tegyük félre az ellentéteket, legalább erre a kis időre, hogy az ünnep valóban boldog, békés legyen. (g)